168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1995-07-11 / 27. szám

Fedák Sári háborús szág közfelfogását korábbi szereplése már nem befolyásolhatta.” Fedák Sári antiszemitizmusának súlyos bizo­nyítéka, hogy férjétől, Molnár Ferenctől tíz éven át nem volt hajlandó elválni. Bosszúból akadályozta, hogy az író összeházasodhassék Darvas Lilivel. Molnár 1922. október 11-én kötött házassá­got Fedákkal. Már feltűnt a láthatáron a rivális nő és színésznő. Molnár azért vette feleségül, hogy elválhassanak egymástól. Sosem éltek kö­zös fedél alatt. Az író a Margit hídnál, a mai Frankel Leó utca 20. I. 4. számú lakásában la­kott. (Ezekben a napokban tervezik visszaállíta­ni Zsigmond utcává.) Molnár a Margit körút sarkán álló Schuhmayer-féle négyemeletes ház­ban élt. Fedák az utca végén, a Pálfi térnél, a há­zat lebombázták, helyére OTP-épületet húztak föl a helyére a mai Bem tér sarkán. Molnár lakó­helyének időközben megkorosodott házmester­lányai regélték, hogy tanúi lehettek a házaspári összeszólalkozások lezárultának: a hajnali órák­ban hazatérő lump írót cselédruhába öltözötten, a lépcsőn ücsörögve várta a játékosan megaláz­kodó primadonna. A drámaíró házasságai közül éppen a Fedákkal töltött évek kerülték el az utókor fi­gyelmét. Pedig ez lehetett a legszenvedélyesebb. Első nősülése részint főszerkesztője, Vészi Jó­zsef leányának szólt, részint dacosan elszerette Ady elől annak Margittáját. Darvas Lilitől a tú­lontúl nagy korkülönbség választotta el. Molnár Ferencet nehéz elképzelni meztele­nül. Petőfi valószerűsíthető nászágyban. Vörös­marty megjeleníthető nadrág nél­kül. Molnárt - és a szemérmes Arany Jánost - azonban csak kor­rekt felöltözöttségben tudjuk el­gondolni. Molnárról a monokli is ritkán hiányozhat, hát még az alsó­nadrág! Fedákkal való szenvedé­lyes kapcsolata több színházi paj­táskodásnál. Igazi héjanász. Ismert a vége: a közérdeklődésű válóperi tárgyalásról (1925. október 28.) Vészi Margit tudósít. Viszonyuk eleje ködbe nyúlik: idézgetik ugyan óvatoskodóan Fedák emlékiratai­nak (Útközben) idevonatkozó ré­szét; a Kis gróf előadásainak ide­jén tizennyolc kihívás után a fáradt primadonnát így szólítja meg Mol­nár: „Néztem egy jelenetet. Maga nagyon tehetséges. De igazi nagy színésznő, olyan, amilyen kevés van a világon, csak akkor lesz ma­gából, ha egy ilyen magamfajta - szóról szóra így mondta -, ha egy ilyen magamfajta zsidógyerek jól az életébe tapos.” Fedák anekdotá­jának igaza kétségbevonhatatlan. Kérdéses csak az, mikori az eset. 1911-ben, a Kis gróf idején, bő év­tizedes már kettejük kapcsolata. 1902-ben Szigeti József Csókon szerzett vőlegény című vígjátékát Molnár átdolgozza a Vígnek, hogy alkal­mas legyen az ope­­rettprimadonna vendégszereplésé­re. Dalszövegeket ír hozzá. Átpofoz­­za a szerepet. Megmoderníti a környezetet. A kortársak úgy sejtik, a dalok zenéjét is a drá­maíró szerzi. Tény: Fedák ebben táncolja először a megbotránkoztató cake walk-ot. Továbbá a János vitéz sikeréből is kivehette részét Molnár. Nemcsak Heltai Je­nő csendes szerzőtársaként, de színházi ezer­mesterként, ötleteket adva a rendezéshez, és a primadonna nadrágszerepléséhez. (Esküvő­jükkor Molnár kijelentette, hogy ott volt a vi­lágszép Iluska, Medgyaszay Vilma, mire én, a hülye buzeráns fejemmel feleségül vettem a Kukorica Jancsit!) Bármikor kezdődött szerelmük, alaposan megkínozták egymást. Arany rózsaszál A Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi a Molnár­hagyaték közt Mócsy Abáné Rétságról írt, 1950. október 13-i keltezésű levelét. Fedákról írja ebben a közös barát: „nagyon egyszerűen, szerényen éldegél Nyáregyházán, Monor mel­lett (...) egy egyszerű, gerendás kis parasztház­ban. A ház melletti kis kertecskéjét ő maga, meg Margit nevű régi komornája kapálgatják, hogy a konyhára való veteményük megterem­jen.­­ Már minden értékét felélte, ami volt, most már oda jutott, hogy semmije, de semmi­je sincs, az egy aranyból készült rózsaszálat ki­véve, amit a temetése költségeire tartogat.­­ Szegény arra szorul, amit kevés számú jó barát­ vé- 1946. április 3., Markó utca: az utolsó nyilvános föllépés

Next