168óra, 1994. június-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1994-11-15 / 45. szám

Szakvélemény egy boszorkányról „Az illető boszorkányt... a halálbüntetés végrehaj­tása mellett ki kell szolgáltatni, s máglyán meg kell égetni. Mert azt mondják róla, hogy megtagadta Krisz­tust és a maga kereszténységét. Ezért meg kell halnia, annak értelmében, amit a mi Urunk Jézus Krisztus mondott a János Írása szerint való Szent Evangélium 15. részében: Ha valaki nem marad énbennem, kivet­tetik, mint szőlővessző és megszárad. És egy­begyűjtik ezeket és a tűzre vetik és megégetnek. És a Szentírás törvénye minden más törvénynél előbbre való, s még a törvényszékek elé kerülő ügyekben is azt kell követ­ni, mert az az Isten törvénye. Ez a boszorkány bevallja, hogy szalmából keresz­tet csinált és azt megtaposta, s a keresztet éppen azért csinálta, hogy megtapossa. Ez már maga is ele­gendő volna ahhoz, hogy halálbüntetést érdemeljen. Ezenkívül beismeri még a boszorkány, hogy az ördögnek hódolt, s neki térdet hajtott. Ezért halállal kell lakolnia. Bevallja, hogy érintésével és tekintetével gyerme­keket rontott meg, így akarván halálukat okozni. És bizonyos, hogy meg is haltak, mert az anyák panaszt tettek haláluk miatt. Ezért a boszorkány gyilkosként a találtal lakoljon. Mert azt hallottam én szent életű hittudósoktól, hogy a boszorkánynak mondott nők érintésükkel vagy tekintetükkel ártani, sőt ölni tudnak, s emberre, gyermekre, állatra romlást hoznak, mert ezeknek a nőknek tisztátalan a lelkük és azt ünnepé­lyes fogadalommal a gonosz szellemnek ajánlot­ták fel.” (Idézi: Norman Cohn Európa démonai című, 1994-ben megjelent könyvében) lélekben van. Nem szereti misztifi­kálni a munkáját, de néha kell. Van, akinek az segít, ha holdtöltekor éj­féltájt zöld gyertyát gyújt, amelybe előzőleg rózsatüskével belekarcolta a kívánságát, és a kísértetiesen lobo­gó láng fölött fohászokat mormol - és van, akinek az autogén tréning hoz megoldást. Merthogy mindket­tőnek a pszichológiai alapja ugyan­az. Mint ahogy az ősi vallásokban és rítusokban is felidézhetők a közös elemek. A fény, az energia, az isten­­ felülről jön, jó és segít, mi meg, pancser és sötét emberek, leginkább rosszul tesszük a dolgainkat. Kórházban látogatom meg. Úgy látszik, a boszorkányok is betegek néha. Azonnal egymásra ismerünk. Gál Zsuzsa szerint ez sugallat, meg­érzés, szerintem mindenki naponta átesik hasonló élményen. Mint kide­rül, ugyanarról beszélünk. A legtöbb embernek van ilyen képessége, csak az egyik számára ez misztikus, a má­sik számára természetes. Boszorkányok tehát vannak, szö­vetségbe is tömörülnek, Gál Zsuzsa viszont nem tartozik közéjük. Ő sá­mán. Az ötödikes irodalomköny­vemben volt egy grafika, „sámánnő a pusztán” vagy valami ilyesmi, kite­kert végtagokkal révült az etelközi pusztában. Hiszen én is ezt próbál­tam ki! Jóslata 168 órának Nehogy már ne jósoltassak, ha boszorkányközelben vagyok. Ma­gamnak nem, a 168 órának viszont kérek. Gál Zsuzsa megígéri, hogy majd transzban jósol. íme: „168 óra: kimagaslóan nagy pél­dányszám a közeljövőben; minden lehetőség meglesz arra, hogy növelje népszerűségét; szüksége lesz arra, hogy a politikai és hatalmi harcok útvesztőjében a munkatársak ne csak szokásnak, de hivatásnak te­kintsék az újságírást; a távolabbi jö­vőben komoly konfliktusok várha­tók, amit mérsékelt, egyenletes fejlő­dés követ.” A sámánok egyébként közössé­gük lelki vezetői, gyógyítói, gyógy­szerészei és látnokai voltak. A ke­reszténységnek Magyarországon si­került még az emléküket is kiirtani, a hiedelmekben, babonákban és mondákban azonban tovább éltek. Most pedig felbukkantak a Feneket­len tónál. Két sámánnőt ismerek, ők a Mágikus Sámánközpont, és egyál­talán nem vernek szemmel. Bár állí­tólag tudnának. Gál Zsuzsa munka­társa Kubinyi Krisztina, egyiküket sem tudom elképzelni csúcsos süveg­ben seprűnyélen lovagolni. Kriszti­na rázta nekem a sámáncsörgőt a révülésemhez, de jobban szeret egy­szerűen csak beszélgetni a kuncsaf­tokkal. A legtöbb esetben már ez is segít, de néha persze a gyógyító munkához szükség van a szellemvi­lág bevonására vagy az egyéni aura reparálására is. Gábor megunja a fényképezőgép kattogását és a passzív szemlélő sze­repét. Sámán és kuncsaft helyet cse­rél. Számomra merevvé válik, mint egy darab fa. Gábor székeket kerít, és felpakolja őt a két háttámla közé, mint egy hidat. Mire visszaér a fény­képezőgépével, elmúlik a transz vagy mi, még jó, hogy én nem kerül­tem megváltozott tudatállapotba, el tudom kapni Krisztinát. Állítólag nem csodát láttam. Jó lesz vigyázni velük. Fuferenda Pál nem sámán, nem boszorkány, jókat nevet a történetei­men, bár szerinte is egy és ugyanaz az alapja ezeknek a jelenségeknek. Az ő műfaja a reiki. Elég hülyén nézhetek rá. Hát még akkor, amikor kiderül, hogy ez a legalacsonyabb fokon nem más, mint a kézrátételes gyógymód. Ha hinném, lennének történelmi utalások: Jézus vagy akár csak itthon néhány nagy királyunk. A reiki rég elfelejtett képességünk, amely azonban bármikor reaktivál­ható. Nem hókuszpókuszolnak itt sem, csak „kitisztítják” azokat a bel­ső utakat, amelyeken átáramlik az energia. Ez nem belső energia, nincs szükség hitre sem, egyszerűen csak működik. Ahogy van fény, úgy léte­zik ez is, a Földön bemérhetően a sarkok felől az Egyenlítő irányába hat. Ezt vagyunk vagy lennénk ké­pesek befogadni és változatlanul to­vábbadni, amikor segíteni akarunk valakin. Fuferenda Pál felesége, Márta tud erről valamennyire is el­fogulatlanul beszélni, ugyanis ő tö­kéletesen hitetlen volt, amíg ki nem próbálta. Azt mondja, olyan ez, mint a szeretet, jó és meleg, befogad­juk és tovább tudjuk adni. A reiki csupán néhány éve „tá­madt fel”, viszont futótűzként terjed azóta az egész viágon. A módszert dr. Mikio Usui használta „először”, európai követői közül pedig Eck­hardt Strohm lett igazi megszállottja a dolognak. Magyarországon idén tavasszal voltak az első tanfolya­mok, a sehol sem propagált összejö­vetelekre egyre többen jelentkeznek. Merthogy ez a Vízöntő kora, az em­berek állítólag nyitottabbá válnak a transzcendens jelenségekre és elmé­lyültebbé saját magukban. A reiki módszerének decemberben már sa­ját újságja is lesz, Kristály címmel, így talán érthetőbbé válik az egész. Ugyanis a kézrátétel után következő fokozat során arra is képessé válik a használó, hogy időt és teret átlépve gyógyítson, küldjön segítő energiá­kat. Sőt még azt is megteheti, hogy a testbe behatolva a beteg szervet közvetlenül orvosolja. Persze Fülöp­­szigeteki „benyúlós” műtét, monda­nám erre. Fuferencia Pál leint, hogy az felesleges körítés, de gondoljak csak az autogén tréning hatásme­chanizmusára, amikor a delikvens saját testében végzett gyógyító mun­kát, és ezt ma már a legmagasabb orvosi, pszichológusi és pszichiáteri körökben is elfogadják. Ha pedig magamnak meg tudom ezt csinálni, mással miért lenne elképzelhetetlen? Ebből momentán nem kérek. Ké­rek viszont egy kis segítő energiát másnap délelőttre, a szerkesztőség­be. Hiszi a piszi. Reggel köd is van, hideg is van, álmos vagyok és egyál­talán: spleen. El is feledkeztem az egészről. Leülök megírni az élmé­nyeimet, a nyögve nyelés sétagalopp ehhez képest. Aztán egyszerre na­gyon jó lesz nekem, már nem is kell a kávé. Ne mondja senki, hogy azért, mert hittem benne, mert én ugyan nem. Bár a boszorkányok, sámánok és reikizők szerint a place­­bóeffektus sem csak a beteg erős hi­tén múlik. Fogalmam sincs. Azt gondoltam, majd fanyaloghatok egy jót transz­cendentális témakörben, felvértezve minden ellen - vagyok én is akkora kanálhajlító, mint Úri Geller, egy­szer csomót kötöttem egy evőkanál nyelére­­, de úgy látszik, nálam is beköszönt a Vízöntő kora. Csak meg ne égessenek. Sámántranszban gyógyítani lehet - gyerekeket is Kubinyi Krisztina transzban 29

Next