168óra, 2005. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)
2005-05-19 / 20. szám
Pesti korzó áll, a Damjanich utcai fronton. Nem mindig itt kezdődött a Bajza utca. Egy ideig a Nagy Jánosnál volt az egyik vége, majd a Sugár útnál (Andrássy ismét), s így tovább, a Városligeti fasornál, végül a Damjanichnál. A Damjanich torkolatában volt a túloldalon egy garázs. Trolibuszok pihentek benne. Most üzletek állanak a helyén. És még mondja valaki, hogy a remíz hal meg utoljára. A Bajza első utcahossza egyébként a hetedik kerületben van. A páros oldalon ezt a szakaszt a Belügyminisztérium (egykor Korvin Ottó nevét viselő) Központi Kórháza zárja, bekanyarodván a sarkon. Főbejáratát a Városligeti (egy rendszerrel odébb Gorkij, még eggyel odébb szintén Városligeti) fasornak mutatva. A páratlan oldalon jószerével csak a garzonház. Aljában ma számítógépbolt: a benne levő kütyük a ház épültekor méretesebb utópiának számítottak, mint maga a kommunizmus. A garzonház bejáratának túlfelén: Búvárcentrum. Egyik kirakatában plasztik békaember tempózik a levegőben, másikban műanyag nő fejest ugrik egy nyugágyba. Tudna élni, ha élne. A garzonháztól kutyafuttató fut a fasorig, amelynek sarkán a fasori templom, mellette a fasori evangélikus gimnázium. Emléktábláján többek között három egykori nebuló: Wigner Jenő (Nobel-díjas), Harsányi János (Nobeldíjas), Neumann János (nem Nobel-díjas, de esetében ez lényegtelen). Világhíresek lettek az Óperencián túl. De ne vesszünk el a fasorban. Keljünk át a VI. kerületbe. A lengyel követség fogad ezen az oldalon, túloldalon az írószövetség székháza. A Benczúr sarkán Kína nagykövetsége, széken szemben konzulátusa. Átellenben Ausztria külképviselete. A házon tábla őrzi Raoul Wallenberg emlékét: itt tartózkodott, mielőtt az NKVD emberei lefogták 1945 tavaszán, s nyoma veszett. Az Andrássy út felé araszolva a Bőripari Szakszervezet székházához érünk. Szép név, még ha nem is annyira, amennyire a villa. Boldogult Ullmann báró építtette 1905-ben, valójában csak társasági események abszolválása céljából. Volt neki rendes palotája is, ott, ahol ma a kínai zászló leng. A paloták tövében szerény, kopott külsejű ház. A Bajza utca 34. Mintha épp csak elbírná egyetlen emeletét. Kicsiny élőkert, rozsdálló vaskapu, szorosan bezárva, kilincs sincs rajta, csak egy viseltes postaláda. A szomszédban fodrászat. A kirakaton felirat: „Szuper frizurák!” Saját rendelésre. Voltak sanyarúbb korok is, amikor csak úgy megnyírták az embert. Gyerekként ide jártam. (De csak miután a maszek Feri bácsi Székely Bertalan utcai üzlete bezárt. Ő ugyan 3,60 helyett 4 forintért dolgozott.) Szuper frizuráról viszont szó sem esett. Szemben a szakmaiság dominál. Részint a Bálint György Újságíró Iskola, részint a Magyar Újságírók Szövetsége. (Hivatalosan Andrássy úti, de valljuk most Bajza utcainak.) Ne cifrázzuk: palota ez is. Menjünk át a villamosvezetékek felett. Tehetjük. Alattunk veszélytelenül suhan a kisföldalatti. Az Erdődy-palotához érünk. Papíron ez is az Andrássyhoz tartozik, igazából a Bajzához. Egykor a Szövetséges Ellenőrző Bizottság épülete volt, aztán a Szovjetunió nagykövetsége. A tizenegyedik sugárúti villa egyemeletes épület. (A Fővárosi Közmunkák Tanácsa annak idején előírta, hogy a Hajzsár utca - így hívták akkoron a Bajzát - és a Városliget közötti területen nyaralókat kell építeni, az utcavonaltól legalább öt méterre.) Ezt gróf Erdődy István építtette (az Ybl Miklóssal akkoriban egy lapon említett Weber Antal tervezte), aki 1877-ben kapott rá engedélyt. Lotz Károly falfestményei emelték a belső terek nívóját. 1894-ben Erdődy eladta a villát egy földbirtokosnak, Semsey Lászlónak. Ő bővítette a házat, új szárnyat húzott a földszintjén - a Lendvay utca felé eső kijárattal - kocsiszínnel és húsz ló garázsírozására alkalmas istállóval. Semsey 1909-ig tulajdonolta az épületet. Egy dúsgazdag amerikai nő, bizonyos Vanderbilt Gladys, gróf Széchenyi László neje vásárolta meg akkor. Nagyjából vele szemben, az Aradi utca sarkán, az 1904-ben (Bálint Zoltán és Jámbor Lajos elképzelései szerint) épített Léderer-pa- Az Erdődy-palota ZÓNA 1