168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1995-07-11 / 27. szám

Fedák Sári háborús B­űncselekmény hiányában, a Legfőbb Ügyészség indítványára, a Legfelsőbb Bíróság felmentette a Beregszászon, 1879. szeptember 27-én született Fedák Sarolta Klára Mária színésznőt, valamint hatályon kívül helyezte a Népbíróság 1946-os ítéletét. „...ez legyen a jövő Blahája? Hosszú, nyurga alak, semmitmondóan egyszerű öltözetben: szöszke haj, színtelen arc, beszéde vidékies, hangja arasznyi, s ha «érzést tesz bele», az orrán át szűrődik.­­ Majd este! A vélt nyurgaság he­lyén lányosan gömbölyű valóság ül: formás ido­mokban, kerek hajtásokban, karcsú teltségben. A beszéde még iskolás, az énekén is érződik, hogy betanulta: még nem a maga nyelvén, hang­ján szól. De amikor táncba kezd, ezer ördög, en­nek a fele se tréfa! Izeg-mozog a nézőtér, s a zenészek is csak félszemmel pislognak a kottá­ba, mert a másikat le se vehetik róla. Teringet­­tét, ez valaki. «Az első, akiben semmit se látok magamból» mondja róla Blaha Lujza. S ezzel azt is megmondta, hogy kicsoda Fedák.” így a kezdőről Verő György, a Népszínház króniká­sa. Hozzátehetjük: Fedák primadonnának nagy lábú, énekes színésznőnek fahangú, szépség­eszményi szerepkörben működőnek kancsi. Rákosi „Szidi” Rökk Szilárd utcai színiiskolá­ját elvégezvén Pozsonyba szerződött. Amikor Szidi néni direktor fia, Beöthy László a Magyar Színház Részvénytársaság elnökét és alelnökét (Hegedűs Bélát, valamint a gyógyszerész File Jánost) Fedák-látni Pozsonyba küldi, azok visszatérnek a hírrel: a művésznő tehetségre- Kosztolányi. .. Valami kócos, rakoncátlan őserőt hozott magával MOLNÁR GÁL PÉTER írása­ ben. Beöthy ragaszkodik az apró szemű, drago­­nyos termetű, bandzsi lányhoz, amióta csak lát­ta mamája Elektra-vizsgáján, amint statisztált a címszereplő Grósz Bellának, a későbbi Jókainé­­nak. Fedák nem kell a Magyarnak? Lesz új prima­donnája a Népszínháznak. Rövidesen országos primadonna. Versben megünnepli egy nagyvá­radi hírlapíró. Ez a leány a nagy mindennek Remekbe termett kicsi mása, A hódító, tüzes pogányvér Gyönyörű és szent lázadása. Ez a leány tökéletesség, Ez a leány a szebbik élet, Ez a leány szomorú vígság, Ez a leány csak idetévedt. Ez a leány gyönyörűséges ember, Szilaj vággyal, vad szerelemmel. Nem értitek? Jól van, ne tessék!... Ez a leány tökéletesség!

Next