168óra, 1996. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1996-10-01 / 39. szám

/író-Orbán találkozó Az írószövetség egyik baráti-eszmei közössége, a realista írók Móricz Zsig­­mond Köre beszélgetésre hívta meg Orbán Viktort, a Fidesz - Magyar Pol­gári Párt elnökét. Természetesen nem­csak a Fidesz kulturális elképzeléseiről esett szó, ahogy az érdeklődők is töb­ben voltak, mint várták. Az ese­ményről SZÉCHENYI ÁGNES hozott beszámolót. „Magyarország jövendő miniszterelnöke ké­sik” - mondta egy hang mögöttem, minden iró­nia és szemrehányás nélkül, sőt kifejezett nagy­rabecsüléssel. „Történelmi késésben van” - tet­te hozzá egy másik. Egyik hang sem volt is­merős, és mire megfordultam, már kideríthetet­len volt, kik a véleménynyilvánítók. Az írószövetség termei ugyanis zsúfolva. A késés nem jelentős, könnyedén ráfogható a főváros közlekedésére. Orbán Viktort az írószö­vetség elnöke kíséri. Bár nem tagja a körnek, van olyan rangú a vendég, hogy maga is ott ül­jön három órán át az elnöki asztalnál. Orbán Viktort a kör elnöke, Gergely Mihály üdvözli. (1985 óta nem jelent meg regénye, addig ti­zenöt.) Erkölcsi rozsda Orbán Viktor azt mondja, izgul, mert itt bizo­nyítottan különb mesterei ülnek a szónak, mint ő. Művészi értelemben igaza van, bizonyítja is, például azt mondja: „Az erkölcsi elrozsdásodás már a kormány gerince táján kaparász.” Könnyebb persze az írónak, az íróasztalnál. A szó bizonyítottan különb mesterei sem tévedhe­tetlenek a szófűzésben; a legendás ötvenhatos szerkesztő, Obersovszky mondja, hogy „átjött a nyelved az én nyelvemre, ebből is látható, hogy okos fiú vagy te”. Talán sosem fogjuk megtud­ni, ez mit jelent; a lényeg az, hogy Obersovszky itt a nyilvánosság előtt nyújt békejobbot Orbán­nak, aki éveken át nem hívta vissza telefonon. Orbán magyarázza: nem neveletlenségből tette, hanem tudatosan, mert a fideszesek kívül akar­tak maradni az ötvenhatosok marakodásain. Féltek. Makroszinten jól elboldogultak. Tudták, mit akarnak a Kádár- és Grósz-rezsimmel szem­ben. De amikor a mikrovilágban kellett volna eligazodni, a népi-urbánus vitával terhelt ma­gyar szellemi életben, a személyi ellentétek kö­zött, akkor elbizonytalanodtak. Igen, természe­tes volt az elbizonytalanodásuk, jöttek a „sem­miből”, a „felnőtteket” megosztó problémákat hírből sem ismerték. De inkább maradjunk a tényeknél. A Fidesz kulturális koncepciója lett volna a téma. Csak a mindenki által ismert valóságról és a célokról hallottunk, az eszközökről semmit. Közös bo­rongás a nyomasztó helyzeten. Háborgás a mai kulturális kormányzat „harci jelszavain”, a „multikulti” - rövidítés O. V. - és a másságelv túlhangsúlyozása miatt. A rendszerváltás öntu­datuktól megfosztott embereket talált itt, s az épülő világ a konzumidiotizmust reklámozza. Hogy mik vagyunk, nem tudjuk, mondta Orbán Viktor. Ő sem tudta sokáig, talán ma sem, mert ehhez nem kapott intézményi segítséget. És hozzáteszi a finom megkülönböztetést: a tanár, a szakkör nem intézmény. Amivel nyilván arra utal, hogy valamit azért lehetett tanulni tőlük. Pedig a Fidesz története a szakkollégiumi ta- 22

Next