168óra, 1996. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1996-11-12 / 45. szám
Az ötvenes évek közepére Pióker Ignác már beesztergálta magát a történelembe. Ugyanakkor tele volt a város szerződés nélküli színészekkel, akik a minimumot is alig teljesíthették az össznépi termelési versenyben. - Kell nekik egy színház - mondogatta folyvást Küblin János, a minisztérium színházi főosztályvezetője. - Kell nekik egy színház. A Váci út és a Róbert Károly körút találkozásánál éppenséggel akadt egy épület. Alig tíz éve, 1945-ben húzták fel falait. Mégis - mire Kublin úr szemet vetett rá - sokféle játékoskedvű ember megfordult már benne. Elsőként az angyalföldi pártbizottság székhelye volt, majd itt működött az ős Déryné Színház. Aztán kis ideig Erkel-terem lett és hangversenyeket szerveztek benne a kerület munkásainak - kevés sikerrel. Később, Szendrő József igazgatásával itt alapították meg a Néphadsereg Színház kamaráját. Ám hiába adtak olyan kedvelt darabokat, mint A néma leventét Ruttkai Évával, Ladányi Ferenccel, vagy a Makrancos hölgyet Szemes Marival és Pataki Jenővel. A vezetőség úgy döntött: lemond az épületről, mert peremkerületben reménytelen a színház jövője. Küblin Ferenc is tudta ezt, de nem volt sok választása: „felülről” is egyre noszogatták, hogy találjon végre helyet az állástalan színészeknek, ráadásul felesége, Rév Erzsi, a Faluszínházzal pendliző, egyébként népszerű táncosszubrett is belefáradt már az utazgatásba. Kublinnak csupán egy kikötése van, amikor 1955-ben elhatározza magát és felkéri Fodor Imrét, a Néphadsereg Színházának gazdasági vezetőjét a József Attila Színház megszervezésére, feleségét is szerződtetni kell. Fodor Imre bólint, aztán nekilát a munkának. Művészeit főként volt társulatából és a szerződés nélküli színészek listája alapján toborozza. Játszik nála Bakó Márta, Békés Rita, Erdődy Kálmán, Gyimesi Pálma, Inke László, Kállai Ilona, Komlós Juci, Schubert Éva, Simon György, Sütő Irén, Szemes Mari, Tallós Endre, Turgo- Negyvenéves a József Attila SzínházMŰVE( Alapítói állástalan színészek menedékhelyének szánták egykoron, s csak kevesen hitték, hogy Angyalföld szívében olyan teátrum születhet, amely az évtizedek során a főváros egyik legnépszerűbb színháza lesz. SZTANKAY ÁDÁM írása: Andorai Péter, Galambos Erzsi és Káló Flórián (1983) Szendrő József, Sztankay István, Iglódi István és Törőcsik Mari (1971) 36