168óra, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-07 / 1. szám

Nonstop demokrácia „Csendes” éj a Parlamentben Kis magyar vita-maratoni I - Kezdjük a legelső, legtöbbször elhangzott váddal: az obstrukcióval. Tehát azzal, hogy az ellenzék obstruálta volna a parlament munkáját, ami ugye azt jelenti, hogy nagy­számú módosító indítvánnyal és sokszori hoz­zászólásával ki akarta futtatni az időből a költségvetés tárgyalását. Mit gondolsz erről?­­ A vádak kölcsönösek, és azt hiszem, egy kicsit mindenkinek igaza van. A dolog azzal kezdődött, hogy a kormány későn nyújtotta be a költségvetési tervezetet. Ezt a miniszter elismerte és elnézést is kért érte. Igaz, hozzá­tette, hogy ez a késés csak két hét volt, de két hét bizony elég sok. Ráadásul azokban a de­mokráciákban, amelyekben már minden bejá­­ratottan működik, még csak nem is december elején vagy november végén adják ki a költ­ségvetési tervezetet, hanem jó néhány hónap­pal korábban, és negyed- meg féléveket vitat­koznak rajta. És hiába tette közzé már koráb­ban a magyar kormány az irányelveket, konk­rét módosító indítványokat csak a konkrét költségvetéshez lehet benyújtani, és nem az irányelvhez. És itt jön az a kérdés, hogy egy demokráciában mi az ellenzék lehetősége. Ugyanis minden parlamentáris rendszerben attól ellenzék az ellenzék, hogy kisebbségben van. Tehát tudja, hogy le fogják szavazni. Ezért aztán nem is elsősorban abban a re­ményben ül a parlamentben, hogy meggyőzze a kormányt - bár egyes részkérdésekben ter­mészetesen ez is előfordulhat és elő is fordul hanem azért, hogy elmondja a véleményét. Elégy - mondjuk így - a történelem számára, másrészt a következő választásokra készülve a lakosság, az állampolgárok számára vilá­gossá tegye, mi a véleménye, az miben tér el a kormányétól. Abban bízva, hogy a követke­ző választáskor majd eszébe jut az emberek­nek, hogy az ellenzék ezt meg azt mondta, hátha neki volt igaza. Tehát, ha az ellenzék ragaszkodik ahhoz, hogy kifejthesse a vélemé­nyét, noha nyilvánvaló, hogy az esetek túl­nyomó részében úgyis le fogják szavazni, ak­kor ez önmagában nehezen nevezhető szándé­kos időhúzásnak és értelmetlen időpocséko­­lásnak. Obstrukció? Az megint más kérdés, hogy egyes esetek­ben talán tényleg kicsit hosszabban mondták el a véleményüket, mint ez feltétlenül szüksé­ges lett volna. Tehát az ellenzék magatartásá­ból időnként kiolvasható volt, hogy kérem, valójában nem nekünk sürgős a dolog, ha már egyszer ti - mármint a kormány - késtetek. De azért többnyire érdemi, tárgyszerű hozzászó­lások hangzottak el. Még azon a bizonyos hétfő délelőttön is, amikor majdnem üres kor­mánypárti padsorok előtt beszélt az ellenzék. Meg lehet nézni a jegyzőkönyveket: mind­egyik hozzászólás konkrét pontokra vonatko­zott, érvelt. Az obstrukció vádja tehát olyan értelemben nem állja meg a helyét, hogy csak úgy fölöslegesen beszéltek volna órák hosszat, bele a világba.­­ Az újságokban azt olvastam, hogy a mó­dosító indítványok nagy része a kormány­pártoktól származott. Te végig ott voltál a költségvetés tárgyalásán, tehát megfigyel­hetted, mennyiben voltak érdemiek a kor­mánypártok módosító indítványai. Tehát el­vileg meg tudod ítélni azt is, politikai műhi­ba-e, hogy a kormány nem egyeztet saját pártjaival, ennélfogva ezek kénytelenek módosító indítványok révén belépni a kormány munkájába, vagy az az obstruk­­ciós szándék érhető tetten a kormánypár­tokban, amennyiben ők húzzák az időt a módosításokkal, hogy az ellenzéknek ke­vesebb lehetőség jusson.­­ Nem hiszem, hogy itt obstrukciós szán­dékról lenne szó. De az tény, hogy objektíve ez is húzza az időt, és az is tény, hogy bejára­tott demokráciákban elég furcsa lenne, ha a kormánypártok képviselői nyújtanának be százszámra módosító javaslatokat. Beszélget­tem erről Szabó Iván miniszterrel, aki maga is azt mondta, hogy jobb egyeztetésre lenne szükség akár az MDF-frakcióval, akár a két másik kormánypárti frakcióval, mert sokan kénytelenek módosító indítványként benyúj­tani a véleményüket, hiszen előtte nincs mód­juk annak képviseletére. Van ennek a dolog­nak egy másik oldala is: érzésem szerint a kormány időnként olyan módosításokat, amelyeket elfogadna, képviselői indítvány formájában adat be - illetve kénytelen is erre a házszabály miatt -, ugyanis maga az előter­jesztő menet közben nem módosíthatja saját indítványát. Tehát egy-egy kormánypárti képviselő adja be módosító indítványként azt, amiről a Pénzügyminisztérium menet közben belátja, hogy el lehet fogadni. Bz - Az obstrukció ténye, illetve vádja csak közvetve függ össze a kéthetes csúszással. Van viszont két olyan mozzanata a költség­­vetés tárgyalásának, amely közvetlen követ­kezménye a kormány késésének. Az egyik: Az 1992-es év költségvetésének elfogadtatása alapo­san próbára tette a magyar képviselőket. Három napon át, hajnaltól kivilágos­ kivirradtig folyt a be­széd, a szavazási procedúra. Közben a honatyák és honanyák hol távoztak, hol maradtak. Hangos és csendes nappalokon és éjeken át nemritkán fél házzal ülésezett a nem mindig tiszteletteljes tónussal vitázó Tisztelt Ház. Sajnos, nemegyszer elmérgesedett a viszony hatalom és ellenzék között. Miként látta mindezt Domány András rádiótudósító? Mihancsik Zsófia beszélgetett vele.

Next