168óra, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-17 / 46. szám
Tisztelt Szerkesztőség! A bőrfejűekről a korábbiakban is sokszor volt szó, azonban ilyen élesen, mint az október 23-i „megnyilatkozásuk” után, még nem foglalkozott velük a sajtó. Azóta azonban nemcsak a katonatiszti pályára készülő szegedi diákokról hallhattunk, hanem olvashattunk további újfasiszta csoportokról, skinhead csoportosulásokról. Debrecenben is megjelentek, a volt Lenin-szobor talapzatára fasiszta feliratok kerültek. Olvashattuk a Szőke István nyugállományú főhadnaggyal készített interjút, aki a magyar skinheadek megszervezésén munkálkodik. Arról is hallhattunk, hogy ezeken felül szerveződik egy hungarista csoportosulás. A joviális „rendőrminiszter” úr kedélyes hangon ismertette, hogy október 23-án a Kossuth Lajos téren mindössze hat-hét náci jelvényes ifjú és 60-70 skinhead fiatal volt, így az egész ügyet politikai célokra használták fel - a belügyminiszter szerint. A belügyminiszter úr nem gondol arra, hogy a nácizmus nem 1933. január 30-án kezdődött, amikor Hitlert kancellárrá kinevezték, hanem már 1931 októberében, amikor Németországban létrejött a szélsőjobboldal koalíciója. Az 1992. október 23-i szélsőjobboldali megnyilvánulások parlamenti epilógusa volt az MDF parlamenti frakcióvezetőjének és társainak önálló képviselői indítványa a szélsőjobb és a szélsőbal jelképei terjesztésének megtiltásáról. Kónya Imre úr indokolásában hangsúlyozta, hogy mind a náci, mind a szélsőbal jelképeinek betiltásáról van szó. Az általa szélsőbalként aposztrofált szervezeteknél nyilván a vörös csillagra és a vörös zászlóra gondolt (mert nem ezt mondta) javaslata megtételénél. Kónya úr, úgy látszik, kissé hadilábon áll a magyar irodalommal - most történelmi múltról ne essék szó -, különben nem gondolt volna e két jelképre. A magyar irodalom két nagyja, Petőfi Sándor és Ady Endre verseikben szerepeltették e két „bolsevik” jelképet. Tartva attól, hogy Kónya úr nem ismeri, idézek Petőfi Egy gondolat bánt engemet című verséből egy sort: „Pirosló arccal és piros zászlóval...”, továbbá Adytól a Csillagok csillaga című versből: „...vörös csillag ragyogj, trónolj”. Persze e verseknek a magyar irodalomból való kiiktatására is van megoldás. Fel kell kutatni az ilyen verseket, és az ezen költeményeket tartalmazó köteteket el kell égetni... Dr. Gombos Endre 1027 Budapest, Frankel Leó u. 6. Tisztelt Szerkesztőség! Mindig nagy élvezettel olvasom dr. Del Medico Imre leveleit. Legutóbbi sorai után magam is eljátszottam a gondolattal, mi lett volna, ha Horthy kormányzó kerül Göncz Árpádhoz hasonló helyzetbe a Kossuth téren. Csakhogy a szituáció messze nem azonos. Horthy kormányzó volt, s miután az ország államformája királyság volt, az ország vitathatatlanul első embere, aki a miniszterelnökkel - lett légyen az Bethlen István, Gömbös vagy Teleki Pál - zavartalan kapcsolatban volt. Viszonyukat nem rontotta a médiavita, nem is kerülhetett volna rá sor, mert ha a kormányzónak nem felelt volna meg a rádió elnöke, azt hiszem, 24 órán belül tettek volna róla. Bár polgári demokrácia uralkodott, mégis monarchikus volt az államrend. Mindkét kormány - ebben van hasonlóság - egy bukott kommunista rendszer örökségét vette át, csakhogy az előző 180 napig tartott, míg az Antallkormány egy 45 éves diktatúrától örökölte az országot. Horthy kormányzó nemi erőszakkal, a nemzeti hadsereg tisztikarának segédletével szerezte meg hatalmát, a rendőrség teljes bizalmát és hűségét élvezve. A csendőrségről még nem is szóltam. 1919 után a legkeményebben likvidálta a 180 nap vezetőit. Sokkal kevesebbet szerepelt a nyilvánosság előtt, mint Göncz Árpád köztársasági elnökünk. Ha mégis megtörtént volna egy ilyen incidens, nem kellett volna Keresztes-Fischer belügyminiszter úrnak a téren lenni, elég lett volna a téren lévő ügyeletes, rangidős rendőrtiszt, aki pillanatok alatt felmérte volna a helyzetet és árpádsisakos „rendőrei” valószínű kardlappal teremtettek volna rendet, így nem kellett volna Keresztes belügyminiszter úrnak a lemondás gondolatával foglalkozni. Csakhogy ez nem lett volna európainak nevezhető demokrácia. Sajnos, abba bizony belefér, hogy a legnagyobb állami vezetőt lehurrogják, lásd csak a legutóbb Kohl és II. Erzsébet angol királynő esetét. Nagyon szomorú, hogy mindez október 23-án, legnagyobb nemzeti ünnepünkön történt. Dr. Oláh Vilmos 8600 Siófok, Széchenyi u. 19. 168 óra Szerkesztőségének Budapest Tisztelt Szerkesztőség ! Lapjuk 44.számában írásban is láttam mindazt , amit az adásban nagyon hitetlenkedve hallottam , azt ahogy Katona államtitkár Úr az október 23.-i operaházi ünnepségen esetleg elmondandó köztársasági elnöki beszéddel kapcsolatban nyilatkozott. Nevezetesen ez a mondat sértette nagyon a fülem : " ... Ezt a lehetőséget a saját kis számmal felajánlottam .. " Tudom egyes politikusaink " nem az alvilágban tanultak politizálni ",de azt nem hol tanultak viselkedni ? Nem hiszem , hogy a Magyar Köztársaság Elnökével kapcsolatban ilyen hang megengedhető lenne , ha mégoly kicsi is a szája , ami ugyan láthatatlan. Ez a stílus egy kártyaszobában , egy licitálás során módi , de egy államtitkári nyilatkozatban semmiképp. A baj hogy ez egy jelenséget sejtet,a türelmetlenséget , az egymás iránti tolerancia hiányát , ami a kormányon lévők , s ahhoz közelállók részéről lépten nyomon megnyilvánul. Ez viszont a másik oldalról ugyancsak viszonzásra talál , s így az egésznek vesztese lesz mindenki. Szekszárd , 1992 november 6. Bucsányi György@ 716p Szekszárd Présház u 66 Tisztelt 168 óra! 7 Miután az első országgyűlés óta figyelem az országgyűlés közvetítését, tapasztalom, hogy az ellenzék mindent megtesz a kormány és annak pártjai, de főleg az MDF lejáratására. Teszi ezt elsősorban az SZDSZ. De miért? Ha ezt megmagyaráznák, ennek az okát, megköszönném. Sokunk előtt világos az is, hogy október 23-i esemény is arra megy, mármint annak a túlerőszakos vizsgálatának kikényszerí- ' lése. Főleg az SZDSZ részéről. .. Hangsúlyozom, nem vagyok elkötelezve egy párt mellett sem. Inkább nagyon csalódott vagyok az egész politikai pártokban. De vajon e levelem tartalmával ugyan foglalkozik-e a 168 óra? Kovács Sándor 1 4440 Tiszavasvári, Petőfi u. 14/C _ \ra