168óra, 2002. április-június (14. évfolyam, 14-26. szám)

2002-06-06 / 23. szám

► t Levélhullás i^XTELT FŐSZERKESZTŐ °R ^ 4 én teW) \e­ sok százezer­ érdekében. S°rn okulására es era SZÁNTÓ »!*­* T­isztelettel TISZTELT ORBÁN VIKTOR! B­ármennyire is szép, egyesek számára talán lelkesítő levelé­nek hangneme és tartalma, esetemben valószínűleg célt tévesztett. Bár a névre szóló címzés alapján felmerült ben­nem a gondolat, hogy a cím­zetteket alapos előtanul­mányok után választották ki. Vagy talán mégsem? E­ngedje meg, hogy kissé részletesebben is kifejtsem, miért nem érezhetem magam megszólítottnak.­­ Az Ön kormányának mi­nisztere, Katona Kálmán volt, aki (feltehetően felsőbb utasí­tásra) 1999. június 10-vel rendkívüli felmondással eltá­volított a siófoki Dunántúli Regionális Vízművek Rt. ve­zérigazgatói beosztásából. — Ugyancsak az Ön minisz­tere, Katona Kálmán volt az, aki ahelyett, hogy eredeti be­osztásomba visszahelyezett volna a jogerős másodfokú bírósági ítélet alapján, mely a jogellenességet kimondta, ez­úttal rendes felmondással biz­tosította a klientúra érvénye­sülését.­­ A fenti törvénytelen in­tézkedéseknek köszönhetően lehetetlenítettek el anyagilag és egzisztenciálisan egyaránt 60 éves korom betöltése előtt, 30 évi szolgálati idővel, hazai és nemzetközi szakmai meg­becsültséggel és tapasztala­tokkal az utcára téve minden jövedelem nélkül.­­ Ami a Bokros-csomagot illeti, az nem vett el tőlem és a milliós nyugdíjastábortól annyit, mint amennyit hoza­­dékként biztosított az Önök felelőtlen, ha­nem éppen bű­nös költekezéséhez, az adófo­rintjaink elherdálásához.­­ Fentiek alapján nálam sajnos nem a „munka becsü­letének helyreállítása”, de a tisztességes, becsületes mun­kába vetett hit meggyalázása, sárba tiprása valósult meg.­­ Én eddig sem, de a jövő­ben sohasem szeretnék Önök­re számítani! T­isztelettel: Szántó Imre Budapest, 2002. május 27. / TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! M­ájus 27-én, az új kormány beiktatása napján kaptam - sokadmagammal - kézhez leköszönt miniszterelnökünk május 14-re visszadátumozott, az Or­szágház, a Magyar Köztársaság Minisz­terelnöke fejlécű levelét, amit a nyugdí­jasokhoz írt. 1. Honnan szerezte a címlistát? Mennyiért? Ki járult hozzá ahhoz, hogy ő személy szerint megszólítson (mert én nem!). Ha jól emlékszem, az új minisz­terelnököt nem olyan régen elmarasztal­ták, mert a kampányidőszak előtt vala­milyen címlista alapján leveleket kül­dött. Most pedig már - tudomásom sze­rint - túl vagyunk a kampányidőszakon, s így jelenleg elfogadhatatlan egy ilyen eljárás. Elég volt már négy éven keresz­tül az, hogy az „Országblamázs Központ” névre szólóan küldte a nem kért - telje­sen fölösleges, kormányt önreklámozó - anyagát. 2. Mennyibe került e mostani levele­zés? (Levélpapír borítékkal, postakölt­ség...) A mi pénzünkön Orbán Viktor már ne levelezgessen! S­zóval legyen elég az ilyen és ehhez hasonló levelezgetéséből! K­ardos Lea egy nyugdíjaskorú, de aktív főiskolai tanár 168 óra 52 ORBÁN VIKTOR LEVELÉT MEGKAPTUK! Tisztelt Orbán Viktor! Ne higgye, hogy én is kezet fogok csókolni Önnek, mint ahogy tette azt az idős hölgy, akitől ezt elfogadta. Én negyvenöt évi munkavi­szonyom alatt megdolgoz­tam azért. Négy évvel ez­előtt kellett volna megadni, és nem elvenni azt, mi járt volna a nyugdíjasoknak. Én a polgári kormány négy éve alatt másodrendű állampol­gár voltam, és ezt nem lehet egy kis nyugdíjemeléssel kompenzálni. Ebből a pol­gári kormányból elegem volt. Ha úgy gondolja, hogy a nyugdíjemelésért hálával tar­tozom Önnek és volt (saját) családszerető kormányának, akkor inkább lemondok erről a nyugdíjemelésről, és visz­­szaküldöm Önöknek. Engem ilyen és hasonló levelekkel, kérem, ne alázzanak meg, mert ennek szellemében a bányász, postás, autóbusz­­vezető stb. minden hónap­ban, amikor felveszi a fizeté­sét, köszönettel tartozna az igazgatójának. Én ebből nem kérek. Tisztelettel: Tatabányáról (név és cím a szerkesztőségben) ÉN IS KAPTAM LEVELET O . V. Úrtól. Gondolom, nemcsak én, hanem több millióan kaptuk­­ a saját pénzünkön! N­o, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Magam kétszer szavaztam az MDF-re, ’98-ban pedig ar­ra a bátor gyerekre, aki Nagy Imre temetésén be­szélt. Akiről hatalomra kerülése után hamar kide­rült, hogy gátlástalan kar­rierista. 2­002-ben az MSZP-re ad­tam a voksomat, mert za­vart: 1. a látványos kebelba­rátság T. J. neves, országos bohóccal, majd zavart lát­ványos hátba szúrása; 2. zavart O. V. jóakaratú elnézése a MIÉP legkülön­bözőbb felháborító meg­nyilvánulásaival szemben; 3. a kézcsók (73 éves, v­alaha szép és sikeres mű­vész létemre senki nem tudta megcsókolni a ke­zem, ha nem akartam!); 4. koszorúzás (szégyell­tem magam az összes köz­jogi méltóság + az igazság­ügy-miniszter helyett, szá­momra az a hiteles, akit ’56 után halálra ítéltek!); 5 . saját szememmel lát­tam, amint egy kokárdás úr a metróaluljáróban le­fújta spray-vel Mécs vá­lasztási plakátját. 6. 40 éve barátnőmmel először vitatkoztunk, mert elhitte, hogy ha veszít a Fi­desz, visszajön a kommu­nizmus és az oroszok. Őrjí­tő, nem? A hatalom eltorzítja az embert, ha nem rendelke­ zik megfelelő intelligen­ciával. Egy nagymama, AKI CSALÓDOTT, DE ITEM TELJESEN HÜLYE DR. ORBÁN VIKTOR ÚRNAK T­ isztelt Orbán Úr! Közel négy éve várok arra a pillanatra, mi­kor Önt a következőképpen szólíthatom meg, és fejezhe­tem ki jókívánságomat Önnek: T­isztelt Exminiszterel­­nök Úr! K­ívánok Önnek munkájá­hoz további sok sikert. Kíván­ságom mellett egy pici kéré­sem is lenne: hagyja Magyar­­országot Ön nélkül élni. T­isztelettel: Varga László (33) akf. közgazdász, Pécs T

Next