168óra, 2004. április-június (16. évfolyam, 13-25. szám)
2004-04-29 / 17. szám
Pozsony Esztergom Budapest Komárom éLET HAJÓZZON VELÜNK ÁPRILIS 30. ÉS MÁJUS 1. KÖZÖTT AZ ÚJ EURÓPÁBA! imiport iriport ERDÉLYRŐL ELSŐ KÉZRŐL! az ipari ar ipart Az Erdélyi Riport hírmagazin keresi magyarországi olvasóit! Megvásárolható hetente a nagyobb lapárusoknál. Előfizethető a Hungarom Consulting Bt.-nél, előfizetési szándékát jelezte a 06-1-303-3526, 06-70-508-0742-es telefonszámokon. 168 óra 26 Mostanában dúdolom: „Máma más nap van, / máma más nap van, / máma más nap van, / mint egyébkor, / mert ma véget ér, / mert ma véget ér, / mert ma véget ér / a középkor.” Holnap fogom hangosan hallani. Jó, nem a középkor ér véget, hanem a legújabb kor. Hogy haladéktalanul kezdetét vegye a legeslegújabb kor. A lényeg, hogy itt a korszakhatár. Amikor belépünk az Európai Unióba. Már csak ezt az egy napot kell kibírni. Holnaptól minden más lesz. Ahogy más lett a középkor után egy nappal. Megszűnt a feudalizmus, népeknek irtása háború által, inkvizíció, Torquemada, Cortez, elenyészett a barbárság, vér, gyilok, kínhalál, jobbágyrendszer, rabiga, az emberek a fejükhöz kaptak, hoppá, nem használhatunk középkori módszereket, ha egyszer vége a középkornak, szép volt, jó volt, de most új kor virrad ránk, nevezzük újkornak, holnap másképp kel föl a nap. Hát ezért várom én a holnapot. Igyekeztem fölkészülni. A magam részéről mindent megtettem, ami emberileg lehetséges. Lemondtam például a pénzmosásról. Nehezemre esett, bevallom, jól jött az a kis illegális plusz, de hát a törvény az törvény, elmentem a bankomba, kivártam a soromat, bemondtam anyám nevét, utána valósággal megkönnyebbültem. Örömmel láttam, hogy nem vagyok egyedül, velem együtt türelmesen várakozott egy sereg hozzám hasonló maffiózó, enyém volt a kétszázötvenhatodik sorszám, csak Kulcsár Attilát hiányoltam, bár akadályoztatása miatt igazoltan maradt távol. Hallottam, hogy más bankokban is tülekednek a pénzmosásról lemondok, nagy kő esett le a szívemről, hogy népi konszenzussal sikerült átlátható viszonyokat teremteni a pénzvilágban. Egyidejűleg befizettem az adóelőlegemet. Az után a jövedelmem után is, amelyet meg sem kaptam. A középkorban - bocsánat, az unión kívül -, gondolom, természetes, hogy az állampolgár az államtól járó, kifizetetlen jövedelme után is adózik az államnak, kvázi kölcsönöz neki, dotálja, kifizeti az adósságait, szanálja mintegy. Az állam pénzügyi hivatala ellenőrzi és szankcionálja az állampolgárt, ha késlekedik adót fizetni, de nem ellenőrzi és nem szankcionálja az államot, amelynek költségvetési intézménye - a Királyi Magyar Televízió - késlekedik átutalni az elvégzett munkáért járó és az államnak adózott jövedelmet. Holnaputántól ez is másként lesz. Meggyőződésem, hogy Európában egyetlen tévéelnök, alelnök, igazgató sem hajtja álomra nyugodtan a fejét, de legalább maga sem veszi föl a fizetését, ameddig az intézmény nem egyenlíti ki tartozását mindazoknak, akiknek ez törvény és etika szerint jár. Olvasom a tévéelnök kijelentését: „Ha valaki úgy kap fizetést, hogy nem dolgozik, az pazarlás.” Hozzátenném, ha viszont valaki dolgozik, és úgy nem kap anyagi ellenértéket, az tisztességtelenség és törvénytelenség. Még egy nap, és itt van Európa, aminek számtalan apró