168óra, 2006. október-december (18. évfolyam, 40-52. szám)
2006-11-23 / 47. szám
Címlap Meghalt. A csapatból már csak ketten élnek. A döntést maga hozta meg, mert ebben is autonóm volt. Évek óta emlékek nélkül, formálisan élt. „Még egyben van - mondta Santamaria, amikor Di Stefanóval, Amancióval meglátogatták Öcsi bácsit a régi, reálos cimborák. - Egyben van, de már nincs itt velünk. Semmire sem emlékszik. Azt hittem, legalább a szemén látom, felismer. De nem.” Nem, mert Öcsi bácsi döntött úgy, hogy „már nem fér be a csapatba”. Nem tart velünk új pályánkra, új századunkba, és elhagyja a régit is, melynek - öntudatlanul - egyik legkarakteresebb figurája volt. Puskás Ferenc benne van a „top százban” a legismertebb földlakók között. Az még hagyján, hogy a World Soccer szakírói által szerkesztett Futball Enciklopédia (Carlton Books, 1998) Félistenek című, szárazon megírt, tárgyszerű fejezetében a valaha élt legnagyobb tíz labdarúgó közé sorolják, sokgenerációnyi futballzseni elé: Pelék, Charltonok, Eusebiek, Matthewsok, Maradonák, Beckenbauerek mellé. (És ez nemcsak udvariasság: megdönthetetlen szakmai tradíció.) Az még hagyján, hogy a világkultúra - szemben a magyar sznobériával - kormeghatározó alaknak, kultúrtörténeti jelenségnek tart egy-egy nagy játékost. De Puskás és a ragyogó-rémes ötvenes évek valóban elválaszthatatlanok. Puskás éppúgy a korhoz, évszázadához tartozott, ahogy Kennedy elnök, a Beatles vagy John Lennon. S amelyből például Lenin vagy Mao Ce-tung tradícióként kitöröltetett, mert szellemileg haltak el. Magyar értelmiségiek ijedten konstatálják a tényt: Puskás a nemzetközi ismertségi mutatókban a leghíresebb „világmagyar”. Csak hosszú szünet után követi őt a műveltebb külországi közönség körében (nem ám Bartók) Kossuth Lajos, egykor szintén médiasztár, és Kádár János. Meg persze Báthori Erzsébet, a „csejtei szörnyeteg”. „Ez borzasztó. Milyen ország ez?” - hüledezik elképedt barátom a „magyar géniusz” méltatlan szerepén. Hát olyan. Olyan, amely Bartókokkal, Széchenyikkel, Szilárd Leókkal szeretne villogni a világban, csupa aranyfüstös, „komoly” magyarokkal, miközben a világ ízlése szerint válogat belőlünk. Ahogy féltékeny keleti riválisunk, Románia is gyógyíthatatlan bá- PVSK