168óra, 2007. július-szeptember (19. évfolyam, 27-39. szám)
2007-08-23 / 34. szám
Múlt idő szöktek. Ezért a hazaárulás vádját is meglebegtette. „A Monterey-ötvenekhez csatlakoztak egy szövetkezeti gazdaság létrehozására” - érvelt Moore ügyvéd, akit barátjuk, Felicani nyomdász kért fel jogi képviseletükre. Tapasztalt ember volt, de mint az anarchista Védelmi Bizottság tagja a tárgyalóteremben is politizált. Ezúttal is sietett hozzátenni ugyanis: kérem, sok ezer amerikaihoz hasonlóan védenceim sem tartották népszerűnek az európai hadviselést. Mivel pedig honosításuk azóta sem történt meg, behívásra aligha számíthattak. Aztán megkezdődött a vád tanúinak felvonultatása, amely nem sok örömet szerzett a bíróságnak. Volt, aki csak egy napbarnított arcra emlékezett a vérbe fagyott pénztáros mellől autóval menekülők közül. Egy Splaine nevű vénkisasszonyról - aki húsz méterről vélte felismerni a ketrecbe zárt vádlottakat - kiderült, hogy teljességgel rövidlátó. Kelley tanú egy helyszínen maradt sapkáról kijelentette, hogy az Saccóé, de egyikük fejére sem illett. Két férfi a szomszéd ház ablakából látta állítólag a lövöldözést, de Moore keresztkérdéseire bevallották, hogy csak a versenyautó-szerű csikorgásra lettek figyelmesek. Megjelent viszont Giuseppe Adrener olasz konzul, aki igazolta, hogy a kérdéses időben nála járt Sacco úr, akivel hosszan tárgyalt útlevele meghosszabbíthatóságáról. Két helyen egyszerre nem lehetett. Jött aztán Lewis Wade, a benzinkutas, aki szerint a Buick sofőrjének Vanzetti-féle bajsza volt. De néhány nap múlva ezt is visszavonta. Erre aztán egy éjszaka néhány ismeretlen tört rá, és félholtra verte. Még különösebb volt Proctor kapitány ballisztikai szakvéleménye. Miután hosszan magyarázta a 32-es Colt csöveinek balra történt huzagolását, a bevizsgált fegyverrel való gyilkosság esélyét „nem bizonyítható, de nem kizárt” szavakkal minősítette. A bíró új vizsgálatra utasította, de erre 39