168óra, 1998. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1998-03-17 / 11. szám
’W’ ▼ advenc lapom hasábjain m/ immár hetek-hónapok óta M. folyik a Wanted. Csajok ■ W kerestetnek, azok az édes ,A. M. kis csajok, akik a Nagy Generáció megboldogult ifjúságának delelőjén az Annában gin fizzt kortyolgattak, akiknek abroncsos alsószoknyáját csípőtájt megringatta a korzó felől fuvalló dunai szél. Akik csak annyira voltak csacskák, hogy azért el lehessen velük beszélgetni Adenauer kancellár imperializmusáról és Armstrong új lemezéről, de akiknek olyan magas és idegen volt a szomszédos Muskátli presszóban csírázó intellektuális ellenzéki politikai filozófia, mint cicáknak a zsebóra. Általam mélyen tisztelt Professzorok, Tanár urak és Asszonyok (Ungvári Tamás, Bölcs István, Török Monika) keresgélték a nyári flaszteron végigkopogó törpe tűsarkak nyomait. Ki a korabeli fotók nyomán, az azóta megmákosodott szőkék és a nagymamává molettesedett hajdanvolt gazellák, ki e nemzedék sudár leánygyermekeinek korosztályában. Csakhogy itt azért lenne még egy kedves rigorózus nyelvészek és vájtfülű angoltanárok, bocs! - Wanted... Áldott emlékű nagymamámtól tudom, már a prehisztorika, azaz a szocializmus alapjainak lerakása korában is kétnemű volt a világ. Úgyismint: az édes kiscsajok ritkán nyalogatták az Annában egyedül a gin fizzes poharakat, gyakran volt környékükön egyegy pertlinyakkendős, kefefrizurás, csőgatyás jampi, aki hegyes orrú csukájával minden lehetséges alkalommal belépett a halásznadrágban folytatódó körömcipők közé. Úgyhogy: kerülendő az ideológiai alapon megszokott huszadik századbeli retust, a valóságos és virtuális fotográfiákra tegyük csak szépen vissza a srácokat. Merthogy a srácok is Wanted. De nem is a hatvanas évek helyes kis huligánjait kérem számon, hanem azokat a pasikat, hapsikat, formákat, fazonokat, akik az én - szintén megboldogult - ifjúságomat sózták és borsozták, s akik (sajnos) éppoly nyomtalanul tűntek el a kései szocializmus és a korai kapitalizmus évtizedekig nyújtott bújócskáiban, mint (hál’ istennek) a rumpáncs meg az almaszappan. És azokat a pasikat Wanted, akikkel olyan utánozhatatlanul lehetett múlatni az időt. Nem adnám egy vak lóért, ha valaki hírt hozna a hetvenes évek ifjairól. Ha megtudnám, hová lett az a házibulikorszak, mikor az ember ágyúszerelmesen is reggelig koptatta a száját - nyolcadmagával - egyetlen üveg vörösbor (Egri bikavér, fogyár: 31,50 + v. betét) mellett. Bár ez ma már épp olyan undokul ragacsos nosztalgiaroham, mint a mi időnkben járványzó Karády -kultusz. De csak vesse rám nyugodtan az első követ a mai huszonévesség, amikor számon kérem a kockás flanelingben kockás flanelingeseket vizsgáztató tansegek hollétét, a Balatont stoppal megkerülő ütődött banda alapszabályzatát, mely szerint csak az igaz ember, aki minden, minket föl nem vevő Zsiguli után bukfencet vet az árokparton. Tessék csak nénizni, ha párás szemmel emlegetem az egzotikusan kapitalista Jugoszláviába való látogatásunkat megszervező srácok hősiességét, amiért meghívóleveleket hamisítottak. Hová a bánatos pangásba veszett a Bajtárs (később Rézkakas) pincérstábja, amely zsigerből érezte a razzia közeledtét, s nyomban kenyereslányi köténkét és fityulát adott a tini Zazira (ma: Szabó Ildikó filmrendező), lekapta előle a tölgyfa asztalon szomorkodó rumot. Továbbá Wanted az a fekete szemű számítástechnikus, akivel - tyú nemszorító cipője ellenére - végig lehetett nézni az Operában a teljes Nibelungot (naná, hogy a negyedik emeleti „ állópáholyból”). És kerestetik még megannyi Easy Rider-, Janis Joplin-, Woodstock-rajongó és Prága-járó hapsi, aki izzadó tenyérrel rettegte a sör-szír apacska cechet, megannyi lengyel, orosz, bolgár diáktársával együtt, megszenvedve a mindig kétesélyes szituációt, a már mostan ki tudjuk fizetni vagy nem karakterpróbáló dilemmáját. És nagyon megnyugtató lenne, ha előkerülne a medikus, akivel a hosszú barátság alatt rögeszmésen játszottak el minden tágasabb liftben -feltétel: legalább háromfőnyi közönség - a kurva-kuncsaft szerepet, ordítással kísért alkudozással hitelesítve az üzletkötést - és garantálva a botrányokozást. És szintén nem lenne rossz, ha András, a polihisztor, akinek tök- WANTED (Hová tűntek a hapsik?) Láng Zsuzsa