168óra, 2004. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)
2004-11-11 / 45. szám
EGYHÁZI NEVELÉS Jussát követeli rajtunk a római katolikus egyház. Nehezményezi, hogy az egyházi iskolák tanulóira fizetendő állami apanázs összege - felülről - közelíteni fogja a világi tanintézetekben tanuló gyerekek állami és önkormányzati támogatásának együttes összegét. Az egyház finanszírozásáról szóló, még a Horn-kormány és a Vatikán között létrejött konkordátumra hivatkozva akár az Alkotmánybírósághoz is folyamodnának, mert a jövő évi büdzsé szerint nem sokkal, hanem csak kevéssel haladná meg az egyházi iskolák finanszírozása a világiakét. Nem volt mindig probléma az egyház finanszírozása. Mondhatni önfinanszírozó volt az egyház mindaddig, amíg 800 ezer holdjával az ország leggazdagabb nagybirtokosa volt. Még az Esterházyak hercegi ága is alig több mint a negyedével került a második helyre. Igen, de 1945-ben egy bizonyos Nagy Imre nevezetű földművelésügyi miniszter szétosztotta a 800 ezer holdat a nincstelen meg a pár holdas parasztok között, és innentől kezdve megváltozott minden. Amíg csak a püspöki paloták és lakóik fenntartása jelentette a finanszírozást, az még nem viselte meg annyira a költségvetést, de mára „vissza”kapták a régen volt nagybirtokok jövedelméből keletkezett ingatlanjaikat, és ezekben többnyire iskolák működnek. Minden irónia nélkül, csak a tisztelet hangján illik szólni például Pannonhalmáról, ahol nagyszerűen és korszerűen oktatják a számítástechnikát, az atyák fociznak a gyerekekkel, egyszóval 2004-et írnak. De nem hagy nyugodni egy lista. N. Parsons: The Book of Literary Lists, London, 1985. A lista az 1952-es állapot szerint sorol fel „néhány pápai indexen lévő szerzőt és művet”. (Idézi Norman Davies oxfordi professzor, akinek Európa története című műve magyarul az Osiris Kiadónál jelent meg 2001-ben.) Maga a felsorolás is csak példálózó, én pedig kizárólag a 19. és 20. század adataiból említenék néhányat: 1806, Rousseau: Új Héloise; 1827, Kant: A tiszta ész kritikája; 1834, Hugo: A párizsi Notre-Dame, Nyomorultak; 1836, Heine: Németország; 1841, Balzac egész életműve; aztán Stendhal, Zola, Anatole France, Dumas összes művei! Nem tudhatom persze, hogy él-e még ez a lista, félek, hogy némileg „korszerűsítve” igen. Azt mindenestre kikérem magamnak, hogy a mi Petőfinket, Adyt és József Attilát még csak indexre sem méltatták. Ha a Nyomorultakból tiltott gyümölcs Cosette és Marius szerelme, akkor mit tanítanak ott az emberi életről? Kovács János E-mail Levélhullás A helyzet komikuma Önzetlenség Kívánjuk, hogy ez a kormány is minél tovább élvezze munkánk gyümölcsét. Foglalkozása? Betanított államtitkár. Mentegetőzés Németh Imre: Megértjük a borban fuldokló szőlősgazdákat, de ha megfeszülünk, sem tudunk ennél több bort inni. Megfejtés Kormányaink azért nem költenek többet tudományos kutatásra, mert felismerték, hogy a tudás hatalom. Leleplezés Áder János: Fogadni mernék, hogy a paprikabotrányt is csak azért találták ki, hogy eltereljék a figyelmet a költségvetésről. Ismérv A lumpenpolgárt arról lehet felismerni, hogy lépten-nyomon konzervatívnak nevezi magát. Reklám Itt a híres magyar szablya: legjobban a magyart szabja. Esélyegyenlőség Ha az ország valamennyi polgárára kiterjesztenék a házi őrizetet, akkor Kulcsár Attilához hasonlóan mindenki biztonságban érezné magát. Emlék Az ötvenes években olyan siralmas volt az áruellátás, hogy kötelet is csak a bíróságon lehetett kapni. Szabadság A liberalizmus azt jelenti, hogy nem kötelező örülni. Böcz Sándor 57