168óra, 1996. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1996-10-01 / 39. szám
„Reszketve, örömmel várom válaszát” linszky kapcsán, mert ő maga is Zsilinszky-kutató, és kicsit mintha ki akarná magának sajátítani a témát. Természetesen nem minden levél jutott el Kádár kezeihez, hiszen közvetlen munkatársai megszűrték. Viszont majd mindet megválaszolták. Francija Jánosét is, melyet 1978-ban kelteztek a jugoszláviai Temerinben. A levélíró a „Markszizmus és Leninizmus Tanai szerint haladok és erről az útról le nem tévedek” kezdetű levele: megkerülhetetlen kordokumentum. „ Kedves Kádár elvtárs és Testvér! Indítom kezem, csendes mozgását áldja meg a természet sok-jó Egészséggel-e levél olvasóját. Mást kérlek kedves Kádár halgasál meg, és Ted magadért az én fájdalmamat. írók de sírók sajnálom az a retenetesen sok kiontott Magyar vért? (F. J. a kérdőjelet, bár nem következetesen, de felkiáltójelként alkalmazza.) Kezdtek szépen Felvirágozni? akór még megmaradt Kapitalista söpredék és Bérencei újra orvul rátok támadtak (1956), nagyon szeretem volna ott lenni és fegyverei a kezemben harcolni veletek az utólsó csep véremig. Sajnos nem tehetem mer épen akár ágybanfekvő beteg voltam, és most is beteg vagyok. (...) Kertész vagyok. Még sokat írhatnék de nem bírom. Fáj a szívem. Ha él Gerő? Kérem adja át Forró Üdvözletemet csókolom Milliószor őket és magát is. Kedves Kádár! Itt van egy szerény Kérésem ha megtenni Szíveskedne Küldene nekem két Szakönyvet Kaposi Kis István (Mezőgazdasági Könyvkiadó) és egy könyvet a Folia Sátorok építése és Speciális Kezelése. Reszketve örömmel várom Válaszát. Most maradok Kivalló tisztelettel: János, Francisa János kertész Temerin ” A Magyar Országos Levéltárban őrzött, Kádár-titkárságra küldött levelek közül az 1980 és 1989 között íródottak csak kuratóriumi engedéllyel kutathatók, így aztán teljesen érthetetlen, hogyan került a kitűnő színművész 1980-ban írott levele egy bulvármagazin hasábjaira 1991-ben. Akkoriban ez a szöveg azért lehetett érdekes, mert a feladó, a színművész amolyan „purifikátor” gyanánt jelent meg a közéletben, valamint egyik rendszerváltó pártunk szóróanyagain és gyűlésein. „Kedves Farkas Elvtárs!” - írja kézírásos levelében a színművész - „ (...) késve és betegágyból ugyan, de meg kell köszönjem (...) a Központi Bizottság November 7-i ünnepségére való felkérésüket. Ez önmagában nagy megtiszteltetés volt, (...) a csodálatos ajándékot, díjat, pedig egyszerűen nem is tudjuk, hogyan köszönjük meg. Talán erről csak annyit: otthonunk legszebb dísze. Nem akarom sem idejét rabolni, sem azzal terhelni, hogy minden jelenlevőnek adja át szívélyes üdvözletünket, hálás köszönetünket, de ha nem tolakodás, nem tűnik feltűnési viszketegségnek, úgy kérem, köszönje meg legalább Kádár János elvtársnak (...) hogy kezet foghattunk vele, élvezhettük személyes jelenlétét, bíztató tekintetét, produkciónk iránt megnyilvánuló figyelmét, érdeklődését, személyes jókívánságait, görcsoldó mosolyát és elismerő tapsát, mely szintén a legszebb, lenemesebb honorárium. ” Péter feljegyzéséből valók: „ (...) a jó légkörben lefolyt ebéd közbeni beszélgetés végén a nagykövet bizalmasan hozzám hajolt, és nagyon halkan, úgy, hogy a többi jelenlévők ne hallják, azt indítványozta, hogy (...) jöjjünk össze. Arról szeretne tájékozódni, hogyan lehetne nyélbe ütni azt, hogy Kádár elvtárs az Egyesült Államokba látogasson. (...) Kádár elvtársban látják azt a politikai személyiséget, akinek nagy a tekintélye a szovjet vezetők szemében, élvezi azok bizalmát, és egyben bizonyára nagy hatást gyakorolna az amerikai vezetőkre. (...) arra vonatkozólag, hogy a közvetítői szerepet vállalná, személyes kétségeimet fejeztem ki, mondván, hogy ismereteim szerint semmi sem áll tőle távolabb, mint az, hogy olyan politikai szerepléseket vállaljon, amelyek túlmennek az MSZMP Első Titkárának kompetenciáján. (...) a nagykövet nevetve válaszolta (...) úgy gondolja, ha Kádár elvtárs szólna Brezsnyev elvtársnak, erről, vagy arról, illetve magyarázná meg Carter elnöknek ezt vagy azt, az sokat segíthetne. Ezt természetesen ráhagytam. (...) Feltételezem, hogy a nagykövet, nem saját szakállára kezdeményezte ezt A levél szövege így, anonimizáltan is kordokumentum. Nevesítve pedig csak albérleti szenzáció lenne. 1978 decemberében R. P., a pártlap főszerkesztő-helyettese együtt ebédelt az USA magyarországi nagykövetével. Az ebéd közben történtekről feljegyzést készített, amelyet főszerkesztője juttatott el Kádárnak, saját levele kíséretében. A levél bal felső sarkába Kádár ennyit írt: „Függőügy!” A következő idézetek. Üzemlátogatás és divatbemutató a Habselyem Kötöttárugyárban „Indítom kezem csendes mozgását...” Kádár a müncheni olimpiára készülő birkózókat üdvözli 20