168óra, 2003. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)

2003-04-30 / 18. szám

Kultúra Soó Rezső botanikuspro­fesszor születésének 100. évfordulójára bélyeget adott ki a Magyar Posta. Hamar kiderült: hibás a jubileumi bélyeg. Azon nem Soó Rezső arcképe van, hanem tanítványáé, Újvárosi Miklósé. A honi filatéliatörténetben még nem volt példa efféle cse­reberére. Sokan találgat­ták, mennyit érhet a tévnyomat a piacon. SÁNDOR ZSUZSANNA írása. A Kossuth-díjas botanikus, Soó Rezső Debrecenben alapí­tott növénytani tanszéket, így a bélyegbemutató a debreceni Déri Múzeumban volt. Aztán különös levél érkezett a városi postaigazgatóságra, amelyben Galántai Miklós, az MTA Öko­lógiai és Botanikai Kutatóinté­zetének munkatársa állította: hibás a jubileumi bélyeg. Azon nem Soó Rezső arcképe van, hanem tanítványáé, Újvárosi Miklósé. (O is Kossuth-díjas botanikus volt, s húsz évig Galántai főnöke.) Mivel Galántai nem kapott választ a postától, úgy döntött: médiabombát robbant. Az „el­cserélt fejekről” értesítette a Hajdú-Bihar Megyei Naplót, amely cikket közölt a bélyeg­botrányról. Majd találgatni kezdett a sajtó: vajon mennyit érhet most a „soórezső” a fila- téliai piacon. Akadt, aki egy­millióra tippelt. A Vácrátóti Botanikus Kert honlapján Galántai megmutatta nekünk a Kossuth-díjasok fényképeit. Kétségtelen: a bé­lyegen látható férfiú Újvárosi. Mesélte, éjjel-nappal hívták az ismerősei: a bélyeg már sehol sem kapható, próbáljon szerez­ni pár darabot a becses portéká­ból. Egy őrző-védő szolgálat pedig felajánlotta, ha a bélyeg­zűr miatt bármi baja esnék, rá­juk mindig számíthat. O azonban az ominózus fo­tókkal „fölfegyverkezve” harc­ba indult igazáért. Március ele­jén beállított a fővárosi posta- központba. Kérte a vezetőket, azonnal állítsák le a hibás bé­lyeg forgalmazását. A postave­zérkar vizsgálatot indított, he­tekig tartottak a kutakodások. Érthető. Minél előbb vissza­vonják a bélyegeket, annál na­gyobb az anyagi káruk. A postát felkereste az el­hunyt Újvárosi professzor fia, Huba is. Kijelentette: testvéré­vel beperlik a postát, s kártérí­tést követelnek, hiszen hozzá­járulásuk nélkül került édesap­juk képe a bélyegre. A bírósá­gi tortúráról csak akkor mon­danak le, ha nyilvánosan bo­csánatot kémek tőlük, és sür­gősen megszüntetik a bélyeg­eladást. A posta kénytelen volt az alkura. Három napilapban is megjelentették - az apróhirde­tések közt - a közleményt: „A 100 éve született Soó Rezső tárgyú bélyegen szereplő arc­kép rendkívüli hasonlóságot mutat és ezért összetéveszthető az 1981-ben elhunyt Dr. Újvárosi Miklós professzor arcképével. A Magyar Posta Rt. ezen sajnálatos hasonlóság­ból eredendően az elhunyt hozzátartozóitól nyilvánosan elnézést kér.” A forgalomba nem került példányok árusítá­sát március 31-étől megszün­tették. A közleménnyel kapcsolat­ban Csegezei Tamásné, a Ma­gyar Posta Bélyegmenedzs­menti Osztályának vezetője el­mondta: „A vizsgálatban részt vevő független szakemberek szerint nem bizonyítható, hogy a bélyegen Újvárosi Miklós lenne. A grafika csupán hason­lít rá.” (A talányos véletlenről kérdeztük volna a bélyeget ter­vező Kertész Dánielt is, ám semmit nem akart a postai kommünikéhez hozzáfűzni.) A bélyegkiadás hosszú, bo­nyolult procedúra, a tévedés le­hetősége - elvileg - kizárt. Mindig előre két évre határoz­nak a gyűjtőknek szánt, alkal­mi bélyegekről. Minisztériu­mok, múzeumok, tudományos szervezetek tesznek ajánlatot: kiről, miről érdemes bélyeget megjelentetni. A javaslatokat a posta „témakijelölő” testületé értékeli. A szakemberekből, filatélistákból álló grémium af­féle „tématoplistát” terjeszt be a posta vezérigazgatójának, az informatikai minisztériumnak, és a tárcavezető dönt a listáról. A posta a bélyegek kivitelezé­sére meghívásos pályázatot ír ki: három művészt kémek föl vázlatkészítésre. A Soó-bélyeg esetében a grafikusoknak kel­lett fotót keresniük a tudósról. Mivel az intézmény művészeti zsűrije Kertész Dániel vázlatát tartotta a legjobbnak, a terve­zéssel őt bízták meg. Az össze­cserélt tudósok senkinek sem tűntek föl. S bár a honi filatéliatörté­netben nincs példa efféle csere­Ujvórosi Miklós berére, mégis korai volt a gyűj­tők öröme. A Soó-bélyegből senki sem fog meggazdagodni. Az a 40 forintos névértékénél fillérrel sem ér többet. „Ha a ki­adás után gyorsan leállítják a forgalmazást, emelkedhetett volna az ára. Csakhogy a több százezer példányos bélyeget másfél hónapig árulták, ennyi idő alatt már minden gyűjtő hozzájuthatott” - mondja Kurdics Sándor, a Magyar Bé­Soó Rezső' 168 óra

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék