168óra, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-20 / 42. szám
KÖZLEMÉNY A 168 óra október 10-i adásában a győri polgármester és a városi televízió viszonyáról elhangzottakkal kapcsolatban az SZDSZ ügyvivői testülete az alábbiakat szögezi le: A szabad demokraták a helyi rádió és televízió tekintetében ugyanolyan erővel állnak ki a sajtó szabadsága és a közszolgálati rádió és televízió mellett, mint az országos sajtó, a közszolgálati rádió és televízió esetében. Ha az SZDSZ jelöltjeként mandátumhoz, illetve hivatalhoz jutott önkormányzati képviselőcsoport vagy polgármester ettől eltérő módon jár el, akkor ezt az SZDSZ elítéli. A műsorban ismertetett konkrét esetet az SZDSZ országos vezetése haladéktalanul megvizsgálja és a vizsgálat eredményéről a közvéleményt tájékoztatja. Az SZDSZ ügyvivői testülete nevében Szabó Béla István Tisztelt Szerkesztőség! Az SZDSZ ügyvivői testülete közleményben szögezte le, hogy amennyiben bebizonyosodik, hogy a győri szabad demokrata polgármester csakugyan arra vetemedett, hogy politikailag kisajátítsa a városi televíziót, ezt az akciót elítéli és megpróbál az ügyben el is járni. Ezt a közleményt helyeslem, de liberális politikusként - a magam nevében - egy lépéssel továbbmennék. Akármi is volt Kolozsvári Ernőnek, Győr (egyébként értesüléseim szerint rátermett és sikeres) liberális polgármesterének a baja a győri városi televízióval, az, hogy a stúdió vezetését magához vonta, mindenképpen súlyos politikai hiba. A szabad demokraták nem óhajtanak vizet prédikálni és bort inni. A tárgyilagos, független, pártsemleges tájékoztatást minden körülmények között védeni fogjuk akár szabad demokrata elfogultságok ellen is. Nem vagyunk cinikusak. Nem gondoljuk, hogy a kormánnyal elégedetlen közvélemény cinkos kacsintással majd napirendre tér az eset fölött. Nem vagyunk a „tartsunk össze, akármi történt” elv hívei, akkor sem, ha ez hasznos, mert „erőt” sugároz. A Szabad Demokraták Szövetsége bocsánatkéréssel tartozik. Elnézést kérünk Győr város közönségétől, amelyet jogaiban megsértettek. Elnézést kérünk a győri tévés újságíróktól, akikre megengedhetetlen nyomást gyakoroltak. Elnézést kérünk azoktól a rádióhallgatóktól is, akiket a győri médiahírek elbátortalanítottak, akik - ha csak egy percre is - elvesztették hitüket a magyar sajtószabadságban. Lesütött szemmel: __ _ _ r / • Tools' fajkor ktteós országgyűlési képviselő, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke Tisztelt 168 óra, kedves olvasók! Mostanában került a kezembe a 168 óra idei, május 26-i száma. A 10. oldalon Az új demokráciáról - most és 45 éve címmel jelent meg egy cikk, egy 1947-es és egy 1992-es közvéleménykutatással kapcsolatban. Ehhez a tárgyhoz szeretnék hozzászólni. Abban a kérdésben, hogy Magyarország demokratikus ország vagy sem, közelebbi ismeretek hiányában nem vagyok hivatott állást foglalni. Annak vitatása, hogy a demokrácia - általában vagy Magyarországon - kívánatos és jó társadalmi rend (lenne) vagy sem, szintén nem hivatása ennek az irománynak. Viszont szeretnék hozzájárulni a fogalomzavar csökkentéséhez, a félreértések elkerüléséhez, a mellébeszélések sarokba szorításához, a hazugságok leleplezéséhez, a félrevezetések meghiúsításához, a tények és a fogalmak tisztázásához, a szavak tisztességes használatához. Csupán avval a látszólag mellékes kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy mi a demokrácia és hol található rá minta. Mi a demokrácia? Minden iskolás gyerek tudja, talán még Magyarországon is, hogy a demokrácia szó azt jelenti, hogy a nép gyakorolja a hatalmat, a nép akarata érvényesül. Nos, demokrácia ott és csak ott van, ahol valóban a nép gyakorolja a hatalmat, valóban a nép akarata érvényesül. Ez ilyen egyszerű, a többi maszlag! Semmi esetre sem tartható demokratikusnak egy olyan rendszer, ahol a szavazatok 51 százalékával egy csoport hatalomra juthat, a hatalmat több évig korlátlanul birtokolhatja, beültetheti embereit minden fontos pozícióba, megtömheti a zsebét, fütyülve a lakosság 49 százalékának véleményére, akaratára, érdekeire, mindaddig, amíg a következő választások alkalmával, ha nem korábban, el nem kergetik őket, ami után pedig az egész elölről kezdődik, esetleg más szereplőkkel. Közben az ország érdekei várnak. Manapság Magyarországon sokszor hangoztatják, hogy ez meg az a demokráciában így meg úgy van, illetve így meg úgy kell lennie. Jó-rossz példákkal érvelnek, különböző országokra hivatkozva... Svájc kivételével. Pedig ha valahol demokrácia van, akkor az itt van, Svájcban! Svájcban ,,közvetlen" demokrácia van. Ha a lakosság egy, a törvényben meghatározott része a képviselők valamelyik döntésével nem ért egyet, akkor az ügy népszavazásra kerül és a nép dönt, így minden évben több ízben járul urnához a nép és több kérdésben dönt a választópolgár, községi, kantoni vagy szövetségi szinten. Például a nép visszautasít egy rossz városrendezési tervet, az olimpiai játékok zavaros költségvetéssel előkészített megrendezését, illetve az azzal járó várható veszteség közpénzből való fedezését, az országnak egy önmagát többször lejáratott nemzetközi szervezetbe való belépését stb. Vagy Dániában: a maastrichti nemzetközi szerződés aláírását. Arra, hogy a nép másképpen dönt, mint szabadon választott képviselői, itt számos példa van. Ezek megcáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy bármennyire szabadok, demokratikusak és szabályosak legyenek a választások, akár a kormány, akár a képviselők akarata nem mindig egyezik a nép akaratával és így a népszavazás intézménye nélkül nincs demokrácia. A népszavazás intézményének nemcsak közvetlen hatása van: a nép dönt és esetleg másként, mint a kormány vagy a képviselők szeretnék. De több fontos közvetett hatása is van: először is: a kormány és a képviselők tartanak a népszavazástól és igyekeznek megfontolni, mit tesznek, hogy elkerüljék a népszavazást és az esetleges pofára esést; - másodszor: népszavazás vagy sem, a népet mindenről rendszeresen tájékoztatni kell és meggyőzni, ami nem könnyű feladat és nem mindig sikerül! - harmadszor: ha egy adott esetben a népszavazás egy többségi álláspont mellett erős kisebbségi álláspontot is felmutat, akkor a többség akarata ugyan döntő, de a jelentős kisebbség akaratával is számolni kell; - negyedszer: a nép tudja, hogy több felelősség hárul rá, hiszen a döntések következményeit végső fokon mindig ő viseli; - ötödször: egy ilyen rendszerben a blöffnek, a demagógiának kevés esély marad: a nép nem hülye, ne is vegyék annak! - last, but not least: a többség akaratának megfelelő döntéseket könnyebben fogadja el a lakosság: a polgárok nem érzik magukat elnyomottnak, kijátszottnak, becsapottnak, nincs felgyülemlett elégedetlenség, nincs bűnbaküldözés. Az összehasonlítás kedvéért tegyük még hozzá: Svájcban nincs se köztársasági elnök, se miniszterelnök, se miniszterek. Ez nem szójáték. Az országot egy héttagú szövetségi tanács ( szovjet!) kormányozza, amelynek minden egyes tagját az országgyűlés választja meg. Nincs hatalmon lévő kormánytöbbség, kisebbségi ellenzék és többségváltás, széles középkoalíció van, a kis szélsőséges pártokat mellőzve, a fontos nagy pártok részt vesznek a kormányban, ami így soha nem bukik meg. Egyébként a kormány is mint végrehajtó szerv csak azt teheti, amire a törvény felhatalmazza. Mindennek keserű következménye, hogy itt nincsenek politikai hajtűkanyarok, ahol az ország fele kiesik, stabilitás van, béke és biztonság, szabadság és jólét (legalábbis eddig ez volt, mert lehet, hogy ennek az állapotnak az Európai Közösségbe való belépéssel vége lesz). Érthető tehát, hogy Svájc „nem” szolgálhat mintának a demokratizálódás útjára lépett országoknak. Ákos de Borstörő, Svájc (Valódi név és cím a szerkesztőségben) 29