168óra, 2000. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

2000-06-01 / 22. szám

kell?! Szilánkosra törik a protkó a szájá­ban, akkor aztán pampoghatna. Mivel nem hiányzott a botrány, sűrű bocsánat­kérések közepette átmásztam a kerítésen, és magára hagytam az öreg harcost. Erre mit csinál? Kijön az utcára, és torkasza­­kadtából üvöltözött, hogy tolvaj, fogják meg! De szerencsére senki nem figyelt rá. Most akkor merre? Eredeti elképzelésem­ben nem volt benne, hogy fölcsapok triat­­lonistának. Most, hogy a szigetre átúsz­tam, nem tudtam, merre szaladjak. Buda­pest irányába indultam. Majdcsak kivá­gom magam a szorult helyzetből, mire való az improvizálás, ha nem erre a szitu­ációra. Nem tudom, hogyan, a pisztoly csontszáraz maradt, ellenben a pénzköte­­gekből csöpögött a Duna vize. Sebaj, mi­re való a hajszárító?! Tudtam, ha a zsaruk rájönnek, hogy újból én tettem tisztelete­met, az OTP-ben, ellepik a szigetet. Azt is tudtam, hogy az alkalmazottak felismer­tek, úgyhogy csak idő kérdése volt, hogy lezárják a környéket. Amíg ezen rágód­tam, hirtelen azt vettem észre, hogy nincs tovább út, vége a szigetnek. Két választá­som maradt, vagy visszamegyek a komp irányába, vagy újból úszom. Visszafelé azért nem mehettem, mert az öreg akkor­ra biztos föllármázta az egész utcát, ezért egy huszárvágással visszaúsztam arra a partra, ahonnan indultam. A rendőrök mindenre számítanak, de arra biztosan nem, hogy visszamegyek a bank közelé­be. Ki az a hülye, aki a menekülésnél nem akar minél messzebb kerülni a tetthelytől, nos én. Épeszű ember nem tenné, hogy szembemegy a zsarukkal. Na, de ki mondta, hogy épeszű vagyok? Belegázol­tam újból a Dunába, irány a kiindulási pont. Ugyan 500 méterrel lejjebb értem partot, mint ahonnét indultam, de majd­nem pórul jártam. Beleragadtam az iszap­ba. Még az a szerencse, hogy a nád segít­ségével, abba kapaszkodva sikerült ki­másznom. Ennek az lett a következmé­nye, hogy a kezemről lejött az a kevés bőr is, ami még megmaradt a szökés után. A koszos víz, az iszap, a nád annyira ha­zavágta a kezem, hogy a fájdalomtól leg­szívesebben ordítottam volna. Nem értem rá siránkozni, mert minden irányból rend­őrségi autók szirénáit hallottam. Négy­száz rendőrrel néztem farkasszemet. Na most, ha ennyi rendőrt át tudok verni, azt megünnepelem. Ahhoz, hogy tovább tud­jak menni, szalonképessé kellett válnom. Levetkőztem anyaszült meztelenre, és ne­kiálltam kimosni a ruházatomból az isza­pot. A közelben horgászokat nem zavarta különösebben, hogy meztelenül látnak. Közben tőlem pár száz méterre a zsaruk szétrebbentek a szélrózsa minden irányá­ba, és nekiálltak módszeresen átkutatni a szigetet. A még vizes ruhát magamra vet­tem, majd útközben megszárad! Egy ide­ig a Duna partján loholtam. Egyszer csak meghallottam a vonat zakatolását. Átvág­tam a mezőn, és a pesterzsébeti vasútállo­másra érkeztem. BALHÉSZIESZTA Jut eszembe! Amíg az állomás felé nyar­galtam, a közeli tanyáról kutyák támadtak rám. Amíg a kutyákat dresszíroztam, majdnem elment a vonat. Szerencsés fic­kó vagyok, mert az utolsó pillanatban a már mozgó szerelvény végére fel tudtam kapaszkodni. Azon kívül, hogy a kezem újból tropára ment, jól jöttem ki a balhé­ból. A Józsefvárosi pályaudvarig men­tem. Amikor megérkeztem, egy teremtett fakabátot se láttam. A pénzt nem számol­tam meg, de a súlyából ítélve másfél mil­lióra saccoltam. Ami azt illeti, nem sok, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli! Majd legközelebb. Most már nincs gond. Az önbizalmamon nem esett csorba. Ez a pénz elég arra, hogy egy darabig meghúzzam magam. Ahhoz, hogy eltűnjek az országból, még rabol­nom kell, nem is keveset. Többször jár­művet váltottam, mire megérkeztem Mirella lakására. Megszorítottam a pénzt, jól saccoltam, 1,5 milliót hoztam el. Két­százezer forintot kivéve a zsákmányt szétosztottam. Ennyi pénzből bőven meg tudom szervezni a következő rablást. Csöppet sem zavart, hogy a bankok pén­zén játszottam a nábob szerepét, annyi mocskot, rágalmat kaptam, hogy ez a leg­kevesebb, amit visszaadhattam. Egyes új­ságírók sportot űztek abból, hogy minél jobban befeketítsenek. Ezért is hagyott hidegen az erkölcsi része a dolognak. A rabolt pénzt illetően nem csalódtam, ugyan többre számítottam, de az elvem arról szólt: az első, hogy sikerüljön, a má­sodik, hogy ne folyjon vér, és csak har­madik a pénz. Durván két hónapot szántam arra, hogy egy újabb balhét hozzak tető alá. A bujká­láshoz pénz kellett, nem is kevés. ■ TÖBB MINT LÁTVÁNY TÖBB MINT HANG TÖBB MINT TELEVÍZIÓ DAVID TELEVÍZIÓ család - 37-től 70 cm-es képcsőmérőt - Modern formatervezés - Teletext XENTIA 100 Hz-es KÉSZÜLÉKEK - 63 és 72 cm-es MEGATRON képcső - 100 Hz-es digitális képfeldolgozás - Magyar menürendszer SZTEREÓ KÉSZÜLÉKEK - 55, 63, 70 cm-esek Black Line D képcső - Magyar menürendszer - Top-teletext Akciós árainkról érdeklődjön a kereskedő partnereinknél! CRUNDIG 168 óra 37

Next