168óra, 1993. június-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1993-11-23 / 47. szám

MAGYAR TELEVÍZIÓ PRODUKCIÓS IGAZGATÓ Váradi Júlia részére Magyar Rádió Az 1993. november 7-i Gondolat-jel cí­mű adás Koltai Róberttel való riportjában téves megfogalmazás hangzott el. Ön a kö­vetkezőt kérdezte Koltai Róberttől: „Nem­régiben a Magyar Televízió visszautasította azt a könyvet, amelyet ugyanez a csapat készített.” A Magyar Televízió nem utasította vissza Koltai Róbert forgatókönyvét, mert a tíz részre tervezett sorozatból egy forga­tókönyvet kaptunk, majd utólag a második részét is, pótlólag. A Magyar Televízió azt a tényt utasította vissza, hogy a tíz részre tervezett film forgatókönyvének hiányában, illetve annak ismerete nélkül mondjon igent vagy nemet. A fenti idézet téves fogalmazását csúsz­tatásnak minősítem, ezért a sajtószabályok szerinti megfelelő helyen helyreigazítást ké­rek. Üdvözlettel: „...Egy sereg együtt dolgozó ember még nem okvetlen közösség. Azzá csak a szellem, a lélek, a gondolkodás, együttvéve az erköl­csi kohézió teszi." „Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is.” Gratulálunk az egyenes, becsületes, őszin­te kiállásért. Több ilyen emberre lenne szük­ség, akkor a talpnyalóknak nem lenne élet­terük. Tisztelettel: Egy munkahely 78 dolgozója nevében: Koródyné Miskolc Tisztelt Mester Ákos Úr! Kérem, közölje hozzászólásomat a „Nem tudom, meddig lehetek még a 168 óra vendége" című, Orbán Viktorral készült beszélgetéshez. Azon a jogon szólítom meg Orbán Viktor urat, hogy 1989 végén, egy olvasói levélre válaszolva elküldtem üzenetem, az ön újságján keresztül, a szívemnek akkor és mostanáig oly kedves Fidesznek. Emlékeztetőül csak annyit: akkor én, generációm nevében, Orbán Viktoron keresztül megkövettem a magyar ifjúságot azért a terhes örökségért, amit mi megalkuvásunkkal rájuk hagyunk. Ezt most is fenntartom. Hogy mi változott? Az, kedves Orbán pártelnök, képviselő úr, hogy akkor szívből fiamnak szólítottam, és tegeztem. Hogy ezt ma már nem teszem, annak nem az a három év az oka, mellyel mindketten idősebbek lettünk. Ennek az az oka, hogy önt megérintette a hatalom mámora. Elfogadva azt a számomra természetes tényt, hogy minden politikai párt győzni és vezetni kíván, ám az én morális mércémbe nem fér bele a mindenáron, bármilyen eszközzel és bárkivel. Minden porcikám tiltakozik a cél szentesíti az eszközt szólam ellen. Ön, képvi­selő úr, az utóbbi időben nem az én ízlésemnek megfelelő úton jár, és a riportban elhangzottakkal sem győzött meg. Ma a kedves fiam, lányom megszólítás és a tegezésem Fodor Gábornak, Molnár Péternek és Ungár Klárának szól. Végtelenül tisztelem őket becsületes, korrekt, egyenes döntésükért. Kérve kérem őket, ne hagyjanak fel az aktív politizálással, hiszem, hogy megvan a konkrét helyük a politikai palettán. Kedves Orbán Úr! Az ön „egyenlege" nálam ma hiányt mutat. Elveszített három kiváló politikust, és személyemben egy választót. Még csak annyit, hogy szavazatomat nem az MSZP, hanem a mindenkor kiszámítható és minden kérdésben állást foglaló SZDSZ nyeri el önöktől. Ui.: Kedves Mester Ákos Úr! Utalva a beszélgetésben elhangzott egyetlen mondatára, lehet, hogy Orbán Viktor urat hamarosan „ már más fogja meghívni"! Idős korom és fájós lábaim miatt nem könnyű nekem, de ahogy az „Egyenleg"-ért is, önért és tisztelt munkatársaiért is kimegyek az „utcára”. Én, sajnos, csak ennyit tudok tenni. Számomra csodálatos élményt jelentő munkásságukat köszönve. Tisztelettel egy csalódott nagymama: Özv. Tápay Istvánná 1084 Bp., Auróra u. 10.1. 5. 31 Tisztelt Szerkesztőség! Barátok vagyunk dr. Del Medico Imrével, ami nem zárja ki, hogy sok tekintetben más a véleményünk, és gyakran keményen vitatkozunk. Kivételesen most nem telefonon át mondom el észrevételeimet a lap november 16-i számában írott levelére, hanem magam is önöket kérem mondanivalóm közzétételére. Kezdem azzal, hogy 1989-90-ben tagja voltam az elhíresült „kuratóriumnak”, melynek teljes neve a Magyar Rádiót és Magyar Televíziót Ellenőrző Bizottság volt. Az akkori 168 óra és a magát függetlennek nevező liberális sajtó teljes összhangban heteken és hónapokon át dühödten támadta a kuratóriumot. Legenyhébb észrevétel volt ellenünk, hogy csupa ismeretlen outsider, a tömegtájékoztatás legelemibb tudnivalóival sem ismerős ember ült össze, hogy diktatúrát gyakoroljon a rádió és a televízió fölött. Persze ez nem volt igaz; a kuratórium tagjai között volt nagy tekintélyű író, filmrendező, szociológus, de bekerült valóban olyan távolinak tűnő foglalkozású ember is, mint jómagam, aki műszaki értelmiségi vagyok. Azonban mögöttem is már akkor jó néhány év ellenzéki politikai szervezőmunka volt, melynek során alkalmam­nyit jól betekintem a sajtó rejtelmeibe, így voltak ezzel többnyire a társaim is, hiszen mindannyiunkat politikai szervezetek küldtek ebbe a testületbe. Jó emlékeztetni arra, hogy az első szabad választásokat megelőző időszakra Nemeskürty István vette át a televízió vezetését, és ugyebár ő sem volt korábban sajtószakember, hanem író és történész, mégis igazán kiválóan végezte nehéz feladatát. Rendkívül csodálkozom, hogy Imre barátom sem hajlandó belátni, hogy rossz ügy mellett érvel. Mert az nem okozott meglepetést, hogy a sajtó munkatársainak döntő többsége egy emberként állt ki Bánó ügye mellett. Számukra nem az a fontos, hogy történt-e szabálytalan­ság az Egyenlegnél, hogy valóban tendenciával változtattak az eredeti felvételen. Egyedül az a szempont vezérli őket, hogy évtizedes kiváltságos helyzetük a legfontosabb és leghatásosabb médiában megmaradhasson. De egy kívülálló - akinek sem anyagi, sem politikai érdeke ebben a dologban nincs - miért nem hajlandó belátni és tudomásul venni, hogy Bánó valóban nem mondott igazat és ez egy televíziós hírszolgálat vezetőjétől nem fogadható el. Miért nem lehet tudomásul venni, hogy az alelnöknek nemcsak joga, de kötelessége ilyen esetben fegyelmi kivizsgálást elrendelni? Igaza van Del Medico Imrének abban, hogy a nemzetközi sajtó tudósítói szívesen felkap­nak minden botrányszagú szenzációt. Ez a dolguk, őket is ugyanabból a fából faragták, mint a mieinket. Botrány pedig ugyebár volt itt 1992-ben, hiszen a köztársaság elnökét kifütyülték és lehurrogták egy beszéd elmondása előtt. Igaz, a tömeg csak egy része a magyar társadalom­nak és bizonyára nagyon sokan vannak, akik kedvelik és tisztelik Göncz Árpádot. De valahogy éppen akkor azok nem voltak jelen, hanem csak olyanok, akik nem szeretik. De hogy akadt ebben a sokezernyi tömegben néhány szélsőjobboldali suhanc is, az még nem jelenti azt, hogy a demonstráció lényege „fasiszta” jellegű volt. Bánóék hamisítása viszont éppen ezt akarta bebeszélni a nézőknek és ezt sugallta a nemzetközi sajtónak. Mindenesetre figyelemre méltó a Del Medico által „világsajtónak” mondott nemzetközi média szelektív metodikája. Nem tudok róla, hogy akár az angol sajtó foglalkozott-e beha­tóan azzal a botránnyal, amit a hírhedt sajtómágnás, Maxwell csalárd bukása és furcsa elhalálozása jelentett. Illetve az, hogy e nemzetközi szélhámos két fia is részese volt apjuk üzelmeinek és írt-e vajon akár egy sort a „világsajtó” arról, hogy Magyarországról ki sietett gyorsan kondoleálni az árván maradt fiúknak - még mielőtt a jól megérdemelt hatósági eljárás alá vonták őket. De hát a „világsajtó” is csak ilyen; nem szívesen sepernek saját portájuk előtt és itt-ott ugyan néha robbantgatnak, máshol idegenek lakóépületeit sorton gyújtogatják föl, egyebütt katolikusok és protestánsok gyilkolhatják egymást. Mennyivel jobb olyasmiről írni, hogy Magyarországon ismét dúl a nácizmus és persze üldözik az újságírókat. Attól tartok, túlértékelik sokan és Imre barátom is azt, ami itt történt. Különösen abban a tekintetben, hogy „külpolitikai kihatású” dologról lenne szó, és hogy a miniszterelnöknek valamiféle „korrigálnivalója” lenne. Korrekt eljárást nem kell átigazítani és ami Bánóékkal szemben történt, nem inkorrekt dolog. Végül ajánlom mindenkinek, olvassák el David Halberstam könyvét: Mert övék a hatalom (Európa Kiadó, Budapest, 1988, ford. Félix Pál). A történet arról szól, miként kaparintotta meg az írott és elektronikus sajtó az Egyesült Államokban a hatalmat és tartja ma is kőkeményen a kezében! Domonkos István 1155 Budapest, Vasvári P. u. 5.

Next