168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1995-09-19 / 37. szám

LEVÉLHULLÁL A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges észrevételeknek, amelyek fölösleges indulatokat keltenek, és szükségtelen konfrontációhoz vezethetnek. A leveleket általában rövidítve az ilyenkor elkerülhetetlen javításokkal szerkesztett formában adjuk közre. A Farkas és a Rolling Stones Bokros úr, elnézést, mindent visszavontam. Ön természetesen nem Farkas és a portréban idézett „Paint it Black" nem Eric Burdon (Animals), hanem a Rolling Stones szerzeménye. (Ő és Ő, 168 Óra, múlt heti, 36. szám.) A szerző ugyan eredetileg a Stonesnak tulajdonította a számot (így is írta), na de hát, mit számít a szerző, ha már hazament, és gyarló kézirata élet és halál ura, a szerkesztőségi korrektor — egyébként baráti — kezei közé kerül. Most mindenki rajtam röhög a szerkesztőségben. Én is magamon röhögök. Jól érezzük magunkat. Jönnek a reklamáló telefonok. Kapcsolat a világgal. De, sajnos, a hiba, főleg egy ilyen szarvas, már a harmadik sor után megkérdőjelezi az egész szöveg érvényességét. Ezért nem lehet ön Farkas, Bokros úr. Maximum jóságos Medve Apó. Az eset különben politikai tanulsággal is szolgál. Lehet, hogy Bokros is szívesebben hirdetné a világban a dinamikus gazdasági növekedés Rolling Stones-i gondolatát. De jó a Nagy Korrektor, mindent áthúz és odaírja: „Animals, kedves barátom, Fesd feketére..." Buják Attila ,m ? 48 Kedves Olvasóink! Két állandó rovatunk - az Eszterlánc és az Anno... - elköszön önöktől, hogy átadja helyét a hamarosan induló új rovatoknak. Az egyik már a jövő héten megjelenik a lapban, a másik október közepén. Egyelőre mindkettőről csak annyit mondunk: meg fognak lepődni! És persze azt reméljük, új ötleteink örömet szereznek majd a régi olvasóknak, és talán még új barátokra is szert tesznek. a 168 Óra szerkesztősége Tisztelt Szerkesztőség! A szeptember 12-én megjelent „Az új elit kovácsa” című cikkre válaszolva kérem, hogy az alábbi olvasói levelemet szíveskedjenek közölni. „Dir” Török Monika! Kádár Andrea vagyok, az International Business School Budapest (IBSB) idén végzett hallgatója. Szüleim - akik (sajnos) nem milliomosok - nem kevés áldozatot hoztak azért, hogy iskolám első két évének tandíját - 80 000 + 100 000 Ft-ot — kifizessék. A harmadik évben az iskola segítségével tudtam elhelyezkedni egy nemzetközi cég magyarországi irodájában. Valószínűleg alulképzettségem, gyenge (magyar) nyelvtudásom, tört angolságom és rossz fellépésem indította a céget arra, hogy néhány hónap után tanulmányi szerződést kössön velem, melyben vállalta, hogy mind a harmad-, mind a negyedév tandíját (80 000 + 170 000 Ft) kifizeti, és további két évig engem alkalmaz. Aggódó szüleim így már a harmadév elején megtörölhették verejtékező homlokukat és megmaradt pénzüket ruhakölteményekre és smukktömegekre költhették (volna). Plebejus öntudatát megnyugtatandó örömmel tájékoztatom, hogy az évfolyam több mint fele hasonló módon végezte el az iskolát. Megjegyzem egyébként, hogy a diplomaosztó ünnepségen a közönség kisebbik részét alkották a megkönnyebbült szülők, a többség azok-Érdeklődéssel olvastam lapjuk e heti számában Török Monika írását. Rokonszenves számomra, hogy pontosan és hitelesen - bár ironikusan távolságtartó módon számol be munkatársa mindazokról a körülményekről, amelyek közepette munkánkat végezzük. Bár barátaim, munkatársaim egy része úgy vélte, hogy „Az új elit kovácsá”-nak szerzője bántó éllel ismerteti az általam irányított Nemzetközi Üzletemberképző Iskola tevékenységét, nem osztom véleményüket. Lényegesnek tartom viszont, hogy a felsőoktatás gondjai mellett olvasói olyan törekvésekkel is megismerkedhettek, amelyek korszerű és magas színvonalú képzéssel járulnak hozzá a gazdasági szakemberek következő generációinak felnövekedéséhez, problémáink megoldásában meghatározó szerepvállalásukhoz. A megjelenteket kiegészítve, szeretném a leírtak egy elemét új megvilágításba helyezni. Kétségtelen, hogy az - állami támogatás nélkül működő - iskolában folyónak a cégeknek a képviselői voltak, mely cégek a „termelési gyakorlati” évben és a végzés után alkalmazzák a valóban nem filosz libidójú, hanem inkább üzleti készséggel és „experiensszel” rendelkező, két-három nyelven beszélő hallgatókat. Igazán röstellem, hogy nem tudtunk proletár öntudatának megfelelő izzadságszagot, törött tűsarkokat és izzadt tenyerekben kókadozó csokrokat „prezentálni”, de sajnos minket négy éven át arra tanítottak, hogy egy európai értékű diplomát európai körülmények között vegyünk át. Úgy gondolom, ennek az Európába csoszogó országnak el kellene végre a fene nagy proletár öntudatát felejtenie, és nem irigyelnie, hanem örülnie kéne annak, ha valóban európai színvonalú szakemberképzéshez és szemlélethez juttathatja a most felnövő generációt. „Besztrigárdsz” Andrea Kádár „ becsölör os artsz in biznisz sztadiz” (Fodor Gábor jóvoltából: okleveles közgazda) 1052 Budapest Petőfi S. u. 3. Kedves Kádár Andrea! Majd egyszer mutatok fényképet a proletár öntudatról, nem felesleges megjegyezni az arcát. Még akkor sem, ha az ember fényes karrierre készül, amelyhez minden jót kívánok. Török Monika négyéves képzés tandíja hozzávetőleg egymillió forint. Ismereteim szerint azonban az egyetemeknek, főiskoláknak közel ötszörösébe kerül egy-egy diplomás felnevelése. Az épületek fenntartásának, az eszközök amortizációjának, az üzemeltetésnek és az oktatók bérének a - hallgatónként közel ötmillió forintra rúgó - költségeit az állam a dolgozók adójából fedezi. Nagyra becsülöm azoknak a szülőknek az erőfeszítéseit, akik magukra tudják és - személyes fogyasztásuk helyett - akarják is vállalni gyermekeik tanulmányainak a finanszírozását. Ezzel egyfelől közös terheinket csökkentik, másfelől nemcsak utódaik, hanem a társadalom egészének a jövőjét is szolgálják. Örömmel fogadtam beszámolójukat, és kérem, hogy köszönetem tolmácsolja az írás szerzőjének. Baráti üdvözlettel lapja rendszeres olvasója: Dr. Tamás István az IBSB főigazgatója Kedves Főszerkesztő Úr!