168óra, 1998. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-06 / 1. szám
1913. január 1-jén három ember ül a Nemzeti Kaszinó félhomályos emeleti társalgójában. A pamlagon őrgróf Pallavicini Ede, a főrendiház tagja. Famíliája az olasz Este fejedelmi családdal tart rokonságot, az ősi, itáliai birtok Parma és Piacenza között volt, ott, ahol most az Európa 35-ös sztráda húzódik. Az asztal mellett két fotelben gróf Széchenyi Aladár és gróf Károlyi Mihály országgyűlési képviselő piheni ki a szilveszteréjszakát, de még inkább a viharos parlamenti esztendőt. Mert 1912 semmi jót nem hozott. Március elején a függetlenségi párti képviselők összetörik a házelnöki tribün korlátait. Khuen- Héderváry gróf lemond a miniszterelnökségről, megint megbízzák, megint lemond. A szocdemek az általános választójogért tüntetnek egy bizonyos vérvörös csütörtökön. Tisza István, a törvényhozás friss elnöke rendőrökkel vezetteti ki a házból a képviselők egy részét, nélkülük szavaztatja meg a véderőtörvényt. Június 7-én aztán elszakad a cérna. Kovács Gyula Justh-párti honatya a parlament üléstermében háromszor lő rá Tiszára. Célt téveszt. Amikor az apostoli felség, a császár és király novemberben Budapestre látogat, tüntető munkások fogadják, akik a köztársaságot éltetik és általános választójogot követelnek. A gondterhelt Itt ül a Nemzeti Kaszinó Széchenyiről elnevezett termének sötétzöld, füles angol foteljében gróf Károlyi Mihály, akit ebben az évben fognak a Függetlenségi Párt elnökévé tenni, s aki öt év múlva egy Magyar Köztársaságnak lesz az első embere, 1920 után hazaárulásért elítélik, 1945 után hazahívják, történelmi érdemeit törvénycikkbe örökítik, nagykövet lesz, Rákosival is parolázik, második száműzetésében fog elhunyni majd a provence-i Vence-ban, nyolcvanéves korában. Most még csak harmincnyolc, és azon morgolódik, hogy az új választójogi törvény igen szűkre szabná az alkotmányosság határait. Nem szavazhatnak a 30 év alattiak, hacsak nem végeztek legalább középiskolát, ha nincs vagyonuk, ha nincs állami állásuk, ha katona-, rendőr- vagy csendőrtisztek, ha nincs legalább nyolc hold földjük, ha nem fizetnek legalább 20 korona egyenes állami adót és a többi. Nem szavazhatnak a nők. Egy sem! Persze az jogos, hogy ne választgasson, aki elmebeteg, aki gondnokság alatt áll, aki (vagy vele egy háztartásban élő felesége) bordélyházat üzemeltet, aki két év leforgása alatt legalább kétszer jogerősen el volt ítélve botrányt okozó részegség miatt. Ez rendben van. No de, hát hova sodródik ez az ország? A király felfüggesztette a horvát alkotmányt, a szerb egyházi önkormányzatot, folyik a balkáni háború (még nem tudják az itt üldögélők, hogy a történelem majd elsőnek jelzi, merthogy lesz második is), béketüntetések, munkásfelvonulások, megalakul a Magyar Köztársaság Párt... Miféle helyzet az, melyben az ország miniszterelnöke „quantité négligeable”-nak, azaz törpe kisebbségnek nevezheti az állampolgárok egy csoportját! Merre s hova sodródunk? Károlyi gondterhelt. Ő az egyik főszereplőnk. A geszti bolond A másiknak a fogata most gurul a Nemzeti Kaszinó bejáratához. Gróf Tisza István már benne van a korban. Ötvenkét éves. Apja Magyarország miniszterelnöke volt, ősei erdélyi nemesek, az 1675-ben meghalt István Váradot védte a 27