168óra, 1996. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1996-10-01 / 39. szám

„Reszketve, örömmel várom válaszát”­ linszky kapcsán, mert ő maga is Zsilinszky-ku­­tató, és kicsit mintha ki akarná magának sajátí­tani a témát. Természetesen nem minden levél jutott el Kádár kezeihez, hiszen közvetlen munkatársai megszűrték. Viszont majd mindet megvála­szolták. Francija Jánosét is, melyet 1978-ban kelteztek a jugoszláviai Temerinben. A levél­író a „Markszizmus és Leninizmus Tanai sze­rint haladok és erről az útról le nem tévedek” kezdetű levele: megkerülhetetlen kordoku­mentum. „ Kedves Kádár elvtárs és Testvér! Indítom kezem, csendes mozgását áldja meg a természet sok-jó Egészséggel-e levél olvasó­ját. Mást kérlek kedves Kádár halgasál meg, és Ted magadért az én fájdalmamat. írók de sírók sajnálom az a retenetesen sok kiontott Magyar vért? (F. J. a kérdőjelet, bár nem következetesen, de felkiáltójelként alkal­mazza.) Kezdtek szépen Felvirágozni? akór még megmaradt Kapitalista söpredék és Bérencei újra orvul rátok támadtak (1956), nagyon sze­retem volna ott lenni és fegyverei a kezemben harcolni veletek az utólsó csep véremig. Sajnos nem tehetem mer épen akár ágyban­­fekvő beteg voltam, és most is beteg vagyok. (...) Kertész vagyok. Még sokat írhatnék de nem bírom. Fáj a szívem. Ha él Gerő? Kérem adja át Forró Üdvözletemet csókolom Millió­­szor őket és magát is. Kedves Kádár! Itt van egy szerény Kérésem ha megtenni Szíveskedne Küldene nekem két Szakönyvet Kaposi Kis István (Mezőgazdasági Könyvkiadó) és egy könyvet a Folia Sátorok építése és Speciális Kezelése. Reszketve örömmel várom Válaszát. Most maradok Kivalló tisztelettel: János, Francisa János kertész Temerin ” A Magyar Országos Levéltárban őrzött, Ká­dár-titkárságra küldött levelek közül az 1980 és 1989 között íródottak csak kuratóriumi en­gedéllyel kutathatók, így aztán teljesen érthe­tetlen, hogyan került a kitűnő színművész 1980-ban írott levele egy bulvármagazin ha­sábjaira 1991-ben. Akkoriban ez a szöveg azért lehetett érdekes, mert a feladó, a színművész amolyan „purifikátor” gyanánt je­lent meg a közéletben, valamint egyik rend­szerváltó pártunk szóróanyagain és gyűlésein. „Kedves Farkas Elvtárs!” - írja kézírásos le­velében a színművész - „ (...) késve és beteg­ágyból ugyan, de meg kell köszönjem (...) a Központi Bizottság November 7-i ünnepségére való felkérésüket. Ez önmagában nagy meg­tiszteltetés volt, (...) a csodálatos ajándékot, díjat, pedig egyszerűen nem is tudjuk, hogyan köszönjük meg. Talán erről csak annyit: ott­honunk legszebb dísze. Nem aka­rom sem idejét rabolni, sem azzal terhelni, hogy minden jelen­levőnek adja át szívélyes üdvözle­tünket, hálás köszönetünket, de ha nem tolakodás, nem tűnik feltűné­si viszketegségnek, úgy kérem, kö­szönje meg legalább Kádár János elvtársnak (...) hogy kezet foghat­tunk vele, élvezhettük személyes jelenlétét, bíztató tekintetét, pro­dukciónk iránt megnyilvánuló fi­gyelmét, érdeklődését, személyes jókívánságait, görcsoldó moso­lyát és elismerő tapsát, mely szin­tén a legszebb, lenemesebb hono­rárium. ” Péter feljegyzéséből valók: „ (...) a jó légkör­ben lefolyt ebéd közbeni beszélgetés végén a nagykövet bizalmasan hozzám hajolt, és na­gyon halkan, úgy, hogy a többi jelenlévők ne hallják, azt indítványozta, hogy (...) jöjjünk össze. Arról szeretne tájékozódni, hogyan le­hetne nyélbe ütni azt, hogy Kádár elvtárs az Egyesült Államokba látogasson. (...) Kádár elvtársban látják azt a politikai személyiséget, akinek nagy a tekintélye a szovjet vezetők sze­mében, élvezi azok bizalmát, és egyben bizo­nyára nagy hatást gyakorolna az amerikai ve­zetőkre. (...) arra vonatkozólag, hogy a közve­títői szerepet vállalná, személyes kétségeimet fejeztem ki, mondván, hogy ismereteim szerint semmi sem áll tőle távolabb, mint az, hogy olyan politikai szerepléseket vállaljon, ame­lyek túlmennek az MSZMP Első Titkárának kompetenciáján. (...) a nagykövet nevetve vála­szolta (...) úgy gondolja, ha Kádár elvtárs szól­na Brezsnyev elvtársnak, erről, vagy arról, il­letve magyarázná meg Carter elnöknek ezt vagy azt, az sokat segíthetne. Ezt természete­sen ráhagytam. (...) Feltételezem, hogy a nagy­követ, nem saját szakállára kezdeményezte ezt A levél szövege így, anonimi­­záltan is kordokumentum. Neve­sítve pedig csak albérleti szenzá­ció lenne. 1978 decemberében R. P., a pártlap főszerkesztő-helyettese együtt ebédelt az USA magyaror­szági nagykövetével. Az ebéd közben történtekről feljegyzést készített, amelyet főszerkesztője juttatott el Kádárnak, saját levele kíséretében. A levél bal felső sar­kába Kádár ennyit írt: „Függő­ügy!” A következő idézetek­­. Üzemlátogatás és divatbemutató a Habselyem Kötöttárugyárban „Indítom kezem csendes mozgását...” Kádár a müncheni olimpiára készülő birkózókat üdvözli 20

Next