168óra, 2000. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-01 / 22. szám
kell?! Szilánkosra törik a protkó a szájában, akkor aztán pampoghatna. Mivel nem hiányzott a botrány, sűrű bocsánatkérések közepette átmásztam a kerítésen, és magára hagytam az öreg harcost. Erre mit csinál? Kijön az utcára, és torkaszakadtából üvöltözött, hogy tolvaj, fogják meg! De szerencsére senki nem figyelt rá. Most akkor merre? Eredeti elképzelésemben nem volt benne, hogy fölcsapok triatlonistának. Most, hogy a szigetre átúsztam, nem tudtam, merre szaladjak. Budapest irányába indultam. Majdcsak kivágom magam a szorult helyzetből, mire való az improvizálás, ha nem erre a szituációra. Nem tudom, hogyan, a pisztoly csontszáraz maradt, ellenben a pénzkötegekből csöpögött a Duna vize. Sebaj, mire való a hajszárító?! Tudtam, ha a zsaruk rájönnek, hogy újból én tettem tiszteletemet, az OTP-ben, ellepik a szigetet. Azt is tudtam, hogy az alkalmazottak felismertek, úgyhogy csak idő kérdése volt, hogy lezárják a környéket. Amíg ezen rágódtam, hirtelen azt vettem észre, hogy nincs tovább út, vége a szigetnek. Két választásom maradt, vagy visszamegyek a komp irányába, vagy újból úszom. Visszafelé azért nem mehettem, mert az öreg akkorra biztos föllármázta az egész utcát, ezért egy huszárvágással visszaúsztam arra a partra, ahonnan indultam. A rendőrök mindenre számítanak, de arra biztosan nem, hogy visszamegyek a bank közelébe. Ki az a hülye, aki a menekülésnél nem akar minél messzebb kerülni a tetthelytől, nos én. Épeszű ember nem tenné, hogy szembemegy a zsarukkal. Na, de ki mondta, hogy épeszű vagyok? Belegázoltam újból a Dunába, irány a kiindulási pont. Ugyan 500 méterrel lejjebb értem partot, mint ahonnét indultam, de majdnem pórul jártam. Beleragadtam az iszapba. Még az a szerencse, hogy a nád segítségével, abba kapaszkodva sikerült kimásznom. Ennek az lett a következménye, hogy a kezemről lejött az a kevés bőr is, ami még megmaradt a szökés után. A koszos víz, az iszap, a nád annyira hazavágta a kezem, hogy a fájdalomtól legszívesebben ordítottam volna. Nem értem rá siránkozni, mert minden irányból rendőrségi autók szirénáit hallottam. Négyszáz rendőrrel néztem farkasszemet. Na most, ha ennyi rendőrt át tudok verni, azt megünnepelem. Ahhoz, hogy tovább tudjak menni, szalonképessé kellett válnom. Levetkőztem anyaszült meztelenre, és nekiálltam kimosni a ruházatomból az iszapot. A közelben horgászokat nem zavarta különösebben, hogy meztelenül látnak. Közben tőlem pár száz méterre a zsaruk szétrebbentek a szélrózsa minden irányába, és nekiálltak módszeresen átkutatni a szigetet. A még vizes ruhát magamra vettem, majd útközben megszárad! Egy ideig a Duna partján loholtam. Egyszer csak meghallottam a vonat zakatolását. Átvágtam a mezőn, és a pesterzsébeti vasútállomásra érkeztem. BALHÉSZIESZTA Jut eszembe! Amíg az állomás felé nyargaltam, a közeli tanyáról kutyák támadtak rám. Amíg a kutyákat dresszíroztam, majdnem elment a vonat. Szerencsés fickó vagyok, mert az utolsó pillanatban a már mozgó szerelvény végére fel tudtam kapaszkodni. Azon kívül, hogy a kezem újból tropára ment, jól jöttem ki a balhéból. A Józsefvárosi pályaudvarig mentem. Amikor megérkeztem, egy teremtett fakabátot se láttam. A pénzt nem számoltam meg, de a súlyából ítélve másfél millióra saccoltam. Ami azt illeti, nem sok, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli! Majd legközelebb. Most már nincs gond. Az önbizalmamon nem esett csorba. Ez a pénz elég arra, hogy egy darabig meghúzzam magam. Ahhoz, hogy eltűnjek az országból, még rabolnom kell, nem is keveset. Többször járművet váltottam, mire megérkeztem Mirella lakására. Megszorítottam a pénzt, jól saccoltam, 1,5 milliót hoztam el. Kétszázezer forintot kivéve a zsákmányt szétosztottam. Ennyi pénzből bőven meg tudom szervezni a következő rablást. Csöppet sem zavart, hogy a bankok pénzén játszottam a nábob szerepét, annyi mocskot, rágalmat kaptam, hogy ez a legkevesebb, amit visszaadhattam. Egyes újságírók sportot űztek abból, hogy minél jobban befeketítsenek. Ezért is hagyott hidegen az erkölcsi része a dolognak. A rabolt pénzt illetően nem csalódtam, ugyan többre számítottam, de az elvem arról szólt: az első, hogy sikerüljön, a második, hogy ne folyjon vér, és csak harmadik a pénz. Durván két hónapot szántam arra, hogy egy újabb balhét hozzak tető alá. A bujkáláshoz pénz kellett, nem is kevés. ■ TÖBB MINT LÁTVÁNY TÖBB MINT HANG TÖBB MINT TELEVÍZIÓ DAVID TELEVÍZIÓ család - 37-től 70 cm-es képcsőmérőt - Modern formatervezés - Teletext XENTIA 100 Hz-es KÉSZÜLÉKEK - 63 és 72 cm-es MEGATRON képcső - 100 Hz-es digitális képfeldolgozás - Magyar menürendszer SZTEREÓ KÉSZÜLÉKEK - 55, 63, 70 cm-esek Black Line D képcső - Magyar menürendszer - Top-teletext Akciós árainkról érdeklődjön a kereskedő partnereinknél! CRUNDIG 168 óra 37