168óra, 2003. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)

2003-06-05 / 23. szám

Kultúra­ hívásnak, igazi csapat tagja­ként... Még soha nem voltam szélsőséges helyzetben. Sok embernek erre nincs szüksé­ge. Lehet, hogy nekem sincs. De ez olyan alkalom, amikor ki lehet próbálni. Közben meg ott a biztonságos háttér. Mert igazi életveszélynek nem tesz­nek ki senkit a tévések. Orvosszemmel úgy látja, a játéknak ott a határa, ahol a testi épséget veszélyezteti. Akkor fel kell adni. Egyszer egy másik, barát­ságosabb televíziós csapatjá­tékba is megpróbált bekerülni a doktor. Fiatal srácokkal küzdötte végig az edzést. Hét­fős volt a csapat, ő a nyolca­dik lett a rangsorban. Azóta bánja, hogy hajszállal lema­radt. Séra doktor bevallja, eb­ben a kalandjátékban számára az lenne a legnagyobb kihí­vás, miképpen tudja ötven napra „kivonni magát a forga­lomból”. Mert a szülészorvos munkaideje január elsejétől december 31-éig napi hu­szonnégy óra. Bármikor csör­­renhet a telefon. Ha nyáron szabadságra megy, hónapok­kal korábban figyelmezteti a várandós anyákat: más fogja levezetni a szülést, ha azon a héten érkezik a baba. De elő­fordult, hogy a nyaralást meg­szakítva rohant a kórházba egy komplikált eset miatt. Mindig mozgásban van. Egyre hosszabb a sor­­ vagy százötvenen aszalódnak a napon. Másfél órát is várni kell. A sok kigyúrt, izompólós srác között feltűnést kelt egy harmincas férfiú, aki ötper­cenként mobilozik. Pattogó­san bonyolítja üzleti tárgya­lásait, hangerőben nem feszé­lyezi magát. Hamar kiderül: Novotta Ferenc életművész. Eredeti mestersége szabó, de nyolc éve hirtelen elhatáro­zással belevetette magát a bel­sőépítészetbe, s azóta egyre si­keresebb a szakmában. Már egyedi munkákat is kap , legutóbb egy nagy amerikai rágógumigyártó cég buda­pesti részlegének üzemi konyháját tervezhette meg az utolsó szögig. És ami a lényeg: végzettség nélkül, sa­ját erejéből jutott idáig. Mert a legfontosabb szerinte a po­zitív gondolkodás. Nem ag­gódni, nem félni, nem vacil­­lálni... - Ha három éve valaki azt mondja, hogy a feleségemmel belevágunk egy kölcsönbe, és megvásároljuk a lakást, amit elképzeltünk, kinevetem — jellemzi a nyíló távlatokat. S elárulja azt is: Isten segí­ti őt. Nevet, amikor scientoló­­gusnak nézzük. Nem, nem, semmiféle egyházhoz, feleke­­zethez, vallási csoporthoz nem tartozik. Ez magánval­lás. - Előző életemben rabbi vagy pap lehettem - magya­rázza a belső késztetést, amely szüntelen arra sarkall­ja, hogy „térítsen”. - Most azért nem lettem pap, mert túlságosan szeretem az érzéki örömöket. Novotta Ferenc is rabja lett a „k­eleti műfajnak”. Ez sem az első kísérlet arra, hogy élő adásba kerüljön, tucatnyi ide­gennel összezárva. Mert úgy gondolja, a televízió révén mutathatná meg ország-világ­nak, mire is képes a szeretet. Milyen az, amikor nem egy­más ellen, hanem egymásért küzdenek az emberek, amikor nem fúrják egymást, nem acsarkodnak, hanem össze­fognak. Mert úgy eldurvult az élet, hogy egy lakatlan szige­ten, kígyók és ragadozók kö­zött sem sokkal nehezebb megmaradni. - A másik valóságshow válogatásán az utolsó körig jutottam. Pongó smúzolt ne­kem. Végül a külföldi produ­cereken múlott, hogy nem le­hettem házlakó. És érkeznek újabb ver­senyzők. Ezrek akarják kipró­bálni, milyen késsel barlangot vájni a löszfalba, éti csigát, bogarat enni, kígyók elől me­nekülni, farúdon lógni órákig a tenger fölött. A kamera előtt több százszor hangzik el na­ponta. -Szeretem a kihívásokat. ■ M­érő László, a játékelmélet kutatója, az ELTE kísérleti pszicholó­giai tanszékének vezetője szerint az emberek többsége természete­sen kerüli a szélsőséges helyzeteket, a traumatizáló élményeket, s retteg attól, ha a túlélésért kell küzdenie. De mindig vannak olya­nok, akik keresik az emberpróbáló kalandokat. Ők jelentkeznek a túlélőshow-ba. Az akciófilmek nem véletlenül népszerűek: a közön­ség szívesen néz olyan küzdelmet, amelyet nem neki kell megvívnia. A túlélőshow ugyanolyan próba, mint az olimpia - vélekedik a pszichológus. A szereplők tudják, hogy lehet nyerni és veszíteni. Ha az embernek lehetősége van arra, hogy minden tőle telhetőt megtegyen, a vereséget is fel tudja dolgozni. ízlés dolga, hogy szí­vesen nézzük-e mások szenvedését. A nézők érzelmeit bizonyára jobban felkavarja majd a műsor, mint a szereplőkét. Bánki György pszichiáter annak idején elhárította az egyik keres­kedelmi csatorna felkérését, hogy egy valóságshow háttérszakem­bere legyen. Szerinte a műsorkészítők csakis a játék problémamen­tes lebonyolításában látják felelősségüket, lélekgyógyászt és biz­tonsági embereket alkalmaznak, és persze kiszűrik a kiszámíthatat­lan reakciókra hajlamos jelentkezőket. Közben felmérhetetlen, mi­lyen mintákat nyújtanak a fogékony korosztályoknak az olyan mű­sorok, amelyekben az összetartás és az együttműködés háttérbe szorul az egyének nyílt vagy rejtett harca mögött, és a szereplők olykor azáltal énvényesülnek, hogy elárulják egymást. Ezek a játékok a „kinti” élet állandósult versenyhelyzeteinek karikatúrái. Mivel az ingerküszöb emelkedik, hamarosan kiköthe­tünk az „oroszlánok kontra keresztények” típusú élethalálharc be­mutatásánál. Kalandvágyó és önmagukat szívesen közszemlére te­vő emberek mindig voltak. A különleges próbák kiállása fejleszeti is a személyiséget, de az előre nem látható nehézségek és az is­mertség az addigi életút fölötti kontroll elvesztéséhez is vezethet. Ferenc szeretné megmutatni, mire képes a szeretet

Next