168óra, 1995. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1995-06-20 / 24. szám
REKLÁM ÉS VALÓSÁG Az akaratátvitel trükkjei Bizonyított tény, hogy a hirdetések erősen befolyásolják az emberek ízlésvilágát, mindennapi szokásait. Éppen ezért a legtöbb országban komoly törvények szabályozzák a reklámozás feltételeit, a közzétett hirdetések pedig egyben minősítik is az adott sajtóorgánumot. De vajon Magyarországon ki óv minket attól, hogy a reklámvilágot összekeverjük a valósággal? SZTANKAY / / ADAM riportja. Mint a tamtamot, úgy püföli a kukatetőt Nagy úr Acsádról, a pesti bérház kapualjában. Dübörög a büdös henger, ahogy a fedelére csapkodja a bizonyítékokat. Zeng a ház, visszhangzik, az acsádi Nagy úr üvölt is közben: „Itten van, láthassa, megnyertem azt a kurva autót!” Nézem az egyik nyomtatványt. „Ön nyert!”, azt írja, majd Nagy úr címe ezüst keretben, fénykép a kocsiról és gratulációk. „Mindez igaz, ha elküldi újabb rendeléseit” - apró betűk a lap alján, mutatom Nagy úrnak. „Küldtem már tíz-húszezernyit, a kocsimat akarom!” - rázza az öklét a felettünk nyíló iroda felé. Ez már persze csak utórezgés, Nagy urat éppen érkezésemkor tessékelték ki a kft. helyiségeiből. „Tanuljak nyelvtant, azt mondták...” - hörgi az acsádi ember, fogy belőle a szusz, csak néz rám, legyint: „Nem segít maga se, úgyis bíróságra megyek.” Nyikorog a kapu, nem bírja bevágni. Gazdaggá teszlek! „Sajnáljuk, hogy Nagy úr elvonatozta nyolcszáz forintját, de ez az ő hibája” - magyarázza pillanatokkal később egy copfos fiatalember a megátkozott irodában. Nem is forszírozom a dolgot, a home shopping, a cég és az ügyfél levelezgetése végül is magánügy. Engem a Nagy Asszony érdekel, aki azt ígéri, gazdaggá tesz. A Rádió és Televízió Újság teljes hátoldalán hirdetett, közhírré téve, hogy a jövőbe lát. A csomagküldésben is érdekelt vállalkozás segítségével ötszáz kiválasztotthoz juttatja el sorsjobbító csomagját. Nemsokára ugyanis visszavonul az aktív látnoki tevékenységtől, és búcsúzóul még segíteni kíván néhány rászorulón, cserébe csupán 594 forintot kér. „Jól értem, hogy a hölgy a jövőbe lát?” - kérdem a lófarkas ifjút. „Így van” - feleli. „Segítségével eltalálom a lottószámokat?” - puhatolódzom. „Természetesen.” - Hangja mézes, szemében melegség. Biztosít arról is, hogy nemcsak ötszáz remélhet szerencsét, a cég minden igényt kielégít. „Akkor a hirdetés hazudik!” - emelem fel a hangom. „A valóság pozitív irányú eltérést mutat.” - Lágy a mosolya. Feladom. Nem érnek itt semmit kitervelt keresztkérdéseim, hogy például miért vonul vissza Kasszandra átlag háromhavonként, amely gyakorisággal hirdetései feltünedeznek. „Jól megy az üzlet?” - kérdezem inkább. Bizony megyeget, 1994-ben majdnem hatszázezren rendeltek a cégtől. Igaz, nemcsak a Nagy Asszony jóslatait vásárolták az emberek, hanem szép számmal csodatevő köveket vagy szuperszex tankönyvet, mely okos tanácsaival kéjgejzírré változtatja a posványosodó házasságokat. Számolgatok magamban, ha Kasszandrának csak húszezren dőltek be - a költségeket leszámítva - négyszáz forintért, ráadásul élve a ga A Nagy Asszony átlag háromhavonként vonul vissza az aktív látnoki tevékenységtől Nagy Péter: Az újságokat nem lehet bűnrészességgel vádolni