168óra, 2004. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)
2004-10-21 / 42. szám
közélet ra szökött nyilas állítja: Szálasi hatalomra jutásakor Kecskési a nyilasok közé állt. A Legfelsőbb Bíróság nem tisztázta - mielőtt a háborús bűnök alól felmentette volna Kecskésit - pontosan, hol szolgált és mit csinált a beregszászi deportálások után. Kecskési a népbíróságon azzal védekezett, összekeverhették Fery Pál főhadnaggyal, a gettó valódi parancsnokával. Fery főhadnagyot 1944. május elején - a deportálások idején - Nagyváradra vezényelték, onnan akár tovább is irányíthatták Beregszászra. Tudomásunk szerint Fery Pálnak a háború után nem volt népbírósági tárgyalása: azaz vagy elesett a háborúban, vagy Nyugatra szökött. (Vagy nem vádolták semmivel?) Tény: Kecskési vádjai ellen nem védekezhetett. De különös az is, hogy Kecskési a kilencvenes évek elején adott interjúiban már nem említi Fery Pált. Viszont újabb háborús bűnössel „rukkol elő”. Többször kijelenti: a gettó parancsnoka valójában nem az ártatlanul meghurcolt egykori bajtársa, Tavi Árpád, hanem a hasonló nevű Tahy Árpád ezredes volt. (Szerinte a népbíróságon összekeverték egyszerűen Tavit Tabyval, végül pedig őt ítélték el az ezredes helyett. Kusza képlet: Kecskési hol Feryt, hol Tabyt vádolja meg. Egyébként az 1948-as perben Taby neve el sem hangzott.) A magyar honvédség és csendőrség nyilvántartásában, a Tiszti cím névtárban az áll: Taby Árpád nyugalmazott testőrőrnagy, országgyűlési képviselő volt ’44- ben. Szakértők szerint az előfordulhatott, hogy Tahyt a deportáláskor alispánnak vagy polgármesternek nevezték ki valahová, de az szinte biztos, hogy nem lehetett a beregszászi gettó csendőrparancsnoka. Ezt erősíti meg az is, hogy a levéltári dokumentumokban megtalálható: Tahy Árpádot is elítélték háborús bűnökért - csakhogy a népbírósági iratokban Beregszászról szó sem esik. Vagyis büntetését nem kaphatta a gettóbeli tevékenységéért. Kecskési a róla készült portréfilmben arról is hallgatott, hogy a vagonírozáskor jelen volt a beregszászi táborban. „Semmi közöm se volt a deportálásokhoz, Tiszaújlakon tartózkodtam.” Ebben a filmben említi azt is, hogy miután az ÁVO 1947-ben letartóztatta, kihallgatásán egy régi ismerőse, Dienes Gyenes András állította le a verőlegényeket, értesítette Kecskési ismerőseit a várható házkutatásokról. Segített abban is, hogy kijuttassa a börtönből: kiket kér tanúnak a vádlott. Kecskési akár a háborúból ismerhette Dienest, akit akkor még Dienes Andornak hívtak, és csendőrtiszt volt: gazdasági és közigazgatási ügyeket intézett a Belügyminisztériumban. Ő írta a Tavaszi portyázás és Az ismeretlen front című könyveket is, amelyek 1945 után a betiltott, fasiszta szellemű, szovjetellenes irományok listájára kerültek. A háború után - már Dienes András néven - az AVO egyik szervezője lett, Kecskési letartóztatásának idején ezredesi rangban szolgált. Kérdés: ha Kecskési védelmét ilyen magas pozícióból segítette az ÁVO, vajon a mentő tanúk valóban önként jelentkeztek a népbíróságon, avagy Dienes rendőr ezredes „felkérésének” tettek eleget? A népbírósági tárgyaláson Kecskési személyesen megjelent — ennek ellenére a volt deportáltak közül többen nem tudták a nevét, beosztását, és ellentmondóan vallottak tevékenységéről. Különös, hogy Fery Pált viszont egy fénykép alapján olyan pontosan felismerték. Felvettük a kapcsolatot a beregszászi gettó néhány egykori foglyával. Képviselőjük elmondta, sem Kecskésire, sem Feryre, sem Tabyra nem emlékeznek. Olyan traumák érték őket, hogy a deportálások után egy hónappal sem lettek volna képesek tiszteket névre, arcra azonosítani. A csendőrök rendkívül brutálisan viselkedtek a gettóban, különösen a vagonírozáskor. A nőket meztelenre vetkőztették, motozták, a szerelvényeket túlzsúfolták. Kegyetlenségben nem volt köztük kivétel. Persze mindez nem zárja ki, hogy éppen Kecskési Tollas Tibor volt az, aki semmit sem követett el a táborban. Történészek igazolják: a csendőrök között akadtak emberségesek is, akik a deportáláskor sem bántották a foglyokat. De aki a Sztójay-kormány alatt csendőrnek állt, tudnia kellett, milyen eszméket szolgál fegyverrel. Tény: a második világháború után három évvel már nem lehetett bizonyítani, valóban elkövetett-e kecskési háborús bűnöket. A bíróságnak törvényesen fel kellett volna mentenie 1948- ban. Nem világos, vajon milyen politikai érdekek játékszere volt a „független” népbíróság: ártatlan ellen folytatott koncepciós pert? Vagy netán bűnöst próbáltak halálos ítélet alól menteni ávós „baráti kezek”? Dokumentumok, tanúk visszaemlékezései alapján szerettük volna felgöngyölíteni a múltat. De csak újabb kérdésekig jutottunk, amelyekre esettanulmányunkban - úgy tűnik - hatvan év után már hiába keressük a választ. Ahogyan a Wiesenthal Központ Utolsó esély címmel hirdetett akciójának sincs már esélye, annyi esztendővel a történetek után. Az Államvédelmi Szolgálatok Történelmi Levéltárában elmondták, több dossziét is őriznek Fery Pál csendőr főhadnagyról. Megtekintésükhöz kutatói támogatást kell szerezni, kérvénnyel fordulni a hivatalhoz. Azután kuratóriumuk eldönti, kiadhatóak-e az iratok. Néhány hónapon belül válaszolnak. 21