168óra, 1990. július-december (2. évfolyam, 26-51. szám)

1990-07-03 / 26. szám

Nem ló - szobor! BaTMaagi^^ Minden ember visszatérő érzése úgy az elalvás táján, a szendergés és az éber-álom között hogy zuhan. Rántja magába valami feneketlen mélység. Kezünk-lábunk ilyenkor megrándul, némelyikünk még ugrik is egyet. Van, aki állítja: ez az álom sok millió éves. Mókus nagyságú majomősünk álmodta először, amikor a ragadozók elöl a legmagasabb pálmája koronájába húzódott éjszakára, s ahonnét - bizony gyakran előfordult - álmában lezuhant az éles kardfogak közé. Milyen rövid az út a fa koronájától a földig! S álmainkat ítélve milyen rövid az a néhány millió év! Vannak azután indián törzsek, amelyek az általuk tisztelt, rendszerint kitalált nagyságoknak totemoszlopot állítanak. Másutt, a karibi világban, ha valakinek roszszat kívánnak, elkészítik kicsiben a totemjét, szobrát, majd átszurkodják tűkkel, eldöntik és fölgyújtják a voodoo-szertartás szerint. Én nem tudok az ilyesmin mosolyogni. Nem olyan távoli ez tőlünk, nem az etnográfia mulatságos lábjegyzete. A honnak egyik atyja például ledöntött egy szobrot. Amikor a mentelmi jogát akarták fölfüggeszteni, azzal érvelt - teljes komolysággal -, hogy ez a „pártállam” utolsó erőfeszítése az Új Rend ellen. Én meg hiába gondoltam, hogy ez a civilizáció utolsó próbálkozása a voodoo-babonák ellen, komolyan tartani lehetett attól, hogy a T. Ház megszívleli a képviselő érvelését és nem adja ki. Szobrokat dönteni szánalmas dolog. Szánalmas, akár az SZDSZ, akár az MDF csinálja. Még akkor is az, ha maga Krassó György teszi, aki pedig szívbeteg ember, különben is, sokáig jurtában lakott a Parlament előtt, tehát nem megy a szomszédba egy kis sámánkodásért. Én a kommunizmusban legkevésbé az ideologikus vérbosszút tudtam elfogadni. Odáig még egye fene, hogy van egy győztes osztály. Ezek szerint egy vesztes is. No jó, de akkor ez azt jelenti, hogy a Baumann bácsit ki kell telepíteni? Herczeg Ferencet elhallgattatni, Márai Sándort külföldre kergetni? Kováchéktól nemcsak az üzemet elvenni, de még a lakásukba is betársbérletesíteni egy ötgyerekes lumpenproli famíliát? Szenvedjen a rohadt burzsoá! A bűnös osztályhoz tartozik ! Igen? A Baumann bácsi?! És ha az apám, a tökéletes proli származásával, mondjuk, 1937-ben megüti a főnyereményt az osztálysorsjátékon, és, mondjuk, a pénzen vesz kétszáz hold földet? Akkor most, 1953-ban maradtunk vér szerint proletárok, vagy rohadt szipolyozó kulákok vagyunk?! Én is, egyévesen?! Itt nekem elfogyott a szeminárium. Ugyanígy nem értem, miért kellett összetörni Mária Terézia szobrát. Rémülten gondolok arra, ha netán Magyarországon van eltemetve, akkor a tetemét is kikaparjuk, engesztelhetetlen proletár internacionalizmusunkban? No jó, kétségtelen, Mária Terézia nem lépett be a pártba, de mi volt a baj Savoyai Jenővel, aki a fél országot fölszabadította? (Mit csináljunk, ha egyszer nem Vorosilov harcolt a törökökkel?) Mi volt a baj azokkal a szobrokkal, amelyeknek az volt az egyetlen bűnük, hogy aki csinálta őket, történetesen báró volt, gróf vagy csak valóságos belső titkos tanácsos? És most megint kezdik. Forgó gyomorral olvasom a Szobrász sokasodó nyilatkozatait. A Szobrász, valóban korszakos, világméretű művész, de embernek...! Nem volt tér, sőt sikátor se nagyon a régi Magyarországon, ahol neki be lett volna Leninje, partizánja. És micsoda szobrok voltak ! Az a ritka szerencse, hogy az udvari szobrászi cím és a zsenialitás egy személyben találkozott. Ahogy régi korok művészei szentekben és egyházfőkben alkottak újat, vitték mindig előrébb a művészet határait, ő Vologyában gondolkodott. Ahogy lehetett akkor. De hallgassuk csak most: figyeljük meg - szólít föl bennünket -, hogy az X-i Leninnek milyen rosszkedvű arcot csinált! Direkt ám! És a Partizán-szobor arcán nézzük az élveteg, ellenszenves (zsidós) vonást! Kifejezetten antipartizán-propagandának szánta. És az a másik Lenin: igaz, az egyik kezével valóban előre mutat, a szocializmus felé, de a másik a zsebében van, és odabent a két ujját keresztezi, ami - tudjuk - azt jelenti, hogy mindennek az ellenkezője az igaz. Addig magyarázkodik, amíg aztán az összes szobrát ledöntik. Pedig akármit mond, ő még egyszer már nem lesz hivatalos nagyság. A művészettörténet viszont még veszíthet. Nem tudom, persze, mi a helyzet Leninnel. Sztálin történelmi szerepe egyértelmű - szerencsére egyetlen olyan szobor se készült róla, ami művészi értéket jelentene. De ha Leninről is végleg kiderül, hogy szerepe csupa negatívum, és még az se érdekes, nyugodtan elfeledhetjük a nevét is? Akkor szobrai már nem is egy rossz arcú gonosztevő emlékművei, hanem sima totemek, mi pedig indiánok? Okosat én se tudok mondani. Mert szívem szerint azt mondom: az új Magyarországnak nem szabad azzal kezdeni, amivel negyvenöt éve egy ázsiai ideológia legjobb magyar tanítványainak: szobordöntögetéssel, hullagyalázással. Ahogy Medgyessy Ferenc mondta a lovas szobráról vitatkozó parasztoknak: az, kérem, nem ló, az szobor / Az, kérem, nem Lenin, hanem csak a szobra. És ha maga Lenin lenne ? Hát szégyenkeznénk Európa előtt azzal, hogy tetemét a földre borítjuk?! Voodoo-k vagyunk? Indiánok, majomemberek ?