168óra, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-20 / 42. szám

KÖZLEMÉNY A 168 óra október 10-i adásában a győri polgármester és a városi televízió viszonyáról elhangzottakkal kapcsolatban az SZDSZ ügyvivői testülete az alábbiakat szögezi le: A szabad demokraták a helyi rá­dió és televízió tekintetében ugyan­olyan erővel állnak ki a sajtó sza­badsága és a közszolgálati rádió és televízió mellett, mint az országos sajtó, a közszolgálati rádió és tele­vízió esetében. Ha az SZDSZ jelöltje­ként mandátumhoz, illetve hivatal­hoz jutott önkormányzati képviselő­­csoport vagy polgármester ettől elté­rő módon jár el, akkor ezt az SZDSZ elítéli. A műsorban ismertetett konk­rét esetet az SZDSZ országos vezeté­se haladéktalanul megvizsgálja és a vizsgálat eredményéről a közvéle­ményt tájékoztatja. Az SZDSZ ügyvivői testülete nevében Szabó Béla István Tisztelt Szerkesztőség! Az SZDSZ ügyvivői testülete közleményben szögezte le, hogy amennyiben bebizonyosodik, hogy a győri szabad demokrata polgármester csakugyan arra vetemedett, hogy politikailag kisajátítsa a városi televíziót, ezt az akciót elítéli és megpróbál az ügyben el is járni. Ezt a közleményt helyeslem, de liberális politikusként - a magam nevében - egy lépéssel továbbmennék. Akármi is volt Kolozsvári Ernőnek, Győr (egyébként értesülé­seim szerint rátermett és sikeres) liberális polgármesterének a baja a győri városi televízióval, az, hogy a stúdió vezetését magához vonta, mindenképpen súlyos politikai hiba. A szabad demokraták nem óhajtanak vizet prédikálni és bort inni. A tárgyilagos, független, pártsemleges tájékoztatást minden körülmények között védeni fogjuk akár szabad demokrata elfogultságok ellen is. Nem vagyunk cinikusak. Nem gondoljuk, hogy a kormánnyal elégedetlen közvélemény cinkos kacsintással majd napirendre tér az eset fölött. Nem vagyunk a „tartsunk össze, akármi történt” elv hívei, akkor sem, ha ez hasznos, mert „erőt” sugároz. A Szabad Demokraták Szövetsége bocsánatkéréssel tartozik. Elnézést kérünk Győr város közönségétől, amelyet jogaiban megsértettek. Elnézést kérünk a győri tévés újságíróktól, akikre megengedhetetlen nyomást gyakoroltak. Elnézést kérünk azoktól a rádióhallgatóktól is, akiket a győri médiahírek elbátortalanítottak, akik - ha csak egy percre is - elvesztették hitüket a magyar sajtószabadságban. Lesütött szemmel: __ _ _ r / • Tools' fajkor ktteós országgyűlési képviselő, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke Tisztelt 168 óra, kedves olvasók! Mostanában került a kezembe a 168 óra idei, május 26-i száma. A 10. oldalon Az új demok­ráciáról - most és 45 éve címmel jelent meg egy cikk, egy 1947-es és egy 1992-es közvélemény­kutatással kapcsolatban. Ehhez a tárgyhoz szeretnék hozzászólni. Abban a kérdésben, hogy Magyarország de­mokratikus ország vagy sem, közelebbi ismere­tek hiányában nem vagyok hivatott állást fog­lalni. Annak vitatása, hogy a demokrácia - általában vagy Magyarországon - kívánatos és jó társadalmi rend (lenne) vagy sem, szintén nem hivatása ennek az irománynak. Viszont szeretnék hozzájárulni a fogalomza­var csökkentéséhez, a félreértések elkerülésé­hez, a mellébeszélések sarokba szorításához, a hazugságok leleplezéséhez, a félrevezetések meghiúsításához, a tények és a fogalmak tisz­tázásához, a szavak tisztességes használatához. Csupán avval a látszólag mellékes kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy mi a demokrácia és hol található rá minta. Mi a demokrácia? Minden iskolás gyerek tudja, talán még Magyarországon is, hogy a demokrácia szó azt jelenti, hogy a nép gyako­rolja a hatalmat, a nép akarata érvényesül. Nos, demokrácia ott és csak ott van, ahol való­ban a nép gyakorolja a hatalmat, valóban a nép akarata érvényesül. Ez ilyen egyszerű, a többi maszlag! Semmi esetre sem tartható demokratikusnak egy olyan rendszer, ahol a szavazatok 51 százalé­kával egy csoport hatalomra juthat, a hatalmat több évig korlátlanul birtokolhatja, beültetheti embereit minden fontos pozícióba, megtömheti a zsebét, fütyülve a lakosság 49 százalékának véle­ményére, akaratára, érdekeire, mindaddig, amíg a következő választások alkalmával, ha nem ko­rábban, el nem kergetik őket, ami után pedig az egész elölről kezdődik, esetleg más szereplőkkel. Közben az ország érdekei várnak. Manapság Magyarországon sokszor han­goztatják, hogy ez meg az a demokráciában így meg úgy van, illetve így meg úgy kell lennie. Jó-rossz példákkal érvelnek, különböző orszá­gokra hivatkozva... Svájc kivételével. Pedig ha valahol demokrácia van, akkor az itt van, Svájcban! Svájcban ,,közvetlen" demokrácia van. Ha a lakosság egy, a törvényben meghatározott ré­sze a képviselők valamelyik döntésével nem ért egyet, akkor az ügy népszavazásra kerül és a nép dönt, így minden évben több ízben járul urnához a nép és több kérdésben dönt a válasz­tópolgár, községi, kantoni vagy szövetségi szin­ten. Például a nép visszautasít­ egy rossz város­­rendezési tervet, az olimpiai játékok zavaros költségvetéssel előkészített megrendezését, il­letve az azzal járó várható veszteség közpénz­ből való fedezését, az országnak egy önmagát többször lejáratott nemzetközi szervezetbe való belépését stb. Vagy Dániában: a maastrichti nemzetközi szerződés aláírását. Arra, hogy a nép másképpen dönt, mint sza­badon választott képviselői, itt számos példa van. Ezek megcáfolhatatlan bizonyítékai an­nak, hogy bármennyire szabadok, demokrati­kusak és szabályosak legyenek a választások, akár a kormány, akár a képviselők akarata nem mindig egyezik a nép akaratával és így a népszavazás intézménye nélkül nincs demok­rácia. A népszavazás intézményének nemcsak köz­vetlen hatása van: a nép dönt és esetleg más­ként, mint a kormány vagy a képviselők szeret­nék. De több fontos közvetett hatása is van:­­ először is: a kormány és a képviselők tar­tanak a népszavazástól és igyekeznek megfon­tolni, mit tesznek, hogy elkerüljék a népszava­zást és az esetleges pofára esést; - másodszor: népszavazás vagy sem, a népet mindenről rendszeresen tájékoztatni kell és meg­győzni, ami nem könnyű feladat és nem mindig sikerül! - harmadszor: ha egy adott esetben a népsza­vazás egy többségi álláspont mellett erős kisebb­ségi álláspontot is felmutat, akkor a többség aka­rata ugyan döntő, de a jelentős kisebbség akara­tával is számolni kell; - negyedszer: a nép tudja, hogy több felelősség hárul rá, hiszen a döntések következményeit vég­ső fokon mindig ő viseli; - ötödször: egy ilyen rendszerben a blöffnek, a demagógiának kevés esély marad: a nép nem hülye, ne is vegyék annak! - last, but not least: a többség akaratának megfelelő döntéseket könnyebben fogadja el a lakosság: a polgárok nem érzik magukat elnyo­mottnak, kijátszottnak, becsapottnak, nincs fel­gyülemlett elégedetlenség, nincs bűnbaküldözés. Az összehasonlítás kedvéért tegyük még hoz­zá: Svájcban nincs se köztársasági elnök, se miniszterelnök, se miniszterek. Ez nem szójá­ték. Az országot egy héttagú szövetségi tanács (­­ szovjet!) kormányozza, amelynek minden egyes tagját az országgyűlés választja meg. Nincs hatalmon lévő kormánytöbbség, kisebb­ségi ellenzék és többségváltás, széles közép­koalíció van, a kis szélsőséges pártokat mellőz­ve, a fontos nagy pártok részt vesznek a kor­mányban, ami így soha nem bukik meg. Egyéb­ként a kormány is mint végrehajtó szerv csak azt teheti, amire a törvény felhatalmazza. Mindennek keserű következménye, hogy itt nincsenek politikai hajtűkanyarok, ahol az ország fele kiesik, stabilitás van, béke és biztonság, sza­badság és jólét (legalábbis eddig ez volt, mert lehet, hogy ennek az állapotnak az Európai Kö­zösségbe való belépéssel vége lesz). Érthető tehát, hogy Svájc „nem” szolgálhat mintának a demok­ratizálódás útjára lépett országoknak. Ákos de Borstörő, Svájc (Valódi név és cím a szerkesztőségben) 29

Next