168óra, 2005. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)

2005-05-19 / 20. szám

A Bajza utca „Van a Bajza utca sarkán egy kis palota, kisasszony, ha kedve tartja, jöjjön el oda...” A legenda szerint a kisasszony nem csupán a legendák világában élt. Oly­annyira, hogy állítólag ott látható, a Bajza utca 2. hom­lokzatán. Szoborszerű szép­ség, Szentgyörgyi Darabos János műve. A dalban forgó „kis palota” a néhai Kohner Adolf bíróé volt, ugyanitt, mielőtt lebontották. Átellenben egy legendás épület látható, amelyet élő legendák laktak: a hatvanas évek közepén átadott gar­zonház. Csupa egy-másfél szobás lakással, portaszol­gálattal. Ma is az. Pulttal, mögötte kis fachokkal, né­melyikben levelek. A por­táshölgy készséges, de nincs itt oly rég, hogy megmond­hatná, melyik híresség la­kott itt anno. Csak azt tudja - mutat szembe, egy ajtóra -, hogy ott volt az étterem. Ahol arra is berendezked­tek, hogy rendelésre a lakó­kat mindenféle finomsággal ellássák. Étellift működött. Minden emeleten megállt. Például a harmadikon, ahol Korda György élt 1966 és 1970 között akkori párjával, Mátray Zsuzsával. Egy emelettel följebb Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva. A Horváth Ádám-Csűrös Ka­rola házaspár is ott lakott. Avagy Korda György pálya­társa, Payer András. S ahogy filmek lefutó betűsorán szo­kás említeni, és még sokan mások. Nemcsak színészek, énekesek, bohémok, hanem hétköznapi foglalkozásúak is. Hogyan lehetett oda be­jutni? Korda Györgynek például - akinek ez volt az első önálló lakása - a rádió akkori elnöke segítségével. Nem ingyen. Ezek örökla­kások, meg kellett őket venni. Szendrő József is itt élt több évig. A színész-ren­­dező-színigazgató-bonmot­­mondónak emléktáblája is Pesti korzó A garzonhoz

Next