168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1995-10-31 / 43. szám

A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges ész­revételeknek, amelyek fölösleges indulatokat keltenek, és szükségtelen konfrontációhoz vezethetnek. A leveleket általában rövidítve - az ilyenkor elkerülhetetlen javításokkal -, szerkesztett formában adjuk közre. Tisztelt Szerkesztőség! Mint sokat megélt ember, szeretném két élményemet elmondani. 1937. október 20- án a budapesti törvényszék ítéletet hirde­tett dr. Böszörmény Zoltán és társai ügyé­ben. Dr. Böszörmény kapcsolatba került Adolf Hitlerrel, majd szervezni kezdte a Nemzeti Szocialista Munkáspártot. Elhatá­rozták, hogy erőszakkal megszerzik a ha­talmat. Az ügyész többek közt a következőt mondta: „Ebben a mozgalomban egy fe­lelőtlen, elégedetlen népbolondító élte ki patologikus vágyait, egy zavaros fejű, ön­telt politikai dilettáns játszotta a vezéri sze­repet, és épített a politikailag iskolázatlan, szegény sorsú emberek elégedetlenségére, csodavárására.” A másik eset két nap híján pontosan 58 évvel később, 1995. október 22-én történt. A Magyar Élet és Igazság Párt Csurka Ist­ván vezényletével, több tízezer ember rész­vételével tüntetést szervezett Budapesten. Csurka István polgári engedetlenségre, ál­talános sztrájkra szólított fel. Széles körben elterjedt nézet szerint Csurka jelszavai al­kotmány- és demokráciaellenesek. Őt nem állították bíróság elé, személyiségjegyeit ügyész nem sorolta fel, mint dr. Böször­mény Zoltánét. (Lásd fent: „Ebben a moz­galomban... stb.”) LEVÉLHULLÁS 50 Tisztelt Szerkesztőség! Amikor e sorokat írom, már eldőlt, hogy a zsűri a 168 Óra 1995. 4. számában be­mutatott öt Nagy Imre-szoborterv közül Varga Tamásét (egy hídról a mélybe te­­kintőt ábrázolja) találta kivitelezésre leg­alkalmasabbnak. A dolgok ilyetén állása mellett aziránt érdeklődöm, hogy Körösé­­­­nyi Tamás tervének mi a koncepciója? A fénykép alapján ugyanis csak azt tudom megállapítani, hogy alighanem nonfigura­tív műről van szó. Del Medico Imre Budapest ! Kedves Török Monika! , Örömmel olvastam lapjuk e heti számában írt „Ódzsé, a szabolcsi cigányfiú” című írását. Magam is sokszor gondolkodtam a magyaror­szági cigányproblémán. Hasonlítható-e ez pl. Franciaországban az arab bevándorlók gondjá­hoz, a hazai helyzet az amerikai feketék helyzetéhez? Cikkének problémafelvetésével mindenképpen egyetértek: Magyarországon komoly problémát jelent a cigánykérdés, de összehasonítása nem állja meg a helyét. Nem hiszem, hogy a magyar cigányok életére egy ilyen sablont lehetne fölál­lítani, véleményem szerint ez az ő önbecsülésü­ket is sérti. Nem értek továbbá egyet azzal sem, hogy a magyar cigányok és az amerikai feketék, jelen esetben C. J. Simpson helyzetét hasonlítja egy szabolcsi cigányfiú helyzetéhez. Nem egy­szerűsíthetjük a dolgot úgy, hogy O. J.-t felmen­tik, akár bűnös, akár nem, csak azért, hogy ne lehessen rasszizmussal vádolni az igazságszol­gáltatást, Ódzsét viszont elítélik, akár bűnös, akár nem, mert biztos, hogy elkövetett valamit, de ha nem, úgyis elkövetett volna. A másik kényes problémája a cikknek, hogy kimondva-kimondatlanul az egész országot ci­gányellenesnek tartja, ahol általánosak a cigá­nyokat a törvény előtt ért megkülönböztetések. Tudom, hogy előfordultak ilyen visszaélések, és senki nem garantálhatja, hogy a jövőben nem fognak ilyenek előfordulni, azon­ban nem lenne tisztességes általános­ságban az ügyészeket, bírókat, rendőröket ilyen törvénytelenséggel vádolni. Az Ön által felvetett téma jó­val részletesebb és tárgyilagosabb elemzést igényelne, tényekre szorít­kozva, és mellőzve a személyes ér­zelmeket. Érdeklődéssel várom a jövőben ilyen jellegű cikkét a 168 Órában. Őszinte tisztelettel: Földvári Péter Budapest Tisztelt Szerkesztőség, tisztelt Török Monika! Lapjuk 41. számában Török Monika tollából egy eddig szokatlan hangvételű cikk jelent meg „Ódzsé, a szabolcsi cigányfiú” címmel. Ezúton kívánom kifejezni egyetértése­met és nagyrabecsülésemet Török Mónikának. Ön megajándékozott egy nem mindennapi, fel­kavaró irodalmi remekmű (sajnos) egyedi és megrázó élményével. Cikke többszöri olvasás után is tartogat számomra elgondolkodtató mon­danivalót. Szeretettel és tisztelettel egy volt gladiátor, aki lapjuk hűséges olvasója, Orsós István, jelenleg a Tolna Megyei Független Cigány Szövetség szaktanácsadója Kedves Fencsik Flóra! Nagyon tisztelem és kedvelem az írásait. A szenvedélyességét is. Ám a publicistát veszé­lyek fenyegetik: ő maga nem tudósítván ese­ményekről, más újságírók híradásaira van utalva, nem is mindig követi végig a fejlemé­nyeket, ráadásul esetleg nem is jól emlékszik arra, amit olvasott. Ez történt most. „Olyan közéletre vágyom, amelyben bukik, akinek buknia kell” - írja. Igaza van, csak a példái rosszak. Ugyanis két országgyűlési képviselőt említ­­ név nélkül, de mindenki tudhatja, kikről van szó, akik ön szerint men­telmi joguk mögé bújva kivonják magukat az igazságszolgáltatás alól. Nos, a baranyai kép­viselő maga kérte mentelmi jogának felfüg­gesztését, és ezt az országgyűlés már 1994 szeptemberében elfogadta. Az ezután elindult eljárást azonban az ügyészség megszüntette, mert nem talált okot a vádemelésre - erről a képviselő, jogával élve, a Ház előtt be is szá­molt. Lehet persze, hogy valaki nem ért egyet a hatósági döntéssel, de elbúj­ásról nem volt szó. A másik honatya - az esztergomi - való­ban azt szeretné éppen a 168 Órában megje­lent nyilatkozata szerint, ha képviselőtársai nem adnák ki őt egy bonyolult ügyben. Ez azonban még nem került a plénum elé, mert még a mentelmi bizottság sem készítette el a javaslatát - tehát nem tudhatjuk, mi lesz a döntés, elindulhat-e majd az eljárás. A gya­korlat egyébként kevés kivételtől eltekintve az, hogy csak akkor tartják fenn a mentelmi jogot, ha az ügy eléggé nyilvánvalóan zakla­tásnak látszik, tehát a képviselő munkájának akadályozására, politikai tevékenységének zavarására irányul. Ismétlem, volt egy-két há­borgást kiváltó kivétel, de egyéb ügyekben a többség nem szokta gátolni az eljárás elindítá­sát - éppen azért, hogy a mentelmi jogot csak arra használják, amire az való. A pontatlanság embereket sérthet, és az okos publicisztika értékéből is levon, ha an­nak alapjául valótlan állítás szolgál. Csak ezért hívtam fel figyelmét a tényekre. Tisztelettel üdvözli Domány András

Next