168óra, 1997. június-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1997-11-18 / 46. szám
24 Irodalmi szerepcserék NÉMET NEMERT - Mire használhatók a kategóriák: női, illetve férfi irodalom? Semmire. Az viszont már az irodalom izgató játéka lehet, amikor nem tudjuk eldönteni: férfi vagy nő írta a könyvet. A minap olvastam Gordon Agáta Kecskerúzs című regényét. Női regény. De meg mernék esküdni, férfi volt a tettes álnéven. Habár meglehet, épületes marhaságot mondtam. - Szeretnek nemet váltani az írók. A férfiak főként. Weöres, Esterházy és Parti Nagy Lajos is belebújt női figurába. Ön nem érez vad vágyakat hasonlóra? - Nem. De itt van például Hrabal, aki önéletrajzi regényét írta meg a felesége szerepébe bújva. Érthető, hiszen ha saját magát írta volna saját maga, kiesett volna egy feszültségi szint. Ha mással meséltet magáról az író, az eleve játék. Adott esetben igen jól működhet a prózában. Viszont nyilvánvaló: a világot a férfiak írták. S a férfiak írják át: Isten is férfi. A nő eleve gyanús körülmények között teremtetett, aztán bűnbe vitte a férfit. De még a megváltás története is úgy kezdődött, hogy a nő - ugyancsak kétes körülmények között - teherbe esett, majd szegény arra kárhoztatott, hogy sírjon a fia haláltusájánál. Tény: a világ, a világ szerkezete férfi által dominált. - Elég baj az. - Miért lenne baj? A nő intuitívabb, odaadóbb és érzékenyebb. Legalábbis ezt szokták mondani. - Hogy megnyugodtam... - A férfiak valószínűleg azért játszanak a női szerepekkel, hogy az érzékenységet, az odaadásra való képességet megszerezzék. A férfi szerep egyértelműen militáns. Akkor is, ha női álarcot vesz magára. ■ - Mert? - Egyszerűen elírja az irodalmat a nő elől. Mondjuk, a nő pedig nem írja meg. ■ - Vagy ha megírja, akkor azt férfi álarcban teszi. - Na igen. - De mitől férfias egy szöveg? - Például ahogyan a kegyetlenséghez, a brutalitáshoz viszonyul. Egészen elképesztő. - És a nőies szöveg? - Az embernek vannak mindenféle prekoncepciói, ha női írót olvas. Hogy prózája vagy költészete finomabb, légiesebb, több benne a szín. Margittay Edina még soha nem volt egymáséi. (...) Már kislány korában is kimondott bizsergést érzett, amikor édesanyjával végig sétáltak azon a jó nevű Magyar Költőről elnevezett tér irányába, ahol a Vörösmarthy Gerbeaudban kiruccanva süteményt fogyasszanak. Az omlós parfék, valamint Rigó Jancsik mély íze máig is ott volt szájában és ajkán. Sajnos, kedves édesapja ritkán tarthatott velük kiruccanáskor gyakori elfoglaltsága, és rengeteg külföldi kiküldetése miatt, ami mindmáig csendes szomorúsággal töltötte el. Sárbogárdi Jolán (Parti Nagy Lajos): A test angyala . Manapság ezekben az irodalmi szerepcserékben mintha átalakulni látszana „a” férfi és „a” nő alakja is. Ideális férfi úgyszólván már nem is létezik, sem az életben, sem irodalmi alakban. A nő pedig mozog egyik szerepéből a másikba. Valamelyik kritikus írta Szív Ernőről, hogy legutóbbi könyvében nem tett hozzá semmi újat a nőkhöz. Hát jó. De nem is vett el belőlük. Szív Ernő szabályosan udvarol, olykor ironikusan, máskor cinikusan, de azért szeretettel. Visszatért egy hagyományos nőideálhoz. Az elvont, unásig megírt nőhöz. De én nem tudok jobbat a nőnél. - Azt hiszem, lassan ideje volna tisztázni: kicsoda Szív Ernő, és kicsoda Darvasi László? - Hát én. Szív Ernő a hírlapíró, a játékosabb, a könnyedebb. Darvasi meg csak író, aki mindenféléket ír. Néha keményebben, durvábban, mint Szív Ernő, aki ugyanis szemérmes figura. Mármint a maga módján. Az a szemérmes Szív Ernő egy helyen azt írja: „néha azt gondoltam, a nő nem is érzi magát. Hát nem a létezés szűkössége -SSH egyetlen - legyen mégoly formás is - buta raj picsának lenni?!” -g - Ha jól emlékszem, ez a ‘96-os év nyarának divatkritikája volt. Csupasz fenékkel grasszáldtak a lányok. A múlt nyáron pedig a has, illetve a köldök volt a divat. Máskülönben azt is írja Szív Ernő, hogy élt egyszer egy Teiresziász nevű jós, aki volt már férfi is meg nő is. Azt a kérdést kapta: melyik nem élvezi jobban a szerelmet? Ő pedig - a tapasztalatai alapján - azt válaszolta: a nő kilencszer jobban élvezi a szexet. Döbbenetes arány! Mindazonáltal nem kétlem, hogy ezt is a férfi találta ki. B - Ön szerint milyen a macsó? - A macsó nincs tisztában azzal, hogy a férfi véges lény, ellentétben a nővel, aki végtelen, azaz megoldhatatlan. A macsó folyvást, úgymond, a nő végére akar jutni, holott ez lehetetlen. Macsónak lenni kudarc, de nem mindig kellemetlen. Azt hiszem, néha Szív is macsó. - Na igen. A Nyárvégi cikk című novellájában például azt írja Szív Ernő (a macsó): „mert úgy a közírásban, mint a literatúrában - női szempontból - el van hanyagolva a férfi. Testileg és érzelmileg is.” Ön panaszkodik? - Isten ments! Csak megjegyzem, hogy ezer, nőről írt és férfi által elkövetett mondatra körülbelül egy olyan mondat jut, melyet a nő írt és a férfiról szól. Ráadásul a nő mondatai rövidebbek. - Egy novellájában azt mondja: írófeleségnek lenni azért jó, mert az alakját mindörökre megőrzik a művek. Még akkor is, ha valójában egy vagy két szeretőről íródott a történet. Hogy van a felesége? - Köszöni, jól. De én nem a feleségemről írok, hanem a nőről mint ideálról. Az író feleségének lenni tényleg jó, de a feleség azért mindent elkövet, hogy a leendő regény születését akadályozza. Házimunka, megfázás, bármi. Még teherbe is esik. Az elvetemültebb többször is. Mert a készülő regényt riválisának érzi. Viszont ha elkészül a regény, a feleség a legboldogabb, legbüszkébb rá. Akkor már nem vetélytárs. - Ezt meg is írta. - És utána levelet kaptam egy kedves újságírónőtől. Szerinte a nők azért nem írnak regényeket, mert egyszerűen nincs rá idejük. Hát nem tudom. Tényleg nem sok női regényíró van. Mindent a férfiak írnak. A nőt is. Ez van. No és amióta mi itt beszélgetünk, gyötör egy balsejtelem. Ha a nő valami csoda folytán iszonyatos mennyiségű szabadidővel bírna, valószínűleg akkor sem rohanna regényt írni. És főleg nem a férfiról. Nő írókat és férfi írókat hívtak össze irodalmárok, hogy megkérdezzék: mi a különbség a nő írók és a férfi írók között? S hogy van-e különbség egyáltalán. Darvasi László TÖRÖK MÓNIKÁNAK jegyezte meg: a férfiak elírják az irodalmat a nők elől. Forgács Zsuzsa pedig SZTANKAY ÁDÁMNAK mondta: ha lennének nemek a magyarban, az író hímnemű lenne az irodalom viszont nőnemű. A Talált nő című kötetének egyik hőse, az írónő zaklatottan igyekszik visszakerülni abba a „férfiasan rideg alkotói állapotba, amely naggyá teszi a kelet-európai költészetet és az amerikai fogpasztareklámokat”. Ez csak vicc? - Az „írónő” kifejezés ellentmondásos. Vannak nők, akik írnak. De az író mint fogalom Magyarországon ma férfit jelöl. ■ - Mert? - írónak lenni társadalmi szerep is. Mint mikor valaki miniszter, polgármester, vagy éppen vállalatigazgató. Ha pedig szemügyre vesszük a politika és gazdaság vezető rétegét, férfi klubokat látunk. - Ők alkotják az irodalmat is? - A legtöbb elismert alkotó - férfi. - Na, azért vannak köztük nők is. - Akik viszont általában a személyes irodalmat szeretik, és nem kedvelik a művészettel járó közszereplést. Háttérben maradnak. Jobban ragaszkodnak identitásukhoz. Amit elsősorban a barátságban, a szerelemben és általában az in - timitásban találnak meg. - De hát nekünk is van lelkünk... -Tagadhatatlan. Ám a férfiak mégis hajlamosabbak feladni énjüket. Eszközként használják magukat bizonyos pozíciók - funkciók - megszerzése érdekében. Vállalják a szerepjátszást, aminek társadalmi jutalma: elismerés és hatalom. - A művészetben mégiscsak az alkotás minősége a mérce. - Amit a modern társadalomban kultúrának nevezünk, az valójában egy férfiak által meghatározott és fenntartott kultúra. Ebben a rendszerben a nyugat-európai, illetve észak-amerikai fehér, középosztálybeli férfi a „norma”. A társadalmilag elismert alkotó standardja. Minden el-Pasztell-képirat ez, úgy lassú, pallérozott és árnyas munka - csakhogy egy vörös csíkmázolás míniummal keresztbe vagyon csinálva rajt, life-art. Alejtem, az asszonnál afféle széllelbérlett katyma figuráknak látszódnánk, elkényeztetettnek, kiváltságosnak és léhának. Bizon nem ártana ellenségeink híres tekintetét magunkra vonni néhanap. Csokonai UH (Esterházy Péter): Tizenhét hattyúk Gryllus Dorka és Kaszás Attila az Érzékek iskolájában (a film Csokonai Lili/Esterházy Péter Tizenhét hattyúk című regénye nyomán készült) tévés, deviancia. Az írónő is. Persze az írók, a férfiak nehezen ismerik el, hogy valójában egy specifikus álláspontot nyilvánítottak egyetemesnek. Ha az írás elsősorban társadalmi pozíció, akkor nemcsak írónőkről, de még alkotói szabadságról sem beszélhetünk. Hiszen az írónak állandóan ügyelnie kell, arra, hogy írásai alapján mit gondol majd róla mint közszereplőről a társadalom. - Nagyon sok férfi ír csupán azért, hogy érvényesüljön. A nők, akik számára fontosabb a privátszféra, sokkal kevésbé írnak ilyen indíttatásból. Sokkal kevésbé is vannak jelen az irodalomban. - Az írók többsége valóban férfi, ám az irodalom tárgya általában a privátszféra. Nincs itt ellentmondás? - De van. Ha a magyar nyelvben lennének nemek, az író hím-, az irodalom nőnemű lenne. Azt hiszem, hogy elsősorban olyan férfiak foglalkoznak irodalommal, akiknek gondjaik vannak a meglévő férfiszerepekkel. Az irodalomban nem kell teljesen feladniuk énjüket. Viszont ha már írnak, muszáj elismertséget kivívniuk, és az „íróságot” mint társadalmi szerepet is vállalniuk. Szerintem demokráciában a nők a személyes szabadságuk sérelme nélkül is többre vihetnék. - Még mindig nagyon hierarchikus társadalomban élünk, ahol a kultúrát is egy domináns réteg határozza meg, és nem az egymás mellé rendelt sok-sok kisebbség. Érdekes: bár a nők számarányukat tekintve többen vannak, mégis mind a mai napig alárendelt szerepet játszanak. Egyébként készítettek egy felmérést, melyből kiderült: Magyarországon nagyon kicsi a hajlandóság a nőkben, hogy felvegyék a férfiszerepeket. Ugyanakkor azok a nők, akik mégiscsak ki akarnak törni, és mondjuk az írásból szeretnének megélni, kénytelenek feladni egyéniségüket... - Ez nekem is okozott belső konfliktusokat. - Írásaiban sok a férfias elem. - Azt azért nem mondhatja, hogy nem személyes, önfeltáró írások. - Meglepő nyitottsággal, szókimondóan ír például a szexualitásról. - Miért férfias dolog az, ha az ember nyíltan ír a testéről? Nem lehet, hogy ezt is csak azért gondoljuk így, mert mindnyájan férfi írókon nőttünk fel? - De lehet. És talán ebből is következik, hogy mégsem olyan éles a határ férfi és nő író között. A mai írógeneráció több tagja - nemüktől függetlenül - eleddig szokatlan precizitással ábrázolja a testiséget. Erre példa lehet mondjuk az ön Merkuri sárga című írása, melynek hőse periodikus rendszerességgel változtatja nemét, kipróbálva a testi szerelem megannyi variációját. - Van biológiai és van társadalmi nemünk. Az előbbiről ma már nyíltabban lehet írni. De én az utóbbiról beszélek, amikor azt állítom: az író fogalma továbbra is férfit jelöl. - Gondolom, azért a Merkuri sárga című írást a férfiak is elismerték. - Gyűlölték. A szerkesztők - csupa férfi - sokáig vívódtak: publikálják-e egyáltalán? - De végül kiadták. - Persze. Mivel a nők eleve deviánsnak számítanak, így - a férfiak számára nem is olyan fontos, miként élnek, hogyan nyilvánulnak meg a maguk eredendően „abnormális” világában. ■ I I 25