168óra, 2005. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)
2005-04-14 / 15. szám
Kultúra Ezen a héten ajánljuk még: Galambos Tamás kiállítását a Volksbank Galériában (Istenhegyi út 40/A); Huszka Jenő Lili bárónő című operettjét a Budapesti Operettszínházban; a Vidéki Színházak Találkozója eseményeit. 44 Meddig élünk? [Aki ma Japánban lánynak születik, 84 és fél évre tervezhet. A Római Birodalom idején 22 esztendős volt az átlagéletkor. Akadtak persze szép számmal öregek is, de a halvaszületettek vagy a soha fel nem nőttek ellensúlya ilyen szűkre szabta a statisztikát. A középkori Angliában 33 évet remélhetett az átlagújszülött. Ma ugyanott: 75 esztendőt. Itthon sem volt másképp. Nemrég olvastam, hogy ifj. Wesselényi Miklós születését kilenc (!) testvérének kisgyermekkorban bekövetkezett halála előzte meg. A legelső élt legtovább, öt évet, s volt, aki négyet, hármat, kettőt vagy csak egyet. A legkésőbben születettek közül az egyik két hónapot, a másik két napot, az utolsók egyetlen másnapot sem értek meg. Ilyen előzmények után jött világra tizedikként Miklós, az árvízi hajós, aki a maga 54 megélt esztendejével 6,9 évre „javította” a Wesselényi gyerekek átlagéletkorát! Életkorunk erősen függ attól, mikor születtünk, hol (földrajzilag) és hova (szociálisan). A harmadik világ csecsemőinek esélyei ma is rosszak: egy botswanai 39 évre számíthat, Sierra Leonében minden 1000 babából 157 nem éri meg az első születésnapját. Jessica Williams, a BBC televíziós világszolgálat munkatársa mellbevágóan sarkított adatokat gyűjtött csokorba. Ki gondolná, hogy az információs társadalom idején kortársaink hetven százaléka (!) még életében nem telefonált? (Magyarországon kilencmillió mobil működik...) Minden ötödik ember napi egy dollárnál kevesebből kénytelen élni, miközben az unió tehenei fejenként és naponta 2,5 dolláros támogatást kapnak. Elképesztő, hogy félpercenként hal meg autóbalesetben valaki. Tudjuk-e, hogy a világ lakóinak egyharmada, több mint kétmilliárd ember 2002-ben is háborúzott, ám összességében többen pusztulnak el önkezüktől, mint ahányan a fegyveres konfliktusok áldozataivá lesznek. És még további 44 ilyen rikítóan meghökkentő, szinte hihetetlen megállapítás, amelyen illik elgondolkoznunk. Erre biztat a televíziós újságíró könyve. (Jessica Williams: Merre tart a világ? 50 tény, amely megrengethetné a világot. HVG Könyvek.) Erdélyi S. Gábor A Da Vinci-kód Ebben a Leonardóban az a fantasztikus, egyedülálló és megállíthatatlan, hogy képes volt minden apró részletben meglátni az egészet, hogy képes volt globálisan gondolkodni egy korban, amelyben még nem is ismerték a globáli- Magyar tragédia Rabszolgasorsra kényszerítve — ezt a címet adta a második világháború befejezésének 60. évfordulójához igazított időszaki kiállításának a Terror Háza Múzeum. A tárlat visszafogottságában is megrendítő emlékmű a kései főhajtás mindazok előtt, akiket a háború alatt és után a Szovjetunióba hurcoltak, ott kivégeztek, börtönbe vetettek vagy fogolytáborokban őriztek, dolgoztattak. Számuk még ma sem tudható bizonyosan, hiszen ezek az adatok csak a legutóbbi időkben váltak kutathatóvá, és bár a szovjet bürokrácia legendásan pazarlóan dolgozott, miként az egész rendszer, ez még tudósok nemzedékeinek ad komoly feladatot. (A múzeum a maga eszközeivel igyekszik segíteni, a kiállításon kérdőíveken válaszolhatunk arra, tudunk-e hadifoglyokról és/vagy polgári internáltakról. És mi, nyilván, tu-