168óra, 2004. április-június (16. évfolyam, 13-25. szám)

2004-04-29 / 17. szám

Pozsony Esztergom Budapest Komárom éL­ET HAJÓZZON VELÜNK ÁPRILIS 30. ÉS MÁJUS 1. KÖZÖTT AZ ÚJ EURÓPÁBA! imiport iriport ERDÉLYRŐL ELSŐ KÉZRŐL! az ipari a­r ipart Az Erdélyi Riport hírmagazin keresi magyarországi olvasóit! Megvásárol­h­­ató hetente a nagyobb lapárusoknál. Előfizethető a Hungarom Consulting Bt.-nél, előfizetési szándékát jelezte a 06-1-303-3526, 06-70-508-0742-es telefonszámokon. 168 óra 26 Mostanában dúdolom: „Máma más nap van, / máma más nap van, / máma más nap van, / mint egyébkor, / mert ma véget ér, / mert ma véget ér, / mert ma véget ér / a középkor.” Holnap fogom hangosan hallani. Jó, nem a középkor ér véget, hanem a legújabb kor. Hogy ha­ladéktalanul kezdetét vegye a legeslegújabb kor. A lényeg, hogy itt a korszakhatár. Amikor belépünk az Európai Unióba. Már csak ezt az egy napot kell kibírni. Holnaptól minden más lesz. Ahogy más lett a középkor után egy nap­pal. Megszűnt a feudalizmus, népeknek irtása háború által, inkvizíció, Torquemada, Cortez, elenyészett a barbárság, vér, gyilok, kínhalál, jobbágyrendszer, rabiga, az emberek a fejükhöz kaptak, hoppá, nem használhatunk középkori módszereket, ha egyszer vége a középkornak, szép volt, jó volt, de most új kor virrad ránk, nevezzük újkornak, holnap másképp kel föl a nap. Hát ezért várom én a holnapot. Igyekeztem fölkészülni. A magam részéről mindent megtettem, ami emberileg le­hetséges. Lemondtam például a pénzmosásról. Nehezemre esett, bevallom, jól jött az a kis illegális plusz, de hát a tör­vény az törvény, elmentem a bankomba, kivártam a soro­mat, bemondtam anyám nevét, utána valósággal meg­könnyebbültem. Örömmel láttam, hogy nem vagyok egye­dül, velem együtt türelmesen várakozott egy sereg hozzám hasonló maffiózó, enyém volt a kétszázötvenhatodik sor­szám, csak Kulcsár Attilát hiányoltam, bár akadályoztatása miatt igazoltan maradt távol. Hallottam, hogy más bankok­ban is tülekednek a pénzmosásról lemondok, nagy kő esett le a szívemről, hogy népi konszenzussal sikerült átlátható viszonyokat teremteni a pénzvilágban. Egyidejűleg befi­zettem az adóelőlegemet. Az után a jövedelmem után is, amelyet meg sem kaptam. A középkorban - bocsánat, az unión kívül -, gondolom, természetes, hogy az állampolgár az államtól járó, kifizetetlen jövedelme után is adózik az ál­lamnak, kvázi kölcsönöz neki, dotálja, kifizeti az adóssá­gait, szanálja mintegy. Az állam pénzügyi hivatala ellenőr­zi és szankcionálja az állampolgárt, ha késlekedik adót fi­zetni, de nem ellenőrzi és nem szankcionálja az államot, amelynek költségvetési intézménye - a Királyi Magyar Te­levízió - késlekedik átutalni az elvégzett munkáért járó és az államnak adózott jövedelmet. Holnaputántól ez is más­ként lesz. Meggyőződésem, hogy Európában egyetlen té­véelnök, alelnök, igazgató sem hajtja álomra nyugodtan a fejét, de legalább maga sem veszi föl a fizetését, ameddig az intézmény nem egyenlíti ki tartozását mindazoknak, akiknek ez törvény és etika szerint jár. Olvasom a tévéel­nök kijelentését: „Ha valaki úgy kap fizetést, hogy nem dolgozik, az pazarlás.” Hozzátenném, ha viszont valaki dolgozik, és úgy nem kap anyagi ellenértéket, az tisztes­ségtelenség és törvénytelenség. Még egy nap, és itt van Európa, aminek számtalan apró

Next