168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1995-12-19 / 50. szám

A­kinek van gyereke, tudja tapasztalatból, elég a legkisebb figyelmetlenség, a csa­lád élőhelyét azonnal fejmagasságig el­árasztják a nem vagy csak alig használt játékok. A kivágott szemű nyuszikák, szétbelezett babák és a rendeltetésszerűen soha igénybe nem vett összerakások közlekedési akadályt tudnak képezni, persze csak regionális vészhelyzetben. A rendrakási kísérletektől megcsömörlött mamák időről időre indián csa­ Az első, amin megakad a szemünk, a kisfiam alumínium motorosa. Persze, hogy nem az, de vásárláskor meggyő­ződésünk volt, az utolsó ilyen békebelit vettük meg. A tárlókban sorakoznak a gombszemű macik. A földszinten el­szánt óvodások csoportja küzd a kuko­­ricacsuhéval. TÖRÖK MONIKA Kecskeméten, a Szórakaténusz Játszó­ház és Játékmúzeumban járt. fakiáltásokat hallatva összesze­dik „ezt a szemetet”, mehet a ku­kába, jobb esetben valamelyik családsegítőbe, legyen egy gonddal többje a rászorulóknak. A Szórakaténusz dolgozói ezen tapasztalatokból kiindulva kezdték meg a gyűjtést: szeméttárolóból, szeretetcso­­magból. 1981. december 5-én nyílt meg az első kiállítás, de az ötlet régebbről való. Jé, gyerekek is vannak! Az úgy kezdődött, hogy 1979-et az UNESCO Nemzetközi Gyermekévnek nyilvánította, ezért akkor már csak tisztességből is mindenkinek feltűnt: jé, gyerekek is vannak a világon, példá­ul Fekete-Afrikában. Idehaza akkor már évek óta divat volt a fiatal iparművészek körében, hogy játékot, játszóteret terveztek, lehetőleg ter­mészetes anyagból, kézműves hagyományokat felelevenítve. Dr. Bánszki Pálnak, a Bács-Kiskun megyei múzeumok igazgatójának kattant be az ötlet: ha már nincs Magyarországon játékgyűjtő és - kiállító intézmény, miért ne lehetne csinálni - s ez rögtön támogatókra is talált a város vezeté­sében. Létrejött a múzeum, a nekivadult muze­ológusok pedig gyűjtögetni kezdtek minden olyan tárgyat, amellyel magyar nyelvterületen valaha is játszottak. Mostanra több tízezer ilyen tárgy porosodik a raktárban, kiállítani csak ennek töredékét tudják. A legrégebbi játék 1780 körül készített „váro­si” játék: miniatűr lottó, keménypapír doboz­ban, esztergált korongokkal, gótbetűs német szabályleírással. A kiállított „tárgyak” többsége a múlt század végéről vagy a századforduló kör­nyékéről való: porcelánfejű babák, mackók, kis­vasutak. Szórakaténusz A barnamackó visszakacsint 32

Next