168óra, 2008. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)

2008-03-06 / 10. szám

Háttér Gallasz József május huszonkilencedikán ke­rült a „gyermekmegőrzőbe”. Először nem is értette a dolgot Hatan voltak őrizetesek, fe­jenként 1,65 négyzetméteren. Az ágyon foltos szivacs, két ócska pokróc. Egy ládába bete­­hette a ruháját Volt még csap, lavór, tükör. A napos zászlós szerint „a legjobb helyre ke­rült”, mivel a vécé tolóajtóval működik. A töb­bi cellában függönyös a megoldás. Gallasz urat „gyermektartás fizetésének többhavi el­mulasztása miatt” érte a megtiszteltetés. Ő az első magyar apa, aki ezért ül is. Cellatársai sú­lyosabb ügyek miatt kerül­tek a hűvösre. SZÉKELY ILONA írása. Udvariasan bemutatkozott. Minden gyanúsított ártatlannak mondta magát. A gyilkos már épp leülte tizenöt évét, de most zsarolás miatt vették elő. A szur­­káló önvédelemből szúrt, a drier azt hit­te, barna cukrot árul, a többmilliárdos áfacsaló törökül is tudott. A rabló, bár megkötözte az éjjeliőr lábát, megvolt rá az oka. A bankkártyacsalót tévedésből hozták be. Egyedül József ismerte be: valóban nem ment el egy a „tartásdíj nem fizetésének vétsége” miatt meghir­detett tárgyalásra. Értetlenül bámultak rá az „előzetes” fiúk. Ilyen rabbal, pláne exbölcsésszel még a régi motorosok sem találkoztak. Nézzük az előzményeket. Ha egy házasság megromlik, hiába a gyerekek, elválnak a szülők. Józsefük­nél 1997-ben indult a procedúra, 2001- ben született meg a jogerős ítélet. Főleg a gyermekelhelyezés körül dúlt a vita. Három tizenéves fiú is várhatta a bíró­ság döntését, ám az ügy elhúzódott, s a fiúk önszántukból az apjukhoz költöz­tek. Másfél évig éltek négyesben, albér­letben. A bíróság az anyának ítélte a há­rom gyereket. (A kiskorúaknak ebbe nincs beleszólásuk.) József megkérte exnejét, írjon alá egy papírt: hozzájárul, hogy a gyerekek nála laknak. Az asz­­szony nem engedett. Maradt a kény­szerköltözés. A bíróság százezer forint gyerektar­tást ítélt a három fiúra. „Azért írtam alá ezt a magas összeget - meséli a fogoly mert akkoriban jól mentek a dolgaim. Sok munkám volt, és elegem a pereske­désből.” József rendezvényszervezéssel, nyomdai kivitelezéssel foglalkozik. De egy kisvállalkozó életében megesik, hogy beüt a krach. Józsefnek megcsap­pant a jövedelme. Megpróbált egyez­kedni az anyával, állapodjanak meg egy MAGYAR APA VASBAN szerényebb összegben. Kérése mind az asszonynál, mind a bíróságon süket fü­lekre talált. Hiába lobogtatta munkálta­tói igazolását jövedelmének kedvezőt­len alakulásáról, nem foglalkoztak vele. „Amikor első perünk zajlott a tartásdíj leszállításáról, javasoltam volt felesé­gemnek, egyezzünk ki hatvanezerben úgy, hogy az addigi hátralékot kifize­tem. Az ügyvédemnek igent mondott, mégsem írta alá a szerződést, mondván: inkább nyolcvanezret kér. Mert van egy hitele. Az pont annyi. Nem tudtam mit kezdeni.” József közben focizni, kirándulni, koncertre járt a fiúkkal. Megesett, hogy cipőt, könyvet vett nekik. A blokkokat nem tette el. A hátralék halmozódott. „Volt feleségemmel több éve az Ibo­lya presszóban beszéltem utoljára, ami­kor még nálam laktak a gyerekek. A legidősebb fiú továbbtanulásáról be­széltünk. Végül egyedül döntött. Ké­sőbb sem keresett soha. De elvárta, hogy pontosan fizessek. Alig szólhat­tam bele az életükbe, ezt nem szabá­lyozza a jog. Csak a pénzt adhatom.” József havonta annyit küldött, ameny­­nyit tudott. Az asszony bepanaszolta a gyámhatóságnál, az ügyész pedig hiva­talból feljelentette az apát. Jöttek a tár­gyalások sorra. József megpróbált pon­tosan megjelenni. Előfordult, hogy ügy­védje képviselte, s megesett, hogy orvos 28

Next