168óra, 1996. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1996-11-12 / 45. szám

A­z ötvenes évek közepére Pióker Ignác már beesztergálta magát a történelem­be. Ugyanakkor tele volt a város szerződés nélküli színészekkel, akik a minimumot is alig teljesíthették az össznépi termelési versenyben. - Kell nekik egy színház - mondogatta foly­vást Küblin János, a minisztérium színházi főosztályvezetője. - Kell nekik egy színház. A Váci út és a Róbert Károly körút találkozá­sánál éppenséggel akadt egy épület. Alig tíz éve, 1945-ben húzták fel falait. Mégis - mire Kublin úr szemet vetett rá - sokféle játékos­kedvű ember megfordult már benne. Elsőként az angyalföldi pártbizottság székhelye volt, majd itt működött az ős Déryné Szín­ház. Aztán kis ideig Erkel-terem lett és hangversenyeket szerveztek benne a kerü­let munkásainak - kevés sikerrel. Később, Szendrő József igazgatásával itt alapították meg a Néphadsereg Szín­ház kamaráját. Ám hiába adtak olyan kedvelt darabokat, mint A néma leventét Ruttkai Évá­val, Ladányi Ferenccel, vagy a Makrancos hölgyet Szemes Marival és Pataki Jenővel. A vezetőség úgy döntött: lemond az épületről, mert peremkerületben reménytelen a színház jövője. Küblin Ferenc is tudta ezt, de nem volt sok választása: „felülről” is egyre noszogatták, hogy találjon végre helyet az állástalan színészeknek, ráadásul felesége, Rév Erzsi, a Faluszínházzal pendliző, egyébként népszerű táncosszubrett is belefáradt már az utazgatásba. Kublinnak csupán egy kikötése van, amikor 1955-ben elhatározza magát és felkéri Fodor Imrét, a Néphadsereg Színházának gazdasági vezetőjét a József Attila Színház megszervezé­sére, feleségét is szerződtetni kell. Fodor Imre bólint, aztán nekilát a munkának. Művészeit főként volt társulatából és a szerződés nélküli színészek listája alapján toborozza. Játszik ná­la Bakó Márta, Békés Rita, Erdődy Kálmán, Gyimesi Pálma, Inke László, Kállai Ilona, Komlós Juci, Schubert Éva, Simon György, Sütő Irén, Szemes Mari, Tallós Endre, Turgo- Negyvenéves a József Attila SzínházMŰVE(­­ Alapítói állástalan színészek menedékhe­lyének szánták egykoron, s csak kevesen hitték, hogy Angyalföld szívében olyan teátrum születhet, amely az évtizedek so­rán a főváros egyik legnépszerűbb színháza lesz. SZTANKAY ÁDÁM írása: Andorai Péter, Galambos Erzsi és Káló Flórián (1983) Szendrő József, Sztankay István, Iglódi István és Törőcsik Mari (1971) 36

Next