168óra, 2003. július-szeptember (15. évfolyam, 27-39. szám)
2003-08-28 / 35. szám
Kultúra Másfél évtizede főrendezője a Radnóti Miklós Színháznak. A polgári tradíciójú, realista színjátszás egyik hazai mestere. Rövid ideig - Bálint András átmeneti kinevezése idején - az Erzsébet térre tervezett Nemzeti Színház főrendezői posztjának volt várományosa. Két éve az akkor még fideszes vezetésű soproni önkormányzat a városi színház élére invitálta az amúgy liberális elveiről is ismert alkotót, hosszú távú lehetőséget ígérvén számára. Ám a tavalyi önkormányzati választások után az MSZP-s többségbe került városvezetés pályázatot írt ki a direktori posztra, amelyet vitatott módon nyert meg az MSZP-hez közel álló Szilágyi Tibor. Egyébként Valló menesztését állítólag a jobboldalhoz kötődő, a színház gazdasági ügyeit irányító kht. vezetése szorgalmazta. Az alkotót augusztus 20-án az aktuális kormányzat a köztársaság tiszti keresztjével jutalmazta. SZTANKAY ÁDÁM interjúja. ■ Szakmai pályafutását tekintve nyugodt szívvel gratulálhatok kitüntetéséhez. Másrészt a tavalyi osztogatás tanulságai alapján a Népszabadság publicistájának is volt igazsága, amikor azt írta az ünnep előtt: Isten óvja a balliberális újságírókat - következésképp más szakmák azonos elvű művelőt is - az efféle kormányzati elismeréstől. - Esetemben bonyolult a képlet. Tiszti keresztem egyrészt kapcsolható Bálint András korábbi Kossuth-díjához, vagyis a Radnóti Miklós Színház történetéhez. 1987-től vagyok tagja a teátrumnak, amely időközben kis irodalmi színpadból a város egyik rangos művészszínháza lett. Kitüntetésem kellemetlenebb indukálója lehet, hogy a tavalyi évadban Sopron szocialista önkormányzata áldatlan módon vetett véget direktorságomnak, egy születő színházi műhelynek. Olyan „gesztus” volt ez részükről a színház gazdasági irányításáért felelős kht. jobboldali érzelmű vezetői irányába, amiért valóban szégyellhetik magukat. „Megkeresztelésem” harmadik indoka, hogy a Jordán Tamás igazgatta Nemzeti első, teljes évadát az én rendezésem nyitja. A színház körüli békétlen légkörben ez részemről komoly vállalkozás. Függetleníthettem magam ezektől a borzalmas időktől. ■ 1992-ben arról beszélt: miközben néhány kvalitásos rendező agyondolgozza magát, alig születnek igazi művészműhelyek. Generációja képtelen az együttműködésre, szakmája következésképpen el fog zülleni. Azóta ön volt főrendező az akkor még meg sem épült Nemzetiben Bálint András rövid, virtuális igazgatása alatt; a soproni direktorbotrányhoz hasonló is megesett másokkal szerte az országban. Hol tart most a züllési folyamat? — A kilencvenes évek elején úgy látszott: nemzedékemet nemigen követik karakteres rendezőgenerációk. Mára fordulat történt: a jelenlegi magyar színház többrétegűvé vált, színesedett. Ez szakmailag minőségi előrelépés.► Keresztkérdések VALLÓS PÉTER. KITÜNTETÉSRŐL, KINEVEZÉSRŐL, MŰHELYEKRŐL