168óra, 1995. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1995-02-21 / 7. szám
Babika rosszkedve végképp a múlté. — Gyűjteményünk folyamatosan gyarapodik. „Ma innen fújnak magyari szelek, magyart jelent ma a Lakitelek!” Plakátok és zászlók, fényképek és meghívók. Röpcédulák és hirdetmények, újságkivágások és kivágatlan újságok, nyilván a teljes anyag feldolgozhatatlanságának következtében főleg a Nemzetőr című kiadvány különböző évfolyamaiból. Véletlen az is, hogy szerkesztője, a müncheni illetőségű Tollas Tibor (költő), a Lakitelek Alapítvány kuratóriumának tagja. Babika szemével együtt párásodik a kamera a sok lyukas, véres, fáklyás, koronás, címeres zászló láttán, s minthogy a gyűjtemény szakadatlanul gyarapodik, őszinte az aggodalmunk: hová fér majd a többi... A megnyugtató válasz nem várat soká magára. - Újabb és újabb épületekkel gyarapodik a Népfőiskola. Az ősszel adták át a tiszai halászat emlékét őrző éttermet, sajnos ez a ladik még itt áll az udvaron - restelkedik Babika -, de az elképzelések szerint ez is bekerül hangulatkeltőnek a csárdába. Lesz halászháló is, hogy ne csak ízében, de környezetében is emlékeztessen a folyópartra. Tájjellegű ételekből áll majd az étlap, és itt szervírozzuk országos rendezvényeinken a svédasztalos reggeliket is. Amint belépünk a táncteremmel kombinált csárdába, szokatlan lárma csapja meg fülünket. Csapatnyi fiatal kanalazza a menza kelkáposztáját, ők bentlakásos nyelvtanfolyam-hallgatók. Kifelé jövet már majdnem biztosak vagyunk abban, hogy svédül magyar asztalnak hívják azt a helyet, ahová a reggelit szervírozzák. „ Gyerek és gyertek mind, aki tehet! Tinélkületek nincs Lakitelek! ” Szerény kis fehér házban húzódnak meg az alapítvány irodái. Itt kapott helyet az Antológia Kiadó szerkesztősége, ahová mindennap ingázik a szerkesztő, Agócs Sándor és munkatársa, Sütőné Gulyás Éva. Nemrégiben költözött ide a szerény nyomda is, de ezzel még nincs vége semminek. — Amott a kis vendégház alsó szintjén filmstúdió működik, de csak ideiglenesen — emeli fel az ujját Babika -, mert ha minden igaz, és ha Lezsák Sándor (MDF): - Lakitelek, ahol közel két és fél évtizede élek, családomat, az otthonomat és az iskolát jelenti, ahol tanítok. És természetesen a Népfőiskolát, valamint a baráti, rokoni kötődéseket. Bauer Tamás (SZDSZ): - Pillanatnyilag egy úticélt jelent, ahol vasárnap MDF-es pártkádereknek fogok előadást tartani. Ennyi... Mit jelent önnek Lakitelek? Gyimóthy Géza (FKGP): - Az FKGP-nek természetesen határozott véleménye van a lakitelki mozgalomról, mely elsőként szerveződött 1987-ben a keresztény nemzeti szellemiség jegyében, a demokratikus változás elősegítése érdekében. Kezdetben a mozgalom pozitív erőt képviselt, ám később a lakitelki politikai irányvonal egyre több kompromisszumos elemmel bővült, amikor az MDF gyűjtőpárttá vált, és győzelme érdekében hajlandó volt mindenkit a sorai közé fogadni. Az FKGP sajnos későn, csak 1989 közepére tudott igazán kibontakozni, de addigra már a keresztény érzelmű munkásság, értelmiség, polgárság többsége a Lakitelekről induló MDF-hez tartozott. Ma viszont ellentétes irányú folyamatnak lehetünk tanúi, hiszen a Demokrata Fórumban csalódott tagok az FKGP-ben kezdenek gyülekezni, mert nálunk az „Isten, haza, család” szellemisége megmaradt és töretlenül jelenik meg a párt ellenzéki politikájában. Orbán Viktor (Fidesz): - Lakitelek az antikommunista ellenállás újkori történetének szimbóluma, hiszen itt alakult meg az első ellenzéki csoportosulás, amely magát létező, a nyilvánosság előtt dolgozó, a többpártrendszert célul kitűző mozgalomként határozta meg. Ennyiben különbözik a demokratikus ellenzék konspirációs hálózatától és a Fidesztől, amely kezdettől fogva szervezetként és nem mozgalomként működik, így 1988. március 3-i megalakulása a rendszerváltás egyik legfontosabb mérföldköve volt és maradt. Lendvai L. Ildikó (MSZP): Lakitelek egy olyan „földrajzi meghatározás”, amelynek jelentése ötévenként változik. Én a ’70-’80-as években hallottam róla először a fiatal írók József Attila Köre kapcsán. Lakitelek akkor a hatalom elleni alternatív törekvés szellemét sugározta. Később is megmaradt a radikalizmus, de ebben már az MDF jobboldali szárnyának elképzelései érvényesültek, és eltűnt az, ami korábban rokonszenves volt. A sátor helyébe felhúzott palota már nem szimbolizálja az egykori alternativizmus mozgékonyságát. Mára kőbe véstek mindent, és úgy érzem, a régi gondolatok mauzóleumává változott a hely. A hét végi előadás izgalmas kihívást jelent, ami persze, nem biztos, hogy kellemes is egyben. Úgy tekintem, mint kötelező lelki gyakorlatot, hogy ne csak a saját választóim körében mozogjak; segít, hogy el ne kényelmesedjek. 19