168óra, 1994. június-december (6. évfolyam, 26-52. szám)
1994-12-13 / 49. szám
Nem újabb érdekvédelmi szervezet. Nem újabb hatóság. Nem újabb adóforma. Akkor mi a gazdasági kamara? És miért kötelező a belépés? Ennek próbált utánajárni - már csak a megértés okán is-GYÖRGY BENCE. Téli a kamaraA kamara gazdasági önkormányzat - adja meg a pontos definíciót Dunai Péter, a kamarákat szervező bizottságok elnöki kollégiumának titkára. No, ez valóban nagyon frappánsan hangzik, de jól tudjuk, mióta Marx és közgazdász pályatársai már nagydobra verték: állítólag nem elegendő a híres „láthatatlan kéz” a piac szabályozására, így szállt be a hatalom. A Nagy Koordinátor. Ez azért figyelemre méltó, mert nálunk mostanában nem működtek közjogi kamarák. Teljes egészében a kormány, illetve a kormányhivatalok tartották kordában a gazdaságot. A hatalmi struktúrában jelentek meg itt-ott ezek a kamarai funkciók, s azok felelősei. Egy vérbeli hivatalnok nem nézheti szó nélkül, ahogyan valaki összecsomagol az asztalán, s elviszi a becses, drága aktákat egy másik íróasztalra. Ez, persze, nem is ilyen egyszerű. A márciusban elfogadott, a gazdasági kamarákról szóló törvény felsorolja a kamarák feladatait, de a törvény keretjellege miatt nem konkrét dolgokról van szó, hanem címszavakról. Például a 26. par. (1) szerint: „előmozdítják a gazdasági tevékenység infrastruktúrájának fejlődését”. (Értsd: a kamarák.) Nos, emiatt várható, hogy a közeljövőben komoly harcnak lehetünk majd tanúi. Nem mindegy, kinek lesz lehetősége mondjuk modernizáció támogatása címén egy vállalatnak milliókat kiutalni. Kötelező spontaneitás Dunai Péter abban látja a kamarák jelentőségét, hogy a döntések az érintettekhez valamivel közelebb születnek meg. A kamarák tagságát ugyanis maguk a vállalkozók, a vállalatok vezetői alkotják, akik a különböző kamarai osztályértekezleten küldötteket választanak. De egyáltalán melyik vállalat lehet tagja a kamarának? Nos, itt az igazi vita, ugyanis a tagság kötelező. A Cégbíróság nem is jegyez be új céget, amíg a kamarai regisztrációja meg nem történik. Dunai szerint erre azért van szükség, mert a kamara közfeladatokat lát el, s ez csak úgy oldható meg, ha hatásköre mindenkire kiterjed. Palotás János - aki maga is tekintélyes vállalkozó, illetve a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke éppen emiatt szavazott képviselői korában (ma már nem az) a törvény ellen. Egyik fő érve: a nemzetközi gyakorlatban húsz éve nem hoztak ilyen típusú kamarai törvényt. Ahol még megvan a kötelező tagság intézménye, csak amolyan „maradványelvként” tartják számon, amelytől nehéz megszabadulni. Palotás szerint kár olyan rendszert meghonosítani, amely gondokat okoz majd az EU-hoz való csatlakozási tárgyalásokon. Dunai is elismeri, hogy a kötelező szó rossz ízű és tudja, több év reklámmunkája kell ahhoz, hogy megértessék az emberekkel: hosszú távon hasznukra válik a kamarai tagság. A kötelező tagság azonban összefonódik egy másik népszerűtlen elemmel. Ez a tagdíj, vagy a regisztrációs díj, amelyet a helyi kamarák alapszabálya határoz majd meg, de semmiképp sem lehet több a helyi iparűzési adó felső határánál. Ez a pénz a hivatalok működtetéséhez kell. Ha azonban valaki előzetes számításokba kezd, könnyen rájöhet, hogy például a budapesti kamara több milliárdos éves bevételre tehet szert, ami meglehetősen szabadon meghatározott büdzsé egy nem túl nagy apparátus számára. A tervek szerint a fennmaradt pénzből helyi alapokat képeznének, amelyekből pályázat útján lehet fejlesztésre, befektetésre segítséget szerezni. Elég szomorú lenne, ha a kisvállalkozók zsebéből kihúzott pénzt a nagymenő vállalat látványos fejlesztési elképzeléseire fordítanák. E téren lesz igazán fontos, hogy ki ül a döntéshozó trónusán. Más kérdés - bár ezzel a törvény nem foglalkozik hogy a magasabb tagdíjat fizetőknek több beleszólási joguk, tehát többszörös értékű szavazati joguk legyen. Dunai Péter szerint a kamarák alapszabálya erre lehetőséget ad. Csak a bürokrácia növekszik Kereskedelmi és iparkamara eddig nyolc alakult. Az egyes osztályokba a hasonló tevékenységi körű vállalatok képviselői kerülnek, akik küldötteket választanak soraikból. Az érdemi kamarai munka a küldöttgyűléseken és az ott meghatározott elvek alapján az elnökségben folyik. A tapasztalatok szerint mind az osztály-, mind a küldöttgyűléseken komolyan dolgoztak a leendő tagok, hiszen, aki veszi magának a fáradságot, az már nem csak nézelődni megy ilyen helyre. Mi lesz azokkal, akik nem mennek el? Úgy tetszik, minél nagyobb egy cég, annál valószínűbb, hogy a vezetője nemcsak tud a kamarák alakulásáról, de részt is vesz benne. A szanálás alatt álló Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója, Almási József például hasznosnak tartja, hogy a gyárból megmaradó kft.-k januártól tagjai legyenek a helyi kamarának. Annak segítségével talán információs bázishoz jutnak. Segíti majd a munkát a rendszeres vevő-szállító találkozó, amelyet szintén a kamara szervez meg. Almási azonban úgy véli - főleg személyi problémák miatt kissé nehéz lesz az indulás. A gyógyszereket gyártó Chinoin vezérigazgatója, György Miklós kifejezetten nyomasztónak tartja a kamarai tagság kötelező voltát. Szerinte is szükséges lenne, hogy - a részvényesekhez hasonlóan - a magasabb kamarai tagdíjat fizetőknek nagyobb beleszólási joguk legyen. Palotás János szerint a munkavállalók, a munkaadók és az állam háromszögében nincs hely egy újabb „közjogi fázisnak”. De ha már a törvény megszületett, részt vesz a megvalósításában. Úgy véli, csak a bürokrácia növekszik. A kamarának cégbíróság jellege van. A különböző támogatásokat nem tagdíjból, hanem a rendes adóból, a költségvetésből kellene a kormánynak finanszíroznia. A VOSZ elnöke szerint fontosabb lenne átfogó érdekvédelmi törvényt alkotni. A kisvállalkozók jó része nem is hallott a kamarákról, s Dunai Péter elismeri, nagyon sokan eleinte nem is fogják érzékelni a működését. Közvetlenül nem tudnak majd több százezer tagot egyszerre kiszolgálni. És kinek érdeke még a kamarák megalakítása? Elég nagy nyomulás várható a vezető tisztségekért. Annyira azért nem fikció a nagyvállalati lobby létezése, hogy ez ne lenne így. Dunai szerint viszonylag sok kisvállalkozó került be a mára megalakuló területi kamarák elnökségébe. Meglepve olvastam az egyik napilapban, hogy a GYOSZ Széles Gábort jelölte az országos kamara elnöki tisztébe. Ebben az a furcsa, hogy egy még nem létező országos kamara nem létező küldöttgyűlésének lesz feladata - saját tagjai közül - elnököt választani. Egy új hatóság Dunai Péter szerint a kamara közfeladatokat lát el Palotás János úgy véli, csak a bürokrácia növekszik 25