168óra, 1991. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)
1991-07-30 / 30. szám
32 Levélhullás A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges észrevételeknek, amelyek fölösleges indulatokat keltenek és szükségtelen konfrontációhoz vezethetnek. A leveleket általában rövidítve az ilyenkor elkerülhetetlen javításokkal szerkesztett formában adjuk közre. Tisztelt Főszerkesztő Úr! Érdeklődéssel vegyes szomorúsággal olvastam legutóbbi, 29. számukban a tatabányai turulmadár helyreállításának bonyodalmairól. Azt sajnos nem tudom, a riportban sem említették, hogy hol volt a nagy-magyarországi hét turulmadaras emlékmű. Csak egyről tudok: Kárpátalján, Tiszaújlakon állítottak fel a kuruc szabadságharc első győztes csatájának megörökítésére egy turulmadaras emlékművet. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunióhoz csatolt területen, amikor Tiszaújlak a Vilok nevet kapta, a turulmadaras emlékműnek el kellett tűnnie. Hogy a fémmadarat vajon kik rejtegették annyi időn át, és kik hittek abban rendületlenül, hogy egyszer még újra felállítható lesz, azt nem tudhatjuk, de valójában nem is lényeges. Csak az a biztos, hogy az ott élő magyarok nem alkudtak meg, és nem próbáltak békegalambot sem fabrikálni a turulmadárból, hanem hűségesen megőrizték a remélt jobb időkre. Én magam úgy kerültem Tiszaújlakra, hogy édesanyám szülőhelyét szerettem volna egyszer meglátni, és ahová a szovjetunióbeli egyéni utazások közismert lehetetlensége miatt csak a világútlevéllel, 1989-ben juthattam el. Amikor odaértem - Ungváron szálltam meg és onnan, külföldieknek is minden korlátozás nélkül, olyan történelmi emlékű városokon át, mint Beregszász és Munkács, utaztam a jól ismert Ikarus busszal, színmagyar községben találtam magamat. Ahogy az ottani lakosok elmondták, csak a „főnökség” szovjet, de beszélhetnek magyarul, és a gyerekeik is mehetnek magyar iskolába. Bejártam a Tisza partját, ahol édesanyám játszhatott gyerekkorában, és megvolt még a régi kis templom is, ahol nagyszüleim esküdtek még a múlt században, és ahol édesanyámat és testvéreit megkeresztelték. De 1989 tavaszán még nyomát sem lehetett látni a régi, turulmadaras emlékműnek. Amikor viszont 1990 őszén lányomtól névnapi ajándékul megkaptam a Kárpátalja régi magyar vidékeiről, épületeiről és hagyományairól kiadott gyönyörű képes albumot (Szacsvay Imre, Szacsvay Péter és Legeza László munkája), örömteli meglepetéssel fedeztem föl benne a Tiszaújlakon újra felállított régi turulmadaras emlékművet. A határainkon kívül, idegen országban élő magyar testvéreinknek ez az egységes, széthúzó szájtépés nélküli, szép eredményt hozó tenni akarása követendő például szolgálhatna a hazai „illetékes urak” számára is. Rottné Pap Edit, 1062 Budapest, Székely Bertalan u. 5. Tisztelt Szerkesztőség! A Hetek csúcstalálkozója az alábbi gondolatokat ébresztette bennem: Tizenhat éves kislány voltam, amikor dúlt a második világháború. Akkor szüleimtől azt hallottam: a háború egyik indítéka az volt, hogy mindenáron meg kell akadályozni a kommunizmus térhódítását, mert az gazdaságilag, erkölcsileg tévútra vezet, másik célja magyar részről, hogy az igazságtalan trianoni döntés által elszakított 4-5 millió magyarságot visszacsatolja az ezeréves őshazához. Azt is mondták a szüleim: a trianoni döntést büntetésből szabták ránk az akkori nagyhatalmak, azért a bűnünkért, amiért Európában elsőként vettük át az orosz mintájú kommunista ideológiát, a proletárdiktatúrát, s hogy Románia azért kapta meg Erdélyt a hárommillió magyarsággal, mert segítségével lett akkor megbuktatva a Tanácsköztársaság. Összegezve: a trianoni tragédiát voltaképpen a nyugati nagyhatalmaknak köszönhetjük, éppen úgy, mint a 40 éves kommunista uralmat, mert a második világháború végkifejletét Amerika, Anglia, Franciaország produkálta, az orosz győzelem általuk született. A Heteknek kötelességük tehát korrigálni, sőt jóvátenni azt, amit elődeik elhibáztak. Ők megmenekülhettek attól a káosztól, amit előidézett gazdaságunkban, ideológiánkban a lenini eszme. Sajnos, a mi bőrünket vitték vásárra. Mindezek alapján joggal várhatjuk az erkölcsi és anyagi támogatást a nagyhatalmaktól. Lippay Margit nyugdíjas 4621 Fényeslitke, Kossuth u. 110. Szerkesztőségünkben éjjel-nappal telefon-üzenetrögzítő és telefax áll olvasóink rendelkezésére: 138-7012 A Magyar Rádió és a TELEGRAF Kft. közéleti hetilapja • Főszerkesztő: Mester Ákos. Főszerkesztőhelyettes: Bölcs István. Vezető szerkesztő: dr. Erős Zoltán. Olvasószerkesztő: Nádor Tamás és Schreiber György. Tervezőszerkesztő: Horváth Attila és Lendvai László. Képszerkesztő: Szilvásy Rudolf. E számunk összeállításában közreműködött: Kovalik Márta, Ocsovai Gábor és Vicsek Ferenc szerkesztő, Feuer András és Szénási Sándor műsorvezető. Fotók: Haraszti Norbert, Kováts Zsolt, Markovics Ferenc, Moldvay József, Pap Ágnes, Sándor Anikó, Vahl Ottó, V Véber Lajos, a CP és az MTI fotóriporterei. • Szerkesztőség: Magyar Rádió, Budapest VIII., Bródy Sándor utca 5-7. Levélcím: Budapest 1800. Telefon: 138-7012 • Kiadja a TELEGRAF Kft., 1087 Budapest VIII., Könyves Kálmán krt. 76. Telefon: 133-8934. Felelős kiadó: Füredi István ügyvezető igazgató. • 91.5152/30-6622 Készült a Zrínyi Nyomdában. Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató. • Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR, Budapest XIII., Lehel u. 10/a., 1900) közvetlenül vagy postautalványon, illetve átutalással a Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre: 1704 Ft, fél évre: 852 Ft, negyedévre: 426 Ft, 1 hónapra: 142 Ft. • ISSN 0864-8581 • A lap megrendelhető: TELEGRAF Kft., Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. 1087. Telefon: 133-8934. Telex: 223-634. Telefax: (36-1) 133-9153. A 168 óra külföldön az alábbi címen fizethető elő: REFORM-HUNGARIA PUBLISHING SERVICE INC.: 131. Bloor Street W. Toronto Ontario, M5S IR8. Előfizetési díj 1 évre 99 USD, fél évre 50 USD. A kiadó légipostával küldi a lapot a megrendelőnek!