168óra, 1997. június-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1997-11-11 / 45. szám
Ikertörténet lenne persze, ha az enyém volna a gondolat, de hát nem az. Hogy ez az egész eszetlen civilizációnk az utolsókat rúgja, alkalmasint éppen belénk. Meg hogy az egyetlen módja az életben maradásnak, ha kis közösségekben oldódunk fel. Nyom nélkül. Vannak közösségek, amelyek ízesen archaikusak. Egy kőkorszakból ránk maradt törzs, valahol a brazil esőerdőkben, például. Vagy a tibeti szerzetesek. Nekik jó. Nincs gondjuk kontaktlencse-tisztító folyadékra, mobiltelefon-akkumulátorra, internet-csatlakozásra, soft-depil gépre, aktatáskacsatra, csókálló rúzsra, taftra és deostiftre. Mert van nekik ehelyett egyebük. Belül, persze, ám attól, hogy nem lehet megfogni, az még van. De nem csupán megfogni nehéz, hanem megörökíteni is. Másfajta örökkévalóságnak szól. Nézegethetjük a fényképeket bepárosult szemmel vagy az ezredvégi ember cinizmusával, hiszen valóban ritkaságszámba mennek. Egy ikerpár. Az egyik a világi, a másik az engesztelő életet választotta. Az egyik Teréz, a másik Teréz nővér-mert Mónika a testvére nevét kapta az esztergomi Boldog Özséb engesztelő nővérek között. Teréz a családi életet, a férjhezmenetelt, a gyerekszülést választotta, Teréz nővér mással jegyezte el magát egy életre és azon túl. Tökéletesen egyformák. Mint két nővér. Nézegethetjük, mondom, a fényképeket, csakhogy nem ez a lényeg. A lényeg valahol ott bujkál a két tökéletesen egyforma arcon. A két példány szájsarkában felvillanó mosolyban. Mert lehetne az a két száj szigorú vagy éppen pengevékonyra keseredett is, hiszen elvesztették egymást. Azok, akik fogantatásuktól együvé tartoznak, itt a Földön végleg elválnak. És mégis mosolyognak. Egyformán. Mert ebben az őrületben megtaláltak valamit, ami nekik nagyon jó. A befelé figyelő, boldog mosoly az, amit nem csupán Teréztől és Teréz nővértől irigyelhetni, de a fotóstól is. Mert láthatta. Mert végigszenvedhette és végigkattogtathatta azt a folyamatot, amely végén ilyen mosolyok tudnak születni. Nekünk meg marad a kombinált bérlet. Kép: Bege Nóra Szöveg: Török Monika