168óra, 1997. június-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1997-11-11 / 45. szám

Ikertörténet­ ­ lenne persze, ha az enyém volna a gondolat, de hát nem az. Hogy ez az egész eszetlen civilizációnk az utolsókat rúg­ja, alkalmasint éppen belénk. Meg hogy az egyetlen módja az életben maradásnak, ha kis közös­ségekben oldódunk fel. Nyom nél­kül. Vannak közösségek, amelyek ízesen archaikusak. Egy kőkor­szakból ránk maradt törzs, valahol a brazil esőerdőkben, például. Vagy a tibeti szerzetesek. Nekik jó. Nincs gondjuk kontaktlencse-tisz­tító folyadékra, mobiltelefon-akku­mulátorra, internet-csatlakozásra, soft-depil gépre, aktatáskacsatra, csókálló rúzsra, taftra és deostiftre. Mert van nekik ehelyett egyebük. Belül, persze, ám attól, hogy nem lehet megfogni, az még van. De nem csupán megfogni nehéz, hanem megörökíteni is. Másfajta örökkévalóságnak szól. Nézeget­hetjük a fényképeket bepárosult szemmel vagy az ezredvégi ember cinizmusával, hiszen valóban rit­kaságszámba mennek. Egy ikerpár. Az egyik a világi, a másik az en­gesztelő életet választotta. Az egyik Teréz, a másik Teréz nővér-mert Mónika a testvére nevét kapta az esztergomi Boldog Özséb en­gesztelő nővérek között. Teréz a családi életet, a férjhezmenetelt, a gyerekszülést választotta, Teréz nővér mással jegyezte el magát egy életre és azon túl. Tökéletesen egy­formák. Mint két nővér. Nézegethetjük, mondom, a fény­képeket, csakhogy nem ez a lé­nyeg. A lényeg valahol ott bujkál a két tökéletesen egyforma arcon. A két példány szájsarkában felvillanó mosolyban. Mert lehetne az a két száj szigorú vagy éppen pengevé­konyra keseredett is, hiszen elvesz­tették egymást. Azok, akik fogan­tatásuktól együvé tartoznak, itt a Földön végleg elválnak. És mégis mosolyognak. Egyfor­mán. Mert ebben az őrületben megtaláltak valamit, ami nekik na­gyon jó. A befelé figyelő, boldog mosoly az, amit nem csupán Te­­réztől és Teréz nővértől irigyelhet­ni, de a fotóstól is. Mert láthatta. Mert végigszenvedhette és végig­­kattogtathatta azt a folyamatot, amely végén ilyen mosolyok tud­nak születni. Nekünk meg marad a kombinált bérlet.­ ­ Kép: Bege Nóra Szöveg: Török Monika

Next