168óra, 2000. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-25 / 21. szám

tétlenné válik, hogy az eredeti naivitással adassák elő az Eisemann-darab, de ebben bizony tévedtem. Buda egyik kedvelt színházában (van, ugye, összesen kettő és fél, ezek közül az egyik), amely inkább egy külváro­si mozi és egy szárítópadlás találkozására emlékeztet, most komoly kísérlet történt az eredeti hangsúlyok helyreállítására. A komolyt persze itt ne tessenek iga­zán komolyan venni, hiszen ez a zenés darab születése­kor is vígan mosolygott önmagán - ezért van talán, hogy ma is nézhető -, s ezt teszi most is: tele régi és új ötletekkel, játékelemekkel. A színház egyenes ági le­származottja, úgy is mint rendező, ámulatba ejtő pará­dét vezényel a zsebkendőnyi színpadon (hogy fér ott el egyszerre tíz ember, ez maga is rejtély), a színészek pe­dig jókedvűen, nagy örömmel vesznek részt a forgatag­ban. Pogány és Andorai most is remek együtt, Mécs Károly ma is olyan snájdig, mint volt Baradlay Ri­­chárdként (és éppannyira tud énekelni), a fiatalok egyé­niek, kedvesek, tehetségesek. Csak a perec, csak azt tudnám feledni. Nádas Sándor Tarasz Sevcsenko 3x3mm Kultúra Nyolc és fél nő Peter Greenaway afféle fordított Móricka. Neki sosem az jut az eszébe, ami (rutinszerűen) másnak, hanem képes a legbanálisabb ötletek­ből is a legszokatlanabb történetekhez eljutni. Akik lírják ezt az eredeti gon­dolati szertelenséget és képi barokkot (ami még egy velejéig XX. századi és tagadhatatlanul angol fekete humor­ral is nyakon van öntve), mindig meg­találják filmjeiben a szerethetőt. Én 1987-ben, Cannes-ban élveztem elő­ször a Számokba fojtva különös, mor­bid derűjét. Azóta gyűjtöm Gree­naway filmjeit. Most is honnan kezdi! Egy megözve­gyült svájci üzletember és elárvult fel­nőtt fia elkezd japánosan „túlélni", nyolc és fél nőt szedve össze magán­ként nyilvános­­­házukba, s a legkü­lönösebb típusú és helyzetű nőnemű­ekből ágyaznak meg maguknak, hogy minden kapcsolatban új és új lehető­ségeket, mítoszokat, erkölcsöt és ta­pasztalásokat nyerjenek. A háztáji bordély, az érzéki és filozofálgató kis­közösség azonban óhatatlanul a két férfi egymásra találásának és vetélke­désének, szenvedélyeinek és szenve­déseinek is a színtere lesz, amelyből a nők végül is (mert hisz ők az igazi túl­élők!) megmenekülnek - az apa úgy hal meg, mint Justh Zsigmondról pletykálják, a fiút pedig maga alá te­meti a sarkaiból kifordult világ. Greenaway nem tagadja meg ma­gát: fantáziadús képcsővel teríti be a vásznat, Fellini Nyolc és féljének külö­nös szellemidézésével. Nem tucatfilm ez, de kell hozzá némi humor és gyö­nyörködni tudás, meg az a hajlandó­ság, hogy a dolgok fenekére is nézzen az ember, ne csak a szereplőkére.­.. Bölcs István 168 óra 37

Next