168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1995-09-19 / 37. szám

Elkísérték, támogatták az ajtóig, ott leült. Majd be, a nézőtérre, fejgépek, vakuk, vastaps. A végén fel a színpadra, egy kis beszédféle arról, hogy nem szeret beszédet mondani. Egyedül hagyták. Kapaszkodott az egyre lejjebb csúszó mikrofonállványba, nagyon kócosan és nagyon fáradtan. Faludy György szeptember 22-én 85 éves. A Zeneakadémián köszöntötték barátai. TÖRÖK MONIKA írása.K­izárt dolog, hogy ennyien ismerik. A Zeneakadémiát körülvevő utcákon ak­kora a közlekedési dugó, mint a körút renoválásának fénykorában, vagy még inkább, mint valamelyik amerikai si­kerfilm premierjén: csodaautók és a belőle ki­libbenő elit. A másik oldalon meg a szokásos ér­telmiségi szegénylegények, farmerban, szemü­vegesen, szakállal. Jegyet napok óta nemigen kapni, viszont üzérek sincsenek. Sajnos, mert így van, aki kint marad. Annyit illik róla tudni már minden mostaná­ban érettségizőnek, hogy 1910-ben született, így aztán az évszázad minden eddigi történelmi fordulatát, a világnak hol ezen, hol meg a másik­­ felén át­ és túlélte. Sokfelé tanult, Budapesten, ül Bécsben, Berlinben, Grazban. Sokfelé menek­jü­lült, Párizsba, Algériába, Amerikába, Bécsbe,­­ Londonba, Firenzébe, Máltára és Kanadába. ^ Sokszor jött haza végleg, 1989-ben aztán -­ legvégleg. Sokszor volt hallgatásra ítélve, sok- fe­­szór forgott szamizdat füzetkék formájában közkézen. 1995-ben a Magyar Világ Kiadó­ja megjelentette a Faludy-összest. Sokan még így­­ sem dobják ki az átütő papírra gépelt, sok évti-­­­zedes kéziratokat. Farkasházy Tivadar: Ő nem vesz részt fölösleges dolgokban. Azt csinálja, amihez ért Mindenkinek másért fontos. Lehet, hogy nem a legjobb, nem a legnagyobb, nem a legjelentő­sebb - nincs még, aki hivatott ezt eldönteni. Van korosztály, amelynek épp a serdülésében volt lelki támasz néhány jóízű, vaskosan eroti­kus verse, egy másiknak egyszerűen ő volt Vil­lon és kész, az enyéim számára szívszaggató do­­kumentátora a világháborúnak és a magyar öt­venes éveknek (Pokolbéli víg napjaim, ha vala­ki mégsem tudná.) Minden korosztály ott szo­rongott a Zeneakadémián, Faludyra várva. Pedig a műsor olyan, amilyen. Versek, papír­ról felolvasva, dalok, zongoraművek, egy lakás­kérvény, tánc és megint csak vers, vers, vers, némelyik az ünnepeltnek átköltve, némelyik sa­ját szerzeményként csak neki, súgva. Nem meg­lepetés, ha Katona Klári énekel, Kocsis Zoltán zongorázik. Az sem baj, ha Koncz Zsuzsa és Bródy - mint furcsa, egydalú finn dizőzpár a Pi­casso kalandjaiból - énekli a Ha én rózsa

Next