168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1995-09-19 / 37. szám
Elkísérték, támogatták az ajtóig, ott leült. Majd be, a nézőtérre, fejgépek, vakuk, vastaps. A végén fel a színpadra, egy kis beszédféle arról, hogy nem szeret beszédet mondani. Egyedül hagyták. Kapaszkodott az egyre lejjebb csúszó mikrofonállványba, nagyon kócosan és nagyon fáradtan. Faludy György szeptember 22-én 85 éves. A Zeneakadémián köszöntötték barátai. TÖRÖK MONIKA írása.Kizárt dolog, hogy ennyien ismerik. A Zeneakadémiát körülvevő utcákon akkora a közlekedési dugó, mint a körút renoválásának fénykorában, vagy még inkább, mint valamelyik amerikai sikerfilm premierjén: csodaautók és a belőle kilibbenő elit. A másik oldalon meg a szokásos értelmiségi szegénylegények, farmerban, szemüvegesen, szakállal. Jegyet napok óta nemigen kapni, viszont üzérek sincsenek. Sajnos, mert így van, aki kint marad. Annyit illik róla tudni már minden mostanában érettségizőnek, hogy 1910-ben született, így aztán az évszázad minden eddigi történelmi fordulatát, a világnak hol ezen, hol meg a másik felén át és túlélte. Sokfelé tanult, Budapesten, ül Bécsben, Berlinben, Grazban. Sokfelé menekjülült, Párizsba, Algériába, Amerikába, Bécsbe, Londonba, Firenzébe, Máltára és Kanadába. ^ Sokszor jött haza végleg, 1989-ben aztán - legvégleg. Sokszor volt hallgatásra ítélve, sok- feszór forgott szamizdat füzetkék formájában közkézen. 1995-ben a Magyar Világ Kiadója megjelentette a Faludy-összest. Sokan még így sem dobják ki az átütő papírra gépelt, sok évti-zedes kéziratokat. Farkasházy Tivadar: Ő nem vesz részt fölösleges dolgokban. Azt csinálja, amihez ért Mindenkinek másért fontos. Lehet, hogy nem a legjobb, nem a legnagyobb, nem a legjelentősebb - nincs még, aki hivatott ezt eldönteni. Van korosztály, amelynek épp a serdülésében volt lelki támasz néhány jóízű, vaskosan erotikus verse, egy másiknak egyszerűen ő volt Villon és kész, az enyéim számára szívszaggató dokumentátora a világháborúnak és a magyar ötvenes éveknek (Pokolbéli víg napjaim, ha valaki mégsem tudná.) Minden korosztály ott szorongott a Zeneakadémián, Faludyra várva. Pedig a műsor olyan, amilyen. Versek, papírról felolvasva, dalok, zongoraművek, egy lakáskérvény, tánc és megint csak vers, vers, vers, némelyik az ünnepeltnek átköltve, némelyik saját szerzeményként csak neki, súgva. Nem meglepetés, ha Katona Klári énekel, Kocsis Zoltán zongorázik. Az sem baj, ha Koncz Zsuzsa és Bródy - mint furcsa, egydalú finn dizőzpár a Picasso kalandjaiból - énekli a Ha én rózsa