168óra, 2007. július-szeptember (19. évfolyam, 27-39. szám)

2007-08-23 / 34. szám

Múlt idő szöktek. Ezért a hazaárulás vádját is meglebegtette. „A Monterey-ötvenek­­hez csatlakoztak egy szövetkezeti gaz­daság létrehozására” - érvelt Moore ügyvéd, akit barátjuk, Felicani nyom­dász kért fel jogi képviseletükre. Ta­pasztalt ember volt, de mint az anar­chista Védelmi Bizottság tagja a tárgya­lóteremben is politizált. Ezúttal is sie­tett hozzátenni ugyanis: kérem, sok ezer amerikaihoz hasonlóan védenceim sem tartották népszerűnek az európai hadviselést. Mivel pedig honosításuk azóta sem történt meg, behívásra aligha számíthattak. Aztán megkezdődött a vád tanúinak felvonultatása, amely nem sok örömet szerzett a bíróságnak. Volt, aki csak egy napbarnított arcra emlékezett a vér­be fagyott pénztáros mellől autóval menekülők közül. Egy Splaine nevű vénkisasszonyról - aki húsz méterről vélte felismerni a ketrecbe zárt vádlot­takat - kiderült, hogy teljességgel rö­vidlátó. Kelley tanú egy helyszínen ma­radt sapkáról kijelentette, hogy az Saccóé, de egyikük fejére sem illett. Két férfi a szomszéd ház ablakából lát­ta állítólag a lövöldözést, de Moore ke­resztkérdéseire bevallották, hogy csak a versenyautó-szerű csikorgásra lettek fi­gyelmesek. Megjelent viszont Giusep­pe Adrener olasz konzul, aki igazolta, hogy a kérdéses időben nála járt Sacco úr, akivel hosszan tárgyalt útlevele meghosszabbíthatóságáról. Két helyen egyszerre nem lehetett. Jött aztán Lewis Wade, a benzinku­tas, aki szerint a Buick sofőrjének Van­­zetti-féle bajsza volt. De néhány nap múlva ezt is visszavonta. Erre aztán egy éjszaka néhány ismeretlen tört rá, és félholtra verte. Még különösebb volt Proctor kapitány ballisztikai szakvéle­ménye. Miután hosszan magyarázta a 32-es Colt csöveinek balra történt hu­­zagolását, a bevizsgált fegyverrel való gyilkosság esélyét „nem bizonyítható, de nem kizárt” szavakkal minősítette. A bíró új vizsgálatra utasította, de erre 39

Next