168óra, 1994. június-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1994-07-26 / 29. szám

10 Önkorlátozás és párbeszéd Aki nem enged a millióból ! — Meglepte-e, hogy a parlamenti meghall­gatáson politikai ellenfelei nem hozták szó­ba, hogy ön magyar-francia szakos tanári diplomával, SZOT-titkári múlttal igyek­szik a miniszteri székbe? Ráadásul még el­lenszavazatot sem kapott, pedig egyik­másik minisztertársának ez azért kijárt. - Meglepett a bizottsági meghallgatás ered­ménye, de persze azt nem gondolom, hogy az ellenzékben nem volt fenntartás akár velem, akár a kormányprogrammal szemben. ■i - És a múltjával szemben? - Az elmúlt négy esztendőben valóban pályamódosítást hajtottam végre. De nem előzmények nélkül. Mert szakszervezeti múlttal bekerülve az első szabadon válasz­tott parlamentbe, azt ajánlottam fel, hogy összefogom a munka világával kapcsolatos szakmai munkát. Szerintem ennek eredmé­nyeként kaptam „elfogadható osztályza­tot”, vagyis ezért nem adtak ellenszavaza­tot a politikai ellenfeleim. Be nem jött kommunistázás !­­ Nem inkább az húzódik meg e mögött, hogy az elmúlt egy évben, de a választáso­kon különösen, egyértelműen kiderült, hogy a „kommunistázás”, vagyis a másik múltjá­ban való vájkálás „nem jött be”, tehát a szavazók nem honorálták a múltba nézést?­­ Igaz, de ezt azért megpróbálták az elmúlt hetekben, a választások után is. Számomra nagyon mulatságos volt az a nagy nézettségű tévéműsor, amelyben a leköszönő kormány­tagok minden tudományos titulusát felsorol­ták, míg ugyanazt a belépő kormánytagoknak elfelejtették. Legfeljebb moszkvai tanulmá­nyaikat és korábbi párttagságukat firtatták. Soha nem voltam hiú arra, hogy Népköztár­saság-gyűrűvel doktoráltam. De érvényes és ma is elfogadott szabály szerint, ha valaki minden vizsgáját jelesre abszolválja, akkor a summa cum laude doktori minősítés mellé jár ez a bizonyos gyűrű. Ezt a megemlíthető tényt elfelejtették. ■ - Ez a tévéműsor persze már nem létezik... - Jó, de hál’ istennek, nem ezért. Minden­esetre szórakoztató a történet. - Vagyis múltja inkább nehezítette, mint könnyítette politikai pályafutását? - Tudja, a támadások felébresztették ben­nem a harci szellemet, a bizonyítás szándékát. Minél többet támadtak, minél többen mond­ták, hogy a szakszervezeti apparatcsikok kel­lemetlenek a Szocialista Pártnak, annál kemé­nyebben dolgoztam. S a választók döntöttek. - Beszéljünk a feladatairól. Korábban azt nyilatkozta, hogy statisztika ide vagy oda, Magyarországon egymillió a munkanélküli. Több százezer ember tartósan nem talál munkát. Akkor ezt a kormánypárt élénken cáfolta. Vajon most, amikor fordult a koc­ka, amikor az ön pártja alakított koalíciót, amikor ön a munkaügyi miniszter, fenntart­ja korábbi álláspontját, vagy enged a millió­ból?­­ A rendelkezésemre álló információk alapján, sajnos, nem kell módosítanom az álláspontomat. Az Országos Munkaügyi Központ adatai pontosak és szakszerűek. Korábban is és ma is azt állítom, hogy egy olyan országban, ahol a foglalkoztatottak száma egymillió-háromszázezerrel csökken, és ebből csak kétszázezer volt a nyugdíj mellett foglalkoztatott, ott a munkanélkü­liek száma törvényszerűen nagyobb, mint amennyit a kimutatások jeleznek. Számí­tásba kell ugyanis venni a regisztrációban nem szereplő fiatalokat és azokat, akik re­ményvesztett munkanélküliként kikerültek az ellátásból, és a statisztikában szintén nem szerepelnek. Közöttük vannak a ház­tartásbeliek, az idő előtt nyugdíjba vonul­tak. De ők mégis munkanélküliek a szó er­kölcsi értelmében.­­ Vagyis ebből az következik, hogy még nehezebb a dolga, mintha elfogadta volna a hivatalos statisztikát. Ha jól láttam, sem a kormányprogramban, sem a koalí­ciós szerződésben nem határozzák meg szám szerint, mennyivel akarják csökken­teni a munkanélküliek számát... - A kormányprogram a foglalkoztatott­ság drámai csökkenéséből próbál elindulni. Vagyis nem a számok, hanem a tendencia a meghatározó. A megoldás a közel egy­milliós munkanélküliség nagy problémájára az lesz, ha elindul a gazdasági növekedés, ezzel nő a foglalkoztatottak száma is. Elő­ször a ma is meglévő, jelentős kapun belüli munkanélküli kap majd munkát, ezután van arra esély, hogy a nyilvántartott mun­kanélküliek száma csökkenjen.­­ - Optimista előrejelzések szerint a növe­kedés csak két év múlva indul meg. Ezek szerint két évig marad a jelenlegi - ahogy ön is nevezte - drámai helyzet? Esetleg még több is lehet a munkanélküli Magyarországon? - A foglalkoztatottak száma radikálisan nem csökkenhet tovább, az ugyanis a gaz­daság teljes szétesését jelentené. Én pedig optimista vagyok, növekedésre számítok. Addig azonban nem változik a munka nél­kül maradók száma.­­­­ Véleménye szerint a szocialista domi­­nanciájú kormány mennyivel csökkentheti a munka nélkül maradók létszámát? - Nem tudom. Szent esküvel fogadtam, hogy miniszterként nem fogok számokat mondani sem a mértékről, sem a csökke­nésről. Valószínűnek tartom: a bűvös tíz százalék alá kerülhet. Nem tudok azonban semmit mondani arról, hogy a ma nyilvántartás­ban nem szereplő százezreknek mi lesz a sorsuk a ciklus végére. Mi lesz a munkanélküliekkel? ! - Sokan azt mondják, hogy olyan kicsi a minimálbér és a munkanélküli-járulék összege közötti különbség, hogy ez nem ösztönöz a munkavállalásra. Vagyis, ha valaki majdnem annyit kap munkanélkü­liként, mint ha dolgozik, akkor nem kér­dés, melyiket választja.­­ Két évig a nettó munkanélküli-járadék magasabb volt, mint a kézhez kapható mini­málbér. A két összeg között - ez utóbbi javá­ra - már nőtt a különbség. A munkanélküliek jó része a feketegazdaságban jól kiegészítheti jövedelmét. Egy olyan országban, amelyben a nemzeti jövedelemnek jelentős hányada, 17-20 százaléka a feketegazdaságban jön lét­re, nem kell csodálkozni, ha a munkanélküli­ek személyes életstratégiát választanak. Úgy látom, a munkával szerzett jövedelmek növe­lésén túl fontos, hogy a törvények ne csak az úgynevezett fekete munkavállalót, hanem munkaadóját is megbüntessék. Ennek ma egyszerűen a törvényi alapja hiányzik. A tárca kész ezt pótolni, ami talán ősszel a parlament elé kerülhet.­­ Egyszer majd bizonyára megszokjuk, hogy miniszterek mennek, miniszterek jön­nek, s akkor talán leköszönés lesz a bukásból és jobban figyelünk a miniszterjelölt programjára, mint a múltjára, karrierjének előzményeire. Most azonban még van­nak, akik legszívesebben tegnapi kérdéseket szegeznének a mai tárcavezetőnek. Riporterünk Kósáné Kovács Magdával, az új munkaügyi miniszterrel beszélgetve mellőzte a visszatekintést. Kardos Ernő főként a teendőkre volt kíváncsi. Miniszter asszony Népköztársaság-gyűrűvel I­I

Next