168óra, 2000. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

2000-03-23 / 12. szám

Közélet i kuratóriumok miatti botrányért nem a médiatörvény a felelős. Nincs az a jó törvény, amelyben ne lennének olyan hézagok, amelyeket gátlástalanul ne lehetne tovább tágítani. Most ezt teszi a koalíció. ■ Mekkora a revánsvágy az MSZP-ben ? - Remélem, hogy nem nagy. ■ Nem tudja, csak reméli? - Most nem tapasztalok komoly revánsvágyat. Legfeljebb egy-egy indulatos mondatot hallottam eddig. Azért fogalmaztam óhajtó módban, mert ha a politika túlzottan az adok-kapok logikájára épül, az mindenkiből a legrosszabbat hozza ki. A minap néztem egy parlamenti összefoglalót a tévében. Az első pillanatokban nem is tudatosul, kit lát az ember. Ki lehet az a hisztérika, aki ott pofákat vág? - futott át rajtam. Én voltam. ■ Eljátszott már a gondolattal, hogy 2002-ben többségi kormányzó pártként, munkáspárti ellenzéki segédlettel ugyanezt végigcsinálják a mostani kormánypártokkal? - Nem, idáig még nem fajult a helyzet. De olyan már volt, hogy azon kaptam magam: haragszom vitapartneremre. Ez korábban nem volt jellemző. Az, hogy az MSZP ne érezzen hajlandóságot a visszavágásra, nem adottság kérdése, hanem feladat. Az ellenfelek nem könnyítik meg a dolgunkat. Módosíthatnánk a médiatörvényt, és akkor 2002-ben nem állhatna elő a kérdésében felvetett helyzet sem. De hogyan üljünk le tárgyalni a jövő médiatörvényéről azokkal, akik a most érvényes médiatörvényt sem tartják be? ■ Magyarán: csak ha megoldódik a kuratóriumok problémája, akkor lesz új médiatörvény? - Nem biztos, hogy lesz, de csak akkor lehet. ■ Zsarolásként hangzik... - Nem az. Minden közös törvénymódosításhoz szükség van az egymás iránti bizalom minimumára - ezt jelenthetné a kuratóriumok ügyének rendezése. ■ 168 óra 10 MÉSZÁROS TAMÁS Hétfő óta új arculatot mutat a Magyar Televízió. „Barátságosabb, fiatalosabb, humorosabb, emberközelibb” - fogalmazta meg a változtatás szándékát egy interjúban a részvénytársaság elnöke, Szabó László Zsolt. Programnyilatkozata normális körülmények között akár még dicséretes is lehetne, itt és most azonban van benne valami nagyon szemérmetlen. Természetesen nem várhattuk el, hogy a saját televíziója reggeli műsorában érdemi kérdéseket tegyenek fel az elnök úrnak - itt manapság jószerével csupa protokolláris társalgás tanúi lehetünk; semmi bakafántoskodás, semmi keresztkérdés, semmi konfliktus. Akkor hát miért épp Szabó László Zsoltnak kellett volna tartania attól, hogy az alkalmazásában álló munkatárs firtatni kezdi, mit jelent az emberközeli televízió egy olyan intézményben, ahol a vitaműsorok résztvevőit a Fidesz sajtóirodájának diktátuma szerint válogatják össze (magyarul: a műsorszerkesztés közvetlen pártirányítás alá került), ahová Torgyán Józsefnek már vitapartnert se hívnak, viszont az Aktuális műsorvezetője az adásidőn jócskán túllépve is kénytelen végighallgatni a miniszter hagymázas személyeskedéseit, hiszen nincs az a szerkesztő, aki a kisgazdaelnökbe bele merné folytani a szót. Nem: az MTV elnöke ma sehol nem tartozik szembenézni mindazokkal az anomáliákkal, amelyeknek a fogyatkozó nézőtábor napról napra szem- és fültanúja lehet, és sehol nem kell magyarázkodnia, amiért az általa vezetett intézményben még az ORTT-felmérések szerint is erősen túlreprezentált a kormányoldal, a miniszterelnök pedig kivált úgy használja, mintha a cég egyenesen az ő reklámozására alapíttatott volna. Mert nemcsak a közszolgálati médiában, hanem például a kereskedelmi Nap-keltében is elkerülheti Szabó László Zsolt, hogy a cégér átfestése mögött zajló, mind egyértelműbb politikai hatalomátvételről számot adjon. Múlt vasárnap reggel vagy húsz percen át mesélhetett a gazdasági rendbetétel szükségességéről, a műsorsávok kialakításáról, a csatorna új vizuális kultúrájáról meg arról, milyen „mélyről kell visszaépítkezni” az MTV-ben - és mindezt anélkül, hogy akár egyetlen lényegi kérdést kapott volna. A Naptévé műsorvezetője nem kérdezte meg tőle, óhajt-e vajon változtatni a szakmailag minősíthetetlen színvonalú, ugyanakkor korántsem pártatlan és kiegyensúlyozott híradón, amely például egyetlen hangot sem szólt, egyetlen képet sem adott a főváros március 15-ei ünnepségéről, Demszky Gábor beszédéről. És nem kérdezte meg, micsoda hírszolgáltatás az, amelyik rendszeresen elmulaszt beszámolni a magyar médiaviszonyokat illető külföldi bírálatokról. Elképzelhető-e egészséges (és tisztességes) elektronikus sajtóban, hogy amikor az enyhén szólva neuralgikus állapotban lévő közszolgálati televízió éppen úgynevezett arculatváltásra, azaz külső jegyeinek frissítésére készül, akkor az egy személyben felelős elnök mosolygós közhelyekkel traktálhatja a nyilvánosságot, és minden további nélkül előadhatja, azért lett az 1-es csatorna kvázi jelmondata „Az én első csatornám”, mert bár munkatársaival elgondolkoztak rajta, nem volna-e jobb a többes szám első személyt használni, mégsem tudták meghatározni, mit jelent ebben az esetben a „mi”. Ezen a ponton az ember már tényleg nem tudja, sírjon-e vagy nevessen. Mert dehogyisnem tudja Szabó László Zsolt, mit jelent az, hogy a mi csatornánkat az adónkból meg a tőlünk beszedett üzemben tartási díjakból az állam működteti a köz szolgálatában. Mint ahogy pontosan tudja az elnök úr azt is, mit értünk kiegyensúlyozott, objektív tájékoztatáson; nemkülönben tökéletesen tudja, hogy pártorgánumokban felnevelkedett szerkesztők és igazgatók, megfélemlített, mert „felülvezérelt” munkatársak csak kormánytelevíziót csinálnak, nem közszolgálatit. Sőt, még azt is tudnia kell, hogy az az elnök, aki úgy beszél az elkerülhetetlen létszámleépítésekről, mint csupán gazdasági kényszerintézkedésről, miközben mindenki előtt világos, hogy egyesek elbocsátásával, mások szerződtetésével igenis szisztematikus politikai szelekciót hajt végre - nos, az maga ragasztja homlokára a komisszár címkéjét.