168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1995-07-11 / 27. szám

Körötte sír suhogva, szállva Heine-nak s Offenbachnak árnya... Mennyit fog még sírni, bűnhődni, Mert szebb és különb, mint a többi... Zsazsa csak két éve van a pályán, s máris ver­set írnak hozzá, színdarabot írnak rá. Fiúszere­pet. Honi színháztörténetünkben a Bob herceg az első százas széria. Egy dátum: 1904. november 18. A János vi­téz premierje. Huszonöt évvel később Hevesi Sándor fölújítja a Nemzetiben. A negyvenet jócskán elhaladott Fedák az eredeti bemutató huszáregyenruhájában eljátssza harmincszor. Fél évszázadon át volt primadonna. Amikor teljességgel kiöregedett az első hölgy tündöklő­­toporzékoló szerepköréből: íratott magának öregprimadonna szerepeket a színi hatáskeltés mesterével, Szilágyi Lászlóval, vagy írt szerep­­darabot önmagának. Mindig középpontjában a figyelemnek. Ke­reszttüzében a nyelveléseknek. Ha lanyhult körüle az érdeklődés, csiholt ma­gának reklámot. Színházat váltott, szerződést szegett, öngyilkosságba kergetett sztárgázsijá­ért koldusbotra kerülő direktort, látványosan hátat fordított a hazai színpadoknak, külföldre ment vendégszerepelni, majd ugyanolyan látvá­nyosan hazatért tékozló leányzóként. Kiruccan Amerikába. Botrányt csap: házassági ígéret megszegéséért hadjáratot kohol barátnéja érde­kében egy tengerentúli mozielhíresülttel szem­ben; hamis tanúzásért bíróság elé kerül, nem moccanhat, míg össze nem szedi az óvadékot. Sarah Bernhardt és Zsazsa Gábor mellett a hír­verés botrányfőhősnője. Rákóczi úti druszájá­nál kihívóbb, de valószínűleg jobb színésznő francia kortárstársnőjénél. Gázsi követeléseit, szerződésszegéseit és politikai balhéit az elmúlt fél évszázadban szaporábban emlegették, sem­mint azt, hogy mit köszönhet tehetségének a magyar operett műfaja; név szerint Huszka Je­nő, Kacsóh Pongrác, Jacobi Viktor, Szirmai Al­bert. „Valami kócos, rakoncátlan őserőt hozott magával. Itt vagyok, hirdette minden taglejtése, vagyok, mondotta játéka, és parancsolt egyéni­sége sajátosságával, azzal, hogy van. Az operett új csilingelését jelentette. Apáink és anyáink visszatekintő mélázással beszéltek Blaha Luj­záról, «a nemzet csalogányából (...) Ő is a «nemzeté»volt. De nem a nemzet csalogánya. Ahhoz sokkal pompásabb és vidámabb. A vér­­mérséklete csupa szikra, egyénisége garabonci­ás, taglejtése fiús. Egy elfinomodott, modern kor primadonnája ő, mely már nem ad történel­mi jelzőket, csak becézőnevet, mely országszerte népszerűvé válik” - írja a megbíz­ható szavú színikritikus, Kosztolányi Dezső. Az utolsó föllépés pironkodás nélküli önértékelése sodorta gyakran politikai látszatokba. 1919-ben vörös­­katona-toborzón vesz részt. Hadiszekéren mu­togatja magát. Autogramokat és csókokat osz­togat, mintha nem a Kommünben, hanem a Já­nos vitéz első felvonásában volna. Alaposan megfizet szabadtéri katonafogdosó fölléptéért: a Tanácsköztársaság bukásával Bécsbe mene­kül a megbélyegzés elől, hírhedettsége elkíséri, levörösözik, lezárják, kiszorítják a színpadról. Ezen kommunista kilengése és visszhangja megmagyarázhatja, mit keresett Fedák Sári a menekülő nyilas parlamenttel Sopronban, miért játssza Szalay Károly társulatával a Tokaji aszút, miért szaval Szép Ernőt, miért olvas föl emlékirataiból részleteket a Donausender és a Bécsből sugárzott Magyarországi Rádió műso­raiban. S azt is, miként kerül egy panzionált operettprimadonna a bécsi Collegium Hungaricumban egy fedél alá menekülő árpádsávosokkal, s miért adják ki Oberzellből a foglyul ejtő amerikaiak és szállítják repülőgé­pen Péter Gábor kezeihez... Mit keres Kukorica Jancsi a Népbíróságok Országos Tanácsa előtt a vádlottak padján? Alapos ismeretei voltak arról, mint ítélnek meg egy kiemelkedő személyiséget rendszer­­váltások idején. Megtapasztalta, mennyire meg­növekszik őrségváltásokkor a hangja mindazon rossz jelleműeknek, akiknek szavát sem hallhat­ni a színpadról. Jellemző része a népbírósági tárgyalás jegy­zőkönyvének, hogy terhelően valló ba­rátnője, Kürthi Sári fölidézi Fedák tár­sasági kijelentését: - Azt várod, hogy Gábor Andor fehér lovon bevonuljon Budapestre?... 1946-ban terhelő bizo­nyíték a gúnyos megjegyzés egy csípős nyelvű, öntudattúltengésestől. Gro­teszk vádpont a „cintányéros, cudar vi­lág” dalköltőjére tett maliciózus frics­ka, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Mágnás Miska költője nem volt igazán nyalka legény, igen furcsán festött volna fehér mén hátán az oro­szok elfoglalta Budapesten. 1946. április 3-án a Markó utcában ausverkauft a tárgyalóterem. Teltházas előadást vonz Fedák utolsó nyilvános fellépése. Büntetését két év börtönről leszállították nyolc hónapra. „A vád­lott Fedák Sári terhére a Donausender Rádió műsorában való közreműködés róható fel, mert ezzel a nép- és demok­ráciaellenes hírverés szolgálatába sze­gődött. A NOT azt is megállapítja, hogy a vádlott tevékenysége politikai­lag nem olyan súlyos, mert ehhez hi­ányzik a huzamosabb idő, az állandó­ság. A Donausender adó 1945. április 2-ával történő feloszlatásával pedig a vádlott tevékenysége megszűnt, vagyis az április 4-én felszabadult Magyaror­ A primadonnarajongó neve: Ady Endre. m__

Next