168óra, 1998. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-20 / 3. szám

Az élet javítható, de meg nem ismételhető 1983. január 24-én - bár so­kan születtek aznap az or­szágban - a kiskunfélegyhá­­zai Tarjányi ikrekről beszélt mindenki. Mert ők mindjárt öten lettek. Szenzáció volt ez a javából, megmozdult, aki csak számított: emberek, „kollektívák, alapszerveze­tek”. Az ese­mény oly­annyira fon­tossá nőtte ki magát, hogy pár­tunk és kor­­mányunk Farkas Ber­talan és Ma­­gyari Béla űrhajósokat ejtőernyőztette oda név­adó szülőknek. TÖRÖK MONIKA a most tizenöt éves kiskamaszokra is kíván­ Valahogy úgy történhetett, akár egy burleszkfilmben - bár Tarjányi Sándorné, Ica nem panaszkodik. Ő aztán nem. Igaz, kacagni is viszony­lag keveset kacagott, amikor az em­bertömeg az országos felhajtás vé­geztével levonult a színről. Ő pedig maradt, üldögélve, öt gyerekével a kiürült tanácsteremben. Meg aztán ott az a halom agitprop ajándék. Valahogy haza kéne vinni mindent, gondolhatta, s talán még azt is - bár nem mondja, az istennek sem -, hogy igen szép és nemes ötlet volt az a bordó mélykocsi az ajándékku­pac tetején, de hát hogyan vegye le onnan, tele a keze gyerekkel. És kü­lönben is, hogyan tegye bele a srá­cokat. Talán, ha fejtől-lábtól. Akkor is kilógna egy. Aztán azt is gondol­ta, majd csak megoldódik minden. Nem oldódott meg. Ica szemlátomást nem az a simu­­lékony típus. Azt sem engedheti meg magának, hogy gyenge legyen. Akkor sem volt az, amikor 1982 ko­ra nyarán az orvosa őszintén és ke­ményen, a szemébe nézve, közölte vele: daganata van. Zokszó nélkül ment volna a kés alá, még szeren­cse, hogy egy másik orvos módosí­totta némiképp a diagnózist: nem rák ez, asszonyom, hanem gyerek. Többre, többre sem dolgozott tovább. Kellett a pénz, sok adósságot kellett gyűjte­­niük ahhoz, hogy fedél legyen a fe­jük fölött. Törleszteni kellett. Nap­pal a húsüzemben, délutántól a dinnyésben próbáltak kikecmereg­ni a feneketlen nyomorból. Meg aztán a gyerek. Mármint az, aki már megvolt. Mert Icának van ám egy szépséges nagylánya is, bár ró­la elfeledkezett a szenzációszerve­zés. Öt érintés ősi volt. Farkas Bertalan és Magyari Béla űrhajósokat ejtőernyőztették oda névadó szülőknek 26

Next