168óra, 1994. június-december (6. évfolyam, 26-52. szám)
1994-11-15 / 45. szám
Szakvélemény egy boszorkányról „Az illető boszorkányt... a halálbüntetés végrehajtása mellett ki kell szolgáltatni, s máglyán meg kell égetni. Mert azt mondják róla, hogy megtagadta Krisztust és a maga kereszténységét. Ezért meg kell halnia, annak értelmében, amit a mi Urunk Jézus Krisztus mondott a János Írása szerint való Szent Evangélium 15. részében: Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint szőlővessző és megszárad. És egybegyűjtik ezeket és a tűzre vetik és megégetnek. És a Szentírás törvénye minden más törvénynél előbbre való, s még a törvényszékek elé kerülő ügyekben is azt kell követni, mert az az Isten törvénye. Ez a boszorkány bevallja, hogy szalmából keresztet csinált és azt megtaposta, s a keresztet éppen azért csinálta, hogy megtapossa. Ez már maga is elegendő volna ahhoz, hogy halálbüntetést érdemeljen. Ezenkívül beismeri még a boszorkány, hogy az ördögnek hódolt, s neki térdet hajtott. Ezért halállal kell lakolnia. Bevallja, hogy érintésével és tekintetével gyermekeket rontott meg, így akarván halálukat okozni. És bizonyos, hogy meg is haltak, mert az anyák panaszt tettek haláluk miatt. Ezért a boszorkány gyilkosként a találtal lakoljon. Mert azt hallottam én szent életű hittudósoktól, hogy a boszorkánynak mondott nők érintésükkel vagy tekintetükkel ártani, sőt ölni tudnak, s emberre, gyermekre, állatra romlást hoznak, mert ezeknek a nőknek tisztátalan a lelkük és azt ünnepélyes fogadalommal a gonosz szellemnek ajánlották fel.” (Idézi: Norman Cohn Európa démonai című, 1994-ben megjelent könyvében) lélekben van. Nem szereti misztifikálni a munkáját, de néha kell. Van, akinek az segít, ha holdtöltekor éjféltájt zöld gyertyát gyújt, amelybe előzőleg rózsatüskével belekarcolta a kívánságát, és a kísértetiesen lobogó láng fölött fohászokat mormol - és van, akinek az autogén tréning hoz megoldást. Merthogy mindkettőnek a pszichológiai alapja ugyanaz. Mint ahogy az ősi vallásokban és rítusokban is felidézhetők a közös elemek. A fény, az energia, az isten felülről jön, jó és segít, mi meg, pancser és sötét emberek, leginkább rosszul tesszük a dolgainkat. Kórházban látogatom meg. Úgy látszik, a boszorkányok is betegek néha. Azonnal egymásra ismerünk. Gál Zsuzsa szerint ez sugallat, megérzés, szerintem mindenki naponta átesik hasonló élményen. Mint kiderül, ugyanarról beszélünk. A legtöbb embernek van ilyen képessége, csak az egyik számára ez misztikus, a másik számára természetes. Boszorkányok tehát vannak, szövetségbe is tömörülnek, Gál Zsuzsa viszont nem tartozik közéjük. Ő sámán. Az ötödikes irodalomkönyvemben volt egy grafika, „sámánnő a pusztán” vagy valami ilyesmi, kitekert végtagokkal révült az etelközi pusztában. Hiszen én is ezt próbáltam ki! Jóslata 168 órának Nehogy már ne jósoltassak, ha boszorkányközelben vagyok. Magamnak nem, a 168 órának viszont kérek. Gál Zsuzsa megígéri, hogy majd transzban jósol. íme: „168 óra: kimagaslóan nagy példányszám a közeljövőben; minden lehetőség meglesz arra, hogy növelje népszerűségét; szüksége lesz arra, hogy a politikai és hatalmi harcok útvesztőjében a munkatársak ne csak szokásnak, de hivatásnak tekintsék az újságírást; a távolabbi jövőben komoly konfliktusok várhatók, amit mérsékelt, egyenletes fejlődés követ.” A sámánok egyébként közösségük lelki vezetői, gyógyítói, gyógyszerészei és látnokai voltak. A kereszténységnek Magyarországon sikerült még az emléküket is kiirtani, a hiedelmekben, babonákban és mondákban azonban tovább éltek. Most pedig felbukkantak a Feneketlen tónál. Két sámánnőt ismerek, ők a Mágikus Sámánközpont, és egyáltalán nem vernek szemmel. Bár állítólag tudnának. Gál Zsuzsa munkatársa Kubinyi Krisztina, egyiküket sem tudom elképzelni csúcsos süvegben seprűnyélen lovagolni. Krisztina rázta nekem a sámáncsörgőt a révülésemhez, de jobban szeret egyszerűen csak beszélgetni a kuncsaftokkal. A legtöbb esetben már ez is segít, de néha persze a gyógyító munkához szükség van a szellemvilág bevonására vagy az egyéni aura reparálására is. Gábor megunja a fényképezőgép kattogását és a passzív szemlélő szerepét. Sámán és kuncsaft helyet cserél. Számomra merevvé válik, mint egy darab fa. Gábor székeket kerít, és felpakolja őt a két háttámla közé, mint egy hidat. Mire visszaér a fényképezőgépével, elmúlik a transz vagy mi, még jó, hogy én nem kerültem megváltozott tudatállapotba, el tudom kapni Krisztinát. Állítólag nem csodát láttam. Jó lesz vigyázni velük. Fuferenda Pál nem sámán, nem boszorkány, jókat nevet a történeteimen, bár szerinte is egy és ugyanaz az alapja ezeknek a jelenségeknek. Az ő műfaja a reiki. Elég hülyén nézhetek rá. Hát még akkor, amikor kiderül, hogy ez a legalacsonyabb fokon nem más, mint a kézrátételes gyógymód. Ha hinném, lennének történelmi utalások: Jézus vagy akár csak itthon néhány nagy királyunk. A reiki rég elfelejtett képességünk, amely azonban bármikor reaktiválható. Nem hókuszpókuszolnak itt sem, csak „kitisztítják” azokat a belső utakat, amelyeken átáramlik az energia. Ez nem belső energia, nincs szükség hitre sem, egyszerűen csak működik. Ahogy van fény, úgy létezik ez is, a Földön bemérhetően a sarkok felől az Egyenlítő irányába hat. Ezt vagyunk vagy lennénk képesek befogadni és változatlanul továbbadni, amikor segíteni akarunk valakin. Fuferenda Pál felesége, Márta tud erről valamennyire is elfogulatlanul beszélni, ugyanis ő tökéletesen hitetlen volt, amíg ki nem próbálta. Azt mondja, olyan ez, mint a szeretet, jó és meleg, befogadjuk és tovább tudjuk adni. A reiki csupán néhány éve „támadt fel”, viszont futótűzként terjed azóta az egész viágon. A módszert dr. Mikio Usui használta „először”, európai követői közül pedig Eckhardt Strohm lett igazi megszállottja a dolognak. Magyarországon idén tavasszal voltak az első tanfolyamok, a sehol sem propagált összejövetelekre egyre többen jelentkeznek. Merthogy ez a Vízöntő kora, az emberek állítólag nyitottabbá válnak a transzcendens jelenségekre és elmélyültebbé saját magukban. A reiki módszerének decemberben már saját újságja is lesz, Kristály címmel, így talán érthetőbbé válik az egész. Ugyanis a kézrátétel után következő fokozat során arra is képessé válik a használó, hogy időt és teret átlépve gyógyítson, küldjön segítő energiákat. Sőt még azt is megteheti, hogy a testbe behatolva a beteg szervet közvetlenül orvosolja. Persze Fülöpszigeteki „benyúlós” műtét, mondanám erre. Fuferencia Pál leint, hogy az felesleges körítés, de gondoljak csak az autogén tréning hatásmechanizmusára, amikor a delikvens saját testében végzett gyógyító munkát, és ezt ma már a legmagasabb orvosi, pszichológusi és pszichiáteri körökben is elfogadják. Ha pedig magamnak meg tudom ezt csinálni, mással miért lenne elképzelhetetlen? Ebből momentán nem kérek. Kérek viszont egy kis segítő energiát másnap délelőttre, a szerkesztőségbe. Hiszi a piszi. Reggel köd is van, hideg is van, álmos vagyok és egyáltalán: spleen. El is feledkeztem az egészről. Leülök megírni az élményeimet, a nyögve nyelés sétagalopp ehhez képest. Aztán egyszerre nagyon jó lesz nekem, már nem is kell a kávé. Ne mondja senki, hogy azért, mert hittem benne, mert én ugyan nem. Bár a boszorkányok, sámánok és reikizők szerint a placebóeffektus sem csak a beteg erős hitén múlik. Fogalmam sincs. Azt gondoltam, majd fanyaloghatok egy jót transzcendentális témakörben, felvértezve minden ellen - vagyok én is akkora kanálhajlító, mint Úri Geller, egyszer csomót kötöttem egy evőkanál nyelére, de úgy látszik, nálam is beköszönt a Vízöntő kora. Csak meg ne égessenek. Sámántranszban gyógyítani lehet - gyerekeket is Kubinyi Krisztina transzban 29