168óra, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-06-26 / 25. szám
Tőzsde és privatizáció Szemtanúk a Sajtófesztiválon • A Szabad Európa figyelte a 168 órát A 168 óra legutóbbi adása a BNV-n rendezett Sajtófesztiválra kivonult stúdióban látta vendégül például Orbán Viktort (Fidesz) és Bod Péter Ákos minisztert (MDF), akiket azért is invitált a szerkesztőség a mikrofon elé, mert a hallgatók-olvasók kívánságlistáján ők kapták a legtöbb szavazatot. Velük - valamint az MDF-es képviselő Grezsa Ferenccel és a Sajtófesztiválon szintén részt vett Szabad Európa Rádió munkatársaival, Kasza Lászlóval és Cseke Lászlóval - beszélgettek a riporterek, Orosz József (fotója bal oldalon) és Kardos Ernő (fotója jobb oldalon). A beszélgetésbe bekapcsolódott Nej György műsorvezető és Farkas Zoltán szerkesztő is. A Sajtófesztiválról elhangzottakat helyszűke miatt csak rövidítve tudjuk közölni. Orbán Viktor: 99 Meg kell nyerni a választásokat!99 NEJ GYÖRGY: Négy pártot ért a vád, hogy visszaélt volna a szavazógombbal a legutóbbi parlamenti szavazáson. Köztük van-e a Fidesz is? ORBÁN VIKTOR: Nincs. M N. GY.: Ez igazán rövid válasz volt. Az ön tudomása szerint melyik volt az a négy párt? O. V.: Pontosan meg tudom mondani, hogy mely pártokról van szó, hiszen a házbizottsági ülésen - amely az esetet követően ült össze, múlt csütörtökön, délután 15 órai kezdettel - az ott megjelent képviselők kaptak egy tájékoztató anyagot. Ez kimutatta azt, hogy kik adtak le szavazatot, s hogy az ezt néhány perccel követő létszámellenőrzéskor már kik nem voltak jelen. Meg tudnám nevezni őket, de ezt addig nem tehetem meg, amíg ez a hétfői parlamenti ülésen nem kerül nyilvánosságra. S OROSZ JÓZSEF: Az egyik hallgató nagyon furcsa kérdést címzett önnek. Nevezetesen: miként lehet az, hogy a Fidesz egyre inkább hasonlít az MSZP-re. Ez akár sértés is lehetne az ön számára. De a hallgató bizonyára arra gondolt, hogy rendszeresen azonos platformra helyezkednek a parlamenti vitában. O. V.: Azt gondolom, ez a megfigyelés nem teljesen helyénvaló. Kétségtelen, hogy vetődtek fel olyan, kifejezetten szakmai kérdések, amelyek kapcsán a Fidesz és az MSZP tagjainak egy része azonos álláspontot foglalt el a vitában. De ugyanakkor nagyon fontos politikai kérdésekben teljesen nyilvánvalóak a különbségek. Például a tekintetben, hogy miként válasszunk köztársasági elnököt. Az MSZP a népszavazás mellett van, mi viszont a parlamenti választás mellett, hogy csak egyet említsek a nagyon fontos különbségek közül. I O. J.: Ám a hallgató kérdésében bizonyára az is benne van, hogy ő is meglehetősen furcsállja az ellenzék parlamenti szereplését, magatartását. Hiszen ennek túlnyomó része nem igazán konstruktív, hanem inkább lojális ellenzéknek nevezhető, tisztelet a kivételnek. Megítélése szerint ez mivel magyarázható? O. V.: Más pártokról nem óhajtok beszélni, de úgy gondolom, a Fidesz kifejezetten konstruktív parlamenti ellenzék; lojálisnak nem lehet nevezni. De nem vagyunk hajlandóak csupán azért támadni a kormánytöbbség kezdeményezéseit, mert - úgymond - ellenzékiek vagyunk. Csak akkor támadjuk a kormánytöbbséget, ha elvszerűtlen vagy szakmailag nem tartható álláspontot terjesztenek a parlament elé. De akkor aztán könyörtelenül. ■ O. J.: Egy másik hallgató azt is hozzáfűzte a fenti kérdéshez: vajon a kormánnyal szembeni száznapos türelmi idő vonatkozik-e a parlamentre is? O. V.: Kemény kérdés, hogy miként értelmezzük ezt a száz napot. A Fidesz elhatározta, hogy ebben az időszakban nem fogja támadni a kormányt olyan kérdésekben, amelyekben megtámadhatná ugyan, de a kormány álláspontja szakmailag helytálló, elvileg nem kifogásolható. Az épkézláb, szakmailag megalapozott beterjesztéseket támogatni fogjuk, amelyek nem ilyenek, azok ellen kifogást emelünk. M. GY.: Szakmailag is és mindenféle szempontból károsnak és elvetendőnek tartották — és gondolom, tartják mai napig is - az úgynevezett konstruktív bizalmatlansági indítvány fönntartását, fönnmaradását. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez egyszerű bizalmatlansági indítvánnyá váljon? O. V.: Elvileg többfajta megoldás van. Beterjeszthetnénk például önálló törvényjavaslatot, de semmi esély nincs arra, hogy a kormánytöbbséget vagy annak egy részét magunk mellé tudnánk állítani, így a magunk számára egyetlen feladat marad: meg kell nyerni a következő választásokat, kormánytöbbséggé kell válni, s akkor majd lesz esélyünk a kétharmados többségre, a változtatásra. ■ N. GY.: Akkor marad a „lebetonozott” kormány? O. V.: Egyelőre, sajnálatos módon, marad. Ezen az intézményen nem tudunk változtatni. O. J.: Pár héttel a helyhatósági választások előtt, amikor a Fidesz éppen olyan álláspontra helyezkedik, hogy csupán a hecc kedvéért nem támadja a kormányt és betartja a száznapos türelmi időt, nem veszít-e ezért a népszerűségéből százalékpontokat? Hiszen lényegében már megkezdődött a kampányidőszak... O. V.: Az általam jelzett kossuthi magatartásból az is következik, hogy választási kampányérdekből sem fogjuk támadni a kormányt, ha szakmailag egyetértünk vele. Ebből azonban nem következik az, hogy a magyar parlamentben ne tudnánk markánsan különböző véleményeket mondani. A kormány egyébként is igen kedvező helyzetbe hoz bennünket, hiszen számos alkalommal nem tartható álláspontokat terjeszt be, így tarthatjuk magunkat az elveinkhez, szakmailag bírálhatjuk a kormányt. Ezáltal teljesen megkülönböztethetővé, sok esetben - reményeink szerint - a kormánytöbbségnél különbbé tudjuk festeni a magunk arcát. Orbán Viktor