168óra, 1998. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-06 / 1. szám
foglalkozzunk Pándyval. Magyarországon senki sem tett feljelentést, bűncselekmény nem történt. A belgák sem kértek nemzetközi jogsegélyt, éppen csak érdeklődtek, tudunk-e valamit Pándy dolgairól. Az Interpolon keresztül üzentek. Először öt éve, aztán tavaly. Elsőre nem találtunk semmi furcsát, de másodszorra rájöttünk: Pándy maga gyárt életjeleket az eltűnt családtagokról. Azonnal értesítettük a belgákat. Nem reagáltak. Akkor értettem meg, mi a pálya, amikor idén kimehettem Brüsszelbe, tanulmányozni a pedofil Deutreaux esetét. Akkor kértem, hozzanak össze a Pándy-ügy vizsgálójával. Kiderült: a mi információink alapján a belga nyomozó is jó gondolatnak tartja a letartóztatást. Csakhogy Pándy akkor Magyarországon volt, a belgák meg féltek, nem fogjuk kiadni. Hihetetlen. Mikor hazajöttem, megkerestem az eltűnt személyek rokonait: ugyan jelentsék már fel Pándyt, hogy lépni tudjunk. Megtették, de ő addigra visszament Belgiumba. Nem tudom, mi lett volna, ha mi kapjuk el. Nem tudom, mi lenne, ha kihallgathatnám. A belgák nem kérik, pedig érdemes lenne anyanyelvén is kifaggatni. Nagyon sok információnk van az ügyről, de a Hetvenhétben volt az első komolyabb ügy, amelyben részt vehettem. Kettős gyilkosság a Hungária körúti OTP-ben. Száztizenháromezer-hatszáz forintért lőttek agyon két alkalmazottat. Még szimpla „talpas nyomozó” voltam. Akkor született az első fiam, de sokáig nem is láttam ébren, éjszaka jártam haza. Nem lett meg a tettes. Rossz volt a koncepció. Az akkori vezetés mindenáron egy zsarura akarta ráverni a balhét. Vakvágány volt. Hát, ennek már annyi. Elévült, ebből is látszik, milyen öreg vagyok. Más, amelyet vezetőként csináltam végig. Ők követték el a győri rendőrgyilkosságot. Ők lőtték agyon a Skála mellett az egyetemista srácot. Végeztek két vadásszal is, akik rajtakapták őket, amikor a célba lövést gyakorolták. Akkoriban már volt respektem. Az egyik helyszíni szemlén Donászi elmesélte: amikor olvasták, hogy benne vagyok a nyomozásban, Bene azt mondta: gáz van, öreg, ha az alezredes is nyüzsög, akkor ki leszünk fotózva. A vadászgyilkosság után azt gondoltuk: nem véletlen, hogy éppen azon a környéken történt az eset. Húztunk a térképen egy jókora kört, és azon belül az összes büntetett előéletű lakost átvizsgáltuk. Utóbb kiderült: a büntetett előéletű Bene családi háza két kilométerrel volt kijjebb a kör szélétől. Jó volt a koncepciónk, csak nem ért semmit. Aztán mást találtunk ki, és akkor tényleg ki lettek totózva. Még sosem vetettem be magam az ablakon, lemészárolva a túszejtőket, kimentve a nőt meg a százmillió dollárt. Csak a filmekben ugrándoznak háztetőről háztetőre a detektívek. Amikor felfegyverzett bűnözőket kell elfogni, inkább a kommandósokat küldöm előre. Ők szeretik csinálni. Nekem az a dolgom, hogy megmondjam, hol vannak a rossz fiúk. Azon lehet vitázni, mennyire legyen kemény a rendőrség. Mindenesetre, ha például Franciaországban szétoszlatnak egy spontán tüntetést, akkor csak egy-két újságíró kezd el nyüszögni. Nálunk a fél ország. Tanulgatjuk, hogyan kell demokráciát játszani és messze vagyunk a fair playtől. Nagyon lejt a pálya. De a rendőr addig nem foglalkozhat azzal, milyen a politikai rendszer, amíg egyáltalán van valamilyen rendszer. Nekem akkor ér véget a nyomozás, ha megvan a tettes. Van, aki azt mondja: a Farkas Helga-ügyet már csak a lány apja forszírozza. Mert az olyan furcsa ember. Ha az én gyerekem tűnne el, engem is baromi furcsának találnának. A Farkas Helga-ügyet nem csak a lány apja forszírozza. Meggyőződésem, hogy tudom a megoldást, csak a bizonyítással vannak gondok. Soha nem szabad feladni. Magda Marinko. Tizenhét gyilkosság. Felejthetetlen. Egyszer még bemegyek hozzá. Azt mondják, megviselte a börtön. Elhízott. Meglátogatom majd. Elbeszélgetünk a négyes 7. Nagygyilkosságról. Azt nem sikerült rábizonyítani. Sebaj, ráérünk. Tizenöt év nagy idő. Furcsa kapcsolat a miénk. Elfogadjuk, elismerjük egymást. A legszimpatikusabb szökési kísérletet is ő produkálta. Néhány rajzát dedikálta nekem. A Kovács c betűjére tett egy v-t, mint a szerbben. De ellenfelek vagyunk. Azt mondta egyszer szelíd mosollyal: lesz majd egy éjszaka, amikor én ébresztelek. Fegyverrel keltegette az áldozatait, aztán szemen lőtte őket. Úgy érezte, jár nekem ez az ígéret, és büszke vagyok, hogy rászolgáltam. De néha azért eltöprengek, komolyan gondolta-e. A belgák azokért sem jelentkeznek. Hivatalos jogsegélyt kellene kérniük, hogy megkaphassák. Nem teszik. Elképesztő. A végén mi fogunk jogsegélyt kérni, hogy átadhassuk. Rendesen bele lehet gyógyulni ebbe a mesterségbe. A meló magába szippantja az embert. Sokan elszemélytelenednek, beszűkülnek, inni kezdenek, elválnak. Magukra maradnak az aktáikkal. Nem tudom, milyen könyvet olvastam utoljára. Talán Nemeskürtytől a Mi magyarokat. Ezer éve nem voltam koncerten. Néha a fiaimmal elmegyek színházba, moziba. A Donászi-Bene-ügy volt az első Itt van most ez a Pándy-ügy: az ember nem találkozik hetente családirtókkal 1 % csodaszép nyoma- Magda Marinko: Tizenhét gyilkosság. Felejthetetlen