168óra, 2006. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
2006-06-08 / 23. szám
SZÉP ERNŐTŐL A MEIN KAMPFIG „Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló! Ne hidd, ne hidd, ami való!” Pokorni Zoltántól, a Fidesz alelnökétől hallottuk május 1-jén a fasizmus ellen kiáltó Szép Ernő Ne hidd! című versét. Az egykori történelemtanár e megrendítő költeménnyel kívánt lelket önteni a vert seregbe. Mint mondotta, annak idején ugyanezzel bocsátotta útra a frissen érettségizett diákjait. Ma, a harmadik évezred hatodik esztendejében úgy érezte, a sorsüldözött költő 1942-ben papírra vetett sorait eszközként használva becsmérelheti a nyertes MSZP-SZDSZ-koalíciót és választóit. Hiszen az alávaló balliberális tábor, ugyebár, csak gazsággal, ocsmánysággal vívhatta ki hihetetlen győzelmét... Értettük az úgynevezett „polgári” kormány oktatási miniszterének burkolt üzenetét. Épp ezért csodáltuk, hogy nem nyílt meg alatta a Dísz tér. A Fidesz elnöke, az Európai Néppárt alelnöke, dr. Orbán Viktor úr sem sülylyedt el szégyenében szövetsége minapi kongresszusán, amikor a jobboldali napilapban olvasottakat kontroll és önkontroll nélkül magáévá téve így szólt a küldöttekhez: „Kedves barátaim, hogy megvilágítsam nektek az MSZP politikáját, a legjobb, ha a következő idézetet hozom elő a Mein Kampfból: »A gyűlölet a legalapvetőbb emberi érzés. A gyűlöletre kell alapozni a politikát, és a gyűlölettel kell megsemmisíteni az ellenséget.« Az MSZP politikája erre alapul, így akarja megsemmisíteni a Fideszt.” Ő tehát még Pokorni Zoltánt is felülmúlta a gyűlölködésben: a Biblia verseit feledve ezúttal Adolf Hitlert használta eszközként, hogy besározza ellenségnek tekintett győztes ellenfelét! Sőt nem átallotta párhuzamba állítani a nemzetiszocializmust - vagyis a nácizmust - a nemzetközi szocializmussal! Nemtelen e gesztus. A kulturák Európában tisztában vannak azzal, hogy a Mein Kampf csupán az első stációja volt a szégyenletes útnak, amelynek a végállomását így nevezzük: holokauszt! Ezek után foglaljuk öszsze, mi a helyzet szép hazánkban, az Európai Unió tagállamában! Van egy vezér, ki a Führertől idéz. Van egy párt, sőt szövetség, amely a hitleri gyalázat hallatán hallgat, mint a sír. Pedig állítólag mindahányan jó magyarok, keresztények, demokraták s persze európaiak... Igaz? Válaszoljon honfitársunk, a náci gyilkosoktól rettegő költő: „Ordítsd az égre: nem Ladányi Katalin műfordító Budapest BOTRÁNY AZ OPERÁBAN A Marx testvérek kitűnő burleszket forgattak ” címmel, ám ami mostanság történik a magyar operában, nem abba illő. Az operát, ha nem tévedek, az arisztrokrácia és a feltörekvő polgárság találta ki saját szórakoztatására, és nem állami emlékön gyarapodott műfaji felnőtté. 1973-ban az akkori lakóhelyemtől alig kétszáz kilométerre fekvő Belgrádban koncertezett a Pink Floyd. Mint 22 éves szakadt beatnik piszkosul szerettem volna élvezni élőben is a csempészlemezről már szeretett Watersék zenéjét, de pénzem nem lévén, csak sóvárogtam. Be kellett érnem olyan, nem tudom hányadik vonalbeli bandákkal, mint a Nashville Teens vagy a Flower Patmens, akiknek megérte kelet-európai gázsiért zenélni egy magyarországi középvárosban. Huszonegy év múlva már megengedhettem magamnak, hogy megvegyem az ötezer forintos jegyet, és Wiener Neustadtig 600 kilométert autózzak, s élvezzem az akkor ott turnézó Pink Floydot. Miért írom mindezt? A kommunista rezsimben is rühelltem azt a kulturális arisztokratizmust - amit Aczél György a prolik nevében művelt -, amely szerint a silánynak és megvetettnek tartott ún. könnyűzene agyonadóztatásából nyert pénzen dédelgették államilag az ún. komolyzene sztárjait. Ha Teddy (alias Farkasházy Tivadar - Heti hetes, 2006. május 24.) Fischer Ivánt akar hallgatni itthon, akkor fizesse meg a rendes piaci értékű jegyárat, vagy ha nincsenek ehhez elegen az erre vágyó tehetős rajongók, menjenek el oda, ahol sztárgázsiért hajlandó vezényelni szeretettjük, de ne adófizetők pénzén tegyék ezt. Az enyémen meg pláne ne, aki - mint kiderült - nem vagyok odáig a műfajért. Egy szó, mint száz: az Operát hagyni kell olyannak és akkorának lenni, amilyennek és amekkorának a közönsége hajlandó tenni. Ha Hegyi Árpád Jutocsa és az őt kinevező Bozóki András ezt akarja, akkor én ezt üdvözlöm, és nem érdekel, hogy felszisszen erre az eddig államilag agyondotált, operarajongó közönség. Dömötör István Mátészalka Levélhullás Váltson bérletet a SZÍNHÁZ -ba! Szikora Róbert - Valla Attila: *■ . MACSKAFOGÓ a A é\u LJ? 4 * VÍRÍÍ -Tamási Áron: ÁBEL & Lengyel Menyhért: I t £ ^ róza néni JL * $ Anouilh: BECKET VAGY Y tT é T '' j J? ' r Sl ISTEN BECSÜLETE * lA* lUlA fcV ' . 4. és új repertoárbérletek 1 WÉS3 m **4®l Közönségszervezés: Budapest VII. Erzsébet krt. 21.T.: 322-2879, 322-7877 • www.magyarszinhaz.hu