168óra, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1996-03-05 / 9. szám
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kérem, tegye lehetővé, hogy lapjuk 5. számában megjelent „Nyelvváltás” című íráshoz valami olyat tegyek hozzá, ami közérdeklődésre tarthat számot! Két diplomám van: az elsőt, ami orosz-történelem szakos tanárnak nyilvánít, 1988-ban az ELTE bölcsészkarán, a másodikat a Mészáros Zita cikkében említett ILS magánfőiskolán, teljes nevén International Teacher Training and Development College-ban 1995 nyarán szereztem. A két diploma megszerzése utáni gondolataim, érzelmeim között óriási volt a különbség. Az ELTE elvégzése után egyrészt nyomasztott, hogy pillanatokon belül feleslegessé válhatok mint orosztanár, másrészt rettenetes volt rájönni arra, hogy fogalmam sem volt a tanárságról mint olyanról. A tanártársaimat szerettem, de a diákok nagyon tudtak zavarni féléves orosztanári pályafutásom során egy budapesti gimnáziumban. Ugyanolyan rossz tanári reflexeim voltak, mint amilyenek miatt annyit szenvedtem középiskolás koromban. Kezdett foglalkoztatni a tanári pálya végleges elhagyásának gondolata, érezvén, hogy nem vagyok alkalmas rá. Pontos számot nem tudok, de azt igen, hogy egyetemi csoport- és évfolyamtársaim nagy része nem akart tanár lenni. A pályaelhagyók száma ma is igen magas, és ez szerintem tragikus. A második diplomám államilag nem elismert, én viszont nagyon büszke vagyok rá. Egy olyan képzésben vehettem részt, ahol először is nem úgy fogadtak, hogy „ te csak egy átképzős vagy, akiből soha nem lesz igazi angoltanár ”, éppen ellenkezőleg: kihúztak abból a gödörből, amelyben státusvesztett orosztanárként voltam. Igazi tanárt faragtak belőlem, nagyon jól megtanítottak angolul. Arra a kérdésre, hogy miért nem kap az ITTDC egyenlő esélyt más államilag elfogadott tanárképző intézményekkel, ismerem, ismerjük az eddig meg nem fogalmazott válaszokat: ellenzőink egyrészt nem tudnak velünk mit kezdeni (nem lehet az ITTDC-t a régi kategóriába betuszkolni), másrészt komolyan sértünk bizonyos érdekeket. Kérdezem én azonban újra és újra, bízva abban, hogy előre tartunk és nem visszafelé. Ugye létezik új válasz is? Köszönöm, hogy helyt adott gondolataimnak. Bánátiné Tóth Ágnes, az ILS Budapest tanára, az ITTDC egyik trénere Tisztelt Szerkesztőség! Értetlenül figyelem neves politológusok és közgazdászok nyilatkozatait. Azokra gondolok, akik sem a jelenlegi, sem az előző koalíciónak nem lekötelezettjei. Lehetne másként és jobban is csinálni. Aggodalommal töltenek el a következő választások esélyei. A szocialista-liberális koalíciónak nem bocsátja meg a lakosság a tömegek elnyomorítását. Ez teljesen érthető, mert az utca embere nem a GDP százalékos növekedésén, hanem a pénztárcáján keresztül ítéli meg a helyzetet. A polgári szövetségre tett erőtlen kísérlet sem kínál választási lehetőséget. Marad a szélsőjobb? Úgy gondolom a pártokon kívüli 97-98 százaléknak - vagy 7 és fél millió állampolgárnak - végre a sarkára kellene állnia! Pontosabban a közismert szakembereknek kellene felvállalniuk egy pártonkívüliek szövetségének a megalapítását, választási lehetőséget kínálva a tehetetlenségét már bebizonyított pártpolitikusi elittel szemben. Nevezzük például Generációk Reform Szövetségének, amelyben a pályakezdőtől a nyugdíjasig, nemre és világnézeti felfogásra való tekintet nélkül az egész társadalom érdeke megfogalmazható. Nem a különböző társadalmi csoportok ellenében, hanem mindenki számára elviselhető, harmonikus egységben. Üdvözlettel Kalocsán István J.-fiLi! LEVÉLHULLÁS A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges észrevételeknek, amelyek fölösleges indulatokat keltenek, és szükségtelen konfrontációhoz vezethetnek. A leveleket általában rövidítve - az ilyenkor elkerülhetetlen javításokkal -, szerkesztett formában adjuk közre. A Fekete Doboz Alapítvány alkotói csoportja a Vannak tartozások című filmért elnyerte a Soros Alapítvány Tényfeltáró Újságírás Díját. A film rendező-riportere, munkatársunk, Bartus László. Gratulálunk a nyerteseknek. ERN COMPUTE 1442F 1442FX 14 kapcsolat az alkatrészek széles 1399. Budapest Pf.701/422. * WE 44