168óra, 2003. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)
2003-04-30 / 18. szám
Kultúra Nemrég mutatták be Jevgenyij Svarc A sárkány című darabját a Madách Kamarában Parti Nagy Lajos szövegátiratában. Az író azt mondja: „nyelvileg" aktualizálta azt az életképet, miként működnek a nagy- és kisszabású diktátorok. A könyvhétre pedig megjelenik új verskötete - Grafitnesz - a kilencvenes éveiről. PITROLFFY TAMARA interjúja. ■ A sárkány azt mutatja: ugyan átalakult a politikai rendszer, de eszme és ideológia változatlan. Nem, nem eszme és ideológia, hanem a hatalom s még inkább a hatalmat gyakorló ember természete a változatlan. Talán épp azért híresült el Jevgenyij Svarcnak ez a darabja, mert meglehetősen független a korától, és bárhol bármikor aktualizálható. A negyvenes években, még a háború idején mutatták be. Svarc a diktátort, a zsarnokot - a darabbéli várost és lakóit évszázadok óta fenyegetőuraló sárkány alakját Hitlerről mintázta. Voltaképpen mesejáték, sikerének kulcsa, hosszú utóéletének oka, hogy a sárkány s földi helytartója — a polgármester alakján keresztül Kelet-Európa félpuha diktatúráiban a soros zsarnokot, vezért lehetett karikírozni. ■ Úgy gondolja: aktuális ma is? - Igen. A hatalom és a hatalmat birtokló ember mértéktelen uralomvágya és esendősége örök toposz az irodalomban és a színházban. Elég csak az orosz irodalom polgármesterfiguráira gondolni. Svarc erős hagyományt folytat tehát, és tulajdonképpen én is, a magyar irodalomnak is - Mikszáthtól, Móricztól Örkényig - megvannak a maga kis és nagy zsarnokfigurái. Az én átiratom (vagyis hogy Elbert János fordítása alapján új szöveget adtam a szereplők szájába) elsősorban nyelvi aktualizálás. Hogy miként változik át, torzul el a nyelv, a hatalmat túlbirtokló egyén nyelve a személyiséggel, s hogyan viselkednek az éppen hatalmon lévők, az oda fel-, illetve visszakapaszkodók. MA sárkányban a nép - hű alattvalóként - parancsszóra engedelmeskedik a hatalomnak. — Az alávetettség természete is a hataloméhoz tartozik, naná. A darabbéli nép egyrészt jó okkal fél - ezt tanulta, tényleg van is mitől -, másrészt „túlféli” magát. A demokráciák felől nézve tény, hogy addig vannak hatalmon a politikusok, amíg a nép hagyja. A diktatúrákban ez azért jóval bonyolultabb. Persze a népet is igen nehéz definiálni, a nép nem nyáj, csak messziről látszik egységes tömegnek, és a politika sem valami monolit úri huncutság vagy az ördögtől rendelt borzalmak birodalma. ■ Hanem? — Hát, szép lenne, ha ezt én itt két mondatban definiálni tudnám. A legjobb talán valamiféle speciális szolgálatnak mondani a politikát, a szó inkább praktikus, mint küldetései értelmében. Mondjuk, intézi a háttérből a választók, a nép által ráruházott ügyeket. De hát ezek közhelyek. Az a legjobb, ha békén hagyják a népet. Persze meglehetősen szkeptikus vagyok, mennyire képesek, pontosabban menynyire szoríthatók rá a politikusok a viszonylag ideológiamentes, praktikus szolgálatra. A darab eredetiben is, az én átiratomban is amolyan diktatúrasűrítmény. Azt hiszem, Mácsai Pált is ez érdekelte elsősorban, amikor megkért, írjam át Svarc szövegét a Madách Kamarának. Vagyis „nyelvileg” aktualizáljam azt az életképet, miként működnek a nagy- és kisszabású diktátorok. ■ És ki volt a modellje? Nem volt. Illetve ezer modellje volt - sajnos és hál’ Isten, ahogy vesszük. Fölösleges konkrét politikusi mintákat keresni. A ma demagóg, populista politikusát és a félmúltunk, a létező szocializmus némely akarnok párttitkárát, tanácselnökét több dolog köti össze, mint amennyi elválasztja. A fellengzős, felstilizált butaság, az ellenségkeresés és a nagyotmondás kényszere, az ájtatos hazudozás mint eszköz a cél vaskezében — ezek nem rendszerfüggő tulajdonságok. Sokkal inkább a bizonytalanságból, a bizonytalan identitásból fakadnak. A darabbéli polgármester, amikor tömegnek hazudja a mellette tüntetőket, épp őket, a híveit nézi le és tekinti puszta eszközének. ■ Elemzők szerint színházi életünkben a Fidesz-kormányzat felelevenítette az „áthallásos” előadásokat, és a színpad újra a politikai üzenetek tere is lett. Ez nem az elmúlt négy év következménye, hanem az utóbbi hatvané, százhúszé, kétszázé, a demokráciahiányos magyar társadalomé, ahogy mondani szokták. Még átmenetileg sem volt olyan időszak, hogy ne kellett volna rájátszani a politika fonákságaira. Vagyis ha arra céloz, hogy A sárkány a Fidesz-éra hatalomgyakorlási módszerein ironizál - ez csak részben igaz. Ezen is. Talán ezek a legelevenebbek, hisz ez volt legutóbb, erre a leghálásabb „ráismerni”, ezt a legegyszerűbb szidni. Holott évtizedes, ha nem évszázados beidegződésekről van szó. Arról a félmúltról, amit nagyon nem lenne szabad elfelejteni. Nem komcsizni kéne sunyin és Parti Nagy Lajos 1953-ban született Szekszárdon. A pécsi tanárképző főiskola magyartörténelem szakán végzett 1977-ben. Aztán két évig könyvtáros, 1979-től 1986-ig pedig a Jelenkor szerkesztője. Azóta szabadfoglalkozású író. 1991 és 1993 között a Magyar Napló munkatársa. Kötetei: Angyalstop (1982, versek), Csuklógyakorlat (1986, versek), Szódalovaglás (1990, versek), Se dobok, se trombiták (1993, tárcanovellák), A hullámzó Balaton (1994, novellák), Esti kréta (1994, válogatott versek), Sárbogárdi Jolán: A test angyala (1997, kisregény), Europunk (1999, versek), Hősöm tere (2000, regény). Színművei: Gézcsók (1992), Ibusár (1993), Mauzóleum (1996), Jevgenyij Svarc: A sárkány (2003, átirat). Díjai: Bölönidíj (1982), Déry Tibor-jutalom (1990), Graves-díj (1991), József Attila-díj (1992), Szép Ernő-jutalom (1993), a színikritikusok díja (1993, 1996), Az Év Könyve-jutalom (1994), a Soros Alapítvány Díja (1995) , Mikes Kelemen-díj (1996) , Babérkoszorú (1996), Alföld-díj (1997), teli szájjal, illetve nem bezzegnosztalgiázni, hanem emlékezni. ■ Mire gondol? - Például a valódi diktatúra időszakára, a rettegésre, amely az ötvenes éveket jellemezte. S ehhez képest a reménytelen, de biztonságos hetvenes évekre. Amikor én a pályámat kezdtem, már nem kellett rettegni, legfeljebb attól: Jézus Mária, hát ez most már örökké így lesz? Persze tisztában voltunk a korlátokkal, de szó sem volt valami alapvető, zsigeri félelemről. Ahogy Hajnóczy Péter Zsarnoki PARTI NAGY LAJOS ÜRGESzéRŐL 168 óra H /*