168óra, 1993. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-04-06 / 14. szám

Öt év telt el... - Egy tanulságos tévéműsort láttam önök­kel a napokban. Talán nem is lett volna olyan feltűnő, hogy milyen feszültek és hű­vösek, ha nem kerül sor arra a bejátszásra, amely vagy három és fél éve készülhetett: ott egy rendkívül felszabadult, életvidám, jó humorú, jókedvű fideszes társaság beszélge­tett. Ehhez képest most az Orbán Viktor- Fodor Gábor kettős boldogtalannak, feszé­­lyezettnek, igen-igen rosszkedvűnek lát­szott. ORBÁN VIKTOR: A rosszkedvű nem jó kifejezés. A feszélyezett pedig végképp nem, mert igazán nem volt okunk arra, hogy feszé­lyezve érezzük magunkat. Együtt vagy külön?! - Attól sem, hogy ketten együtt ültek a stú­dióban? Hiszen nagyon ritkán fordul elő mostanában, hogy valahol együtt lenné­nek... O. V.: Azért beszélünk egymással, frak­cióülés előtt, közben és után, vagy éppen választmányi ülésen. Most inkább fáradtak voltunk. Kicsit megviselt bennünket az el­telt három, három és fél esztendő. Arról nincs szó, hogy elvette volna az életked­vünket, csupán fáradtabbak vagyunk, mint annak idején.­­­­ Ez az önök feltűnő színeváltozása lenne az ár azért, hogy a Fidesz, amely köztudomá­súlag egyedül indult tiszta lappal a politikai átalakulásban, mára a közvélemény-kutatá­sok szerint a legsikeresebb, a legnépszerűbb párttá vált, olyan párttá, amely a választá­sok után akár vezető ereje lehet a leendő kormánykoalíciónak ? FODOR GÁBOR: Bizonyos szempontból ez az ára. De én nem osztom azt a nézetet - mert ez azért általában nem jellemző a Fi­­deszre -, mely szerintem annyira rosszkedvű politikusok volnánk. Ám mindennek valóban egyik ára és következménye, hogy ma csak­ugyan sokkal fáradtabbak vagyunk. Leg­alábbis én biztosan az vagyok. O. V.: Meg hát a felelősség is öregít. Ne feledjük: ez a bejátszás még a választások előtt készült. De hát nem szeretnék panasz­kodni, hiszen amikor eldöntöttük, hogy poli­tikusok leszünk, és megpályáztuk a parlamen­ti képviselőséget, ezt is vállaltuk, tudtuk. A fáradtságunk tehát saját döntésünk követ­kezménye.­­ - Akkori felhőtlen lelkiállapotukba bizo­nyára belejátszott, hogy még nemigen volt vesztenivalójuk... O. V.: Valóban, akkor még nem terhelt bennünket igazi felelősség. Én legalábbis úgy érzem, engem leginkább a felelősség tett öregebbé. Ennek, persze, egyáltalán nem örülök. F. G.: 1988. március 30-án a Bibó István Szakkollégiumban, harminchét lelkes alapító tag jóvoltából megalakult a Fidesz, s mára eljutott odáig, hogy már azzal kell számolni, komoly kormányzati tényező lesz ez a párt 1994 után. Ez nyilvánvalóan óriási út. De az utóbbi hetekben is sok minden szóba került a Fidesszel kapcsolatban, így tehát, azt hiszem, egyáltalán nem csoda, hogy mi is változtunk az idővel. Moralizálás, üresítés !­­ A napokban a harminchét alapító tag egyike azt mondta nekem: a magyar politi­kai életben a Fideszre várt volna az a fel­adat, hogy a politika és a morál közti távol­ságot csökkentse. Ám mintha ennek éppen az ellenkezője történne, amikor a Fidesz állandóan pragmatikus voltát hangsúlyoz­za, és a szokásosnál kisebb szerepet szán a politikában a morálnak. O. V.: Ezt én másképpen látom. Azért van a mai magyar politikában számos olyan kér­dés, amelyhez nem lehet kizárólag pragmati­kusan közelíteni. Konkrét példával élve: ilyen volt, mondjuk, az igazságtétel vagy a kárpót­lás kérdése. Különben sem szeretem, ha a pragmatizmust meg a morális megalapozott­ságú politikát szembeállítják egymással. Úgy vélem, a világtörténelemben a legtöbb kárt éppen azok a politikusok okozták az emberi­ségnek, akik nem tudtak különbséget tenni a hétköznapi erkölcs meg a politikai erkölcs között. S ahelyett, hogy a politikában a prag­matikus megoldásokat keresték volna, morá­lis igazságokat akartak rákényszeríteni az em­beriségre. F. G.: Nagyon veszélyes lehet, ha a mostani magyarországi politikai életben az úgyneve­zett moralizálás válik általánossá. Másfelől viszont azt is helytelennek tartom, ha megpró­báljuk teljesen „kiüresíteni” a politikát. Tehát én azon az állásponton vagyok, hogy bizony erkölcs és politika között mindig szoros össze­függés volt. Hiszen mindig emberek csinálják a politikát, így hát mi sem tudjuk magunkat soha függetleníteni az erkölcstől. Ez nem is lenne helyes. Soha nem is szabad olyan hely­zetet teremteni, hogy a politikusoknak e te­kintetben felmentést adjunk. Mindezzel a Fi­desznek is szembe kell néznie.­­­­ Nemrég Orbán Viktor egy tévéinterjúban azt mondta, hogy a Fidesz jobboldali liberá­lis párt. De vajon Fodor Gábor szívesen tagja-e az ilyen pártnak? Egyáltalán, egyet­ért-e ezzel az önmeghatározással? O. V.: Hadd feleljek kérdésére előbb én: nem emlékszem arra, hogy ezt mondtam vol-s felelősség öregít Rivalda és rivalizálás Ötesztendős a Fidesz, s ez egy párt életében, kivált mostani, akcelerációs korunkban, jóval többnek számít. A hajdan oly felhőtlenül derűs ifjak újabban nemritkán gondterhelt arccal köz­szerepelnek, humorukhoz szigorúság társult, te­kintetüket felelősségérzet felhőzi. Nincs-e más is - például rivalizálás - mindennek hátterében? A párt két mértékadó személyiségével, Orbán Viktorral és Fodor Gáborral Rádai Eszter be­szélgetett. 1989: Fidesz-gyűlés Budapesten. Orbán Viktor beszél 10

Next