168óra, 2004. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)
2004-10-21 / 42. szám
Közélet i évektől Münchenben szerkesztette a több nyelven is megjelenő újságot, amely az emigráns magyarok fontos orgánuma lett. A Kádár-korszakban tiltott olvasmány volt. A hetvenes évektől Kecskési szorosan együttműködött a hazai ellenzékkel. Egyik nyilatkozatában említi, amikor az emigrációban már csüggedni kezdtek, hogy nem lesz magyar feltámadás, megkereste Lezsák Sándor. Találkozásukból új erőt merítettek a Nemzetőr szerkesztői. A rendszerváltás után Kecskésit az elsők között rehabilitálták. Ügye kitüntetett politikai figyelmet kapott az Antall-kormány idején. Hazafelé című verseskötetét Lezsák 1991 áprilisában adatta ki, júniusban a legfőbb ügyész, Györgyi Kálmán törvényességi óvást emelt a ’48-as népbírósági ítélet ellen. Még mielőtt a bíróság az ügyben határozott volna, 1991 júliusában Horváth Balázs tárca nélküli miniszter az Országházban átadta Kecskésinek a Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendjét. A Legfelsőbb Bíróság csak szeptember elején hozta meg ítéletét, a népbírósági eljárás megalapozatlan és törvénysértő volt. Kecskési Tibort a háborús bűntettek alól felmentették bizonyítékok hiányában. Az iratokban az is szerepel, a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új bizonyítási eljárást nem kezdeményezett, mert a deportálások óta eltelt hosszú évtizedek miatt ennek már nem látta értelmét. Mivel a bíróság nem indított perújrafelvételt, így az ügyben sok minden homályban maradt. Pedig úgy tűnik, Kecskési állításai közül több is megkérdőjelezhető. A róla készült dokumentumfilmben egykori letartóztatásának körülményeiről azt mesélte: 1947 nyarán a lapokban olvasta, hogy lecsukták Tavi Árpádot, akit azzal gyanúsítottak, hogy ő volt a beregszászi gettó parancsnoka. Mivel a vádlottal a háborúban együtt szolgált a 117-es zászlóaljban, tudta, hogy ártatlan. Mentő tanúnak jelentkezett perében. Vallomása alapján Tavit fel is mentették, viszont néhány hónap múlva őt vádolták meg a gettó vezetésével. Tavi Árpád 1947 végén tartott népbírósági tárgyalásán valóban előállították tanúnak Kecskésit, aki akkor már háborús bűnök miatt előzetes letartóztatásban volt. Vagyis nem Tavi felmentése után fogták el. Egyébként Tavi népbírósági tárgyalásának egyikére beidézték Vajda Gyula miniszteri osztálytanácsost is, aki őrvezetőként szolgált a 117-es csendőrzászlóaljban. „Hallomásból tudom a legénységtől, hogy a tényleges csendőrtisztek, például Kecskési Tollas Tibor, kegyetlenkedtek a gettóbeli üldözöttekkel” - vallotta a népbíróságon 1947. november 22-én. Kecskésit néhány nap múlva, december 1-jén vitték be. S csak ezután - mint előzetes letartóztatásban lévő fogoly - tett vallomást Tavi népbírósági tárgyalásán. Vajda Gyula őrvezető azt is állította: Kecskési nőket hozatott ki a gettóból azzal az ígérettel, hogy megmenti őket. Lakásán erőszakoskodott velük, majd mégis deportáltatta az asszonyokat. A volt csendőrök közül mások is tanúsították: takarításra zsidó nőket küldtek Kecskésihez. Kérdés: ha neki tényleg semmi köze sem volt a táborhoz, hogyan hozathatott ki onnan foglyokat? De akadnak mások is, akik Kecskési szélsőjobboldali beállítottságát igazolják. A Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának néhány dokumentumában több, a háború után Nyugat- 20