168óra, 2004. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)
2004-10-28 / 43. szám
A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges észrevételeknek, amelyek fölösleges indulatokat keltenek, és szükségtelen konfrontációhoz vezethetnek. A leveleket általában rövidítve, szerkesztett formában adjuk közre, nemcsak e hasábokon, hanem az interneten is: [www.168ora.hu]. DEMONSTRÁCIÓ UTÁN Az elmúlt napokban egy igen jelentős esemény, az újnácizmus, az újfasizmus elleni állásfoglalást, kiállást kifejező több tízezres, méltóságteljes, a demokrácia mellett hitet tevő demonstrációról szóló híreket szorították háttérbe az eseményhez méltatlan, de ahhoz képest mégis jelentéktelen esetek (öt fiatal randalírozása és egy fiatal képviselő oda nem illő, elfogadhatatlan szavai). Maga a demonstráció, annak indokoltsága, szellemisége a médiában - a két incidenshez képest — nagyobb teret igényelt volna. Mert bár vannak, akik a demonstrációt szeretnék eljelentékteleníteni, és azt „túlzó” reagálásnak tartják néhány újnyilas plakátjához és karlengetéséhez képest, de ez nem pusztán arra való reagálás volt. Hisz az elmúlt hónapokban, években nem egy sajtóorgánum teret adott ordas eszméknek. Ezeket az eszméket néhány ismert személyiség fennen hangoztatta, és bizony mind jogi elmarasztalásuk, mind a jobboldalon e szélsőségektől való elhatárolódás elmaradt. Az október 15-i demonstráció tehát a megemlékezésen, a főhajtáson túl egy az egész ország, és nemcsak a zsidók számára annak idején iszonyatba torkolló folyamat ma még jelentéktelen jelenségei ellen emelt szót, egyben a figyelmet ráirányítva ezek elterjedésének veszélyeire. Kardos Lea Budapest Lapzártakor 2259 napja Iieil tudjuk, hogy kicsoda „Josip Tot”. 2260 napja nem tudjuk, hogy kicsoda „Kaya Ibrahim”. 882 napja nem tudjuk, mikor kapunk választ a kérdéseinkre. Önnek nem hiányzik a válasz? Levélhullás TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A néhai Tollas Tiborral foglalkozó cikkben (Bizonyítékok hiányában, 168 Óra, 2004. október 21.) említést tesznek Dienes Andor, később András, csendőrtisztről, aki 1945 után az ÁVH egyik szervezője Szlovákiában. Ennek alapján egy új Petőfi-életrajzba kezdett, amelyet azonban nem tudott befejezni. Filmet írt Petőfi haláláról, hadtörténeti regényt az 1848-49. évi szabadságharcról Négy nap címen (Bp. 1961) Művei: Petőfi-titok (Bp. 1949), A legendák Petőfije (Bp. 1957), Petőfi a szabadságharcban (Bp. 1958), Az utolsó év - életrajzi részlet (Bp. 1962), Bogáncs hadnagy - életrajzi részlet Balassi Bálintról (Bp. 1962).” Szívélyes üdvözlettel: Del Medico Imre Budapest Felütöttem a Magyar Lexikon Életrajzi rizzy 1981- ben megjelent ki- v f|. adását. Abban a F*Dienes András c . címszónál a következő szöveget és adatokat találtam: „Dienes András: Kassa, 1904. nov. 30. - Balatonalmádi, 1962. aug. 30. író és irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa (1960), 1945-ig csendőrtiszt volt, és mint ilyen részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után rendőrtiszt, majd koholt vádak alapján letartóztatták, 1957-ben rehabilitálták. 1957-től haláláig az Irodalomtörténeti Intézet tudományos kutatójaként nagyarányú Petőfi-kutatásokat végzett idehaza, Erdélyben és lett. Rémlett nekm»«y»«» kém hogy én a BlZOlWltekOk Dienes András név- rrzt. v • ' * /f vei mint irodalmé- Ijlttly Clöttil réval találkoztam. W ÁRVÁK A 42. számban megjelent olvasói levél, amelyet Lovas Julianna és Lovas Mária fogalmazott meg, kicsit mélyebb gondolkodásra késztetett. Elgondolkoztató, hogy azok az egykori gyermekek, akiket a történelmi viharok árvaságra kárhoztatnak, milyen hátránnyal élik le életüket. És minden „vihar” után maradnak árvák. Az egymással harcoló áldozatok után. Mindkét oldalon. A gyermekek nem tehetők felelőssé szüleik döntéseiért. Az árván maradottaknak egész életükön keresztül viselniük kell azt az örökséget, amelyet - akaratlanul - szüleik hagytak rájuk. Az idei ’56-os ünnepségek a rendszerváltás óta talán először zajlottak rendkívüli esemény nélkül. Ez bizalommal tölt el a jövőre nézve. Nem hiszem, hogy a jóérzésű magyar embereknek ne lenne már elege a politikusok kicsinyes, nyilvánvalóan hatalmi célzatú viaskodásából. A megélhetési politikusokból. És mondok egy új kategóriát. A személyi nyomozásügyi politikusokból. Akik azzal, hogy hétről hétre újabb politikai ellenfélbe kötnek bele - tematizálva ezáltal a hírre éhes médiákat - ahelyett, hogy a valódi problémáinkkal foglalkoznának. Nemzeti ünnepünkön volt szerencsém látni a Darvas Ivánnal készített filmet. A magyar színészet nagy öregje, akinek sorsa, élete maga egy történelmi regény, elmondta, hogy ’56 után együtt ültek az előző átkos politikai foglyaival. Rendkívül paradox helyzet lehetett, amikor az egyik cellatárs büdös nyilas, a másik pedig büdös kommunista volt. Egy dolog azonban összefűzte őket. A túlélés. Ami elpusztíthatatlan emberi tulajdonság. És a hagyj élni, hogy élni tudj elvét tudomásul kellene már végre vennünk. Számomra ’56 a nemzeti egységet is szimbolizálja. Ha „csak” ezt a szellemet tudnánk átvenni, akkor már nem ontották hiába vérüket mártírjaink. És azt a nemzeti egységet, amely akkor megvolt, meg lehetne most is teremteni. A fontos dolgokban elengedhetetlen a nemzeti egység. És ezt az egységet a demokratikusan választott politikusainknak kell generálni. Erről is szólna a demokrácia. Mert különben mi, egyszerű emberek árvákká leszünk. Tősér István Miskolc 53