168óra, 2008. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)
2008-03-06 / 10. szám
Háttér Gallasz József május huszonkilencedikán került a „gyermekmegőrzőbe”. Először nem is értette a dolgot Hatan voltak őrizetesek, fejenként 1,65 négyzetméteren. Az ágyon foltos szivacs, két ócska pokróc. Egy ládába betehette a ruháját Volt még csap, lavór, tükör. A napos zászlós szerint „a legjobb helyre került”, mivel a vécé tolóajtóval működik. A többi cellában függönyös a megoldás. Gallasz urat „gyermektartás fizetésének többhavi elmulasztása miatt” érte a megtiszteltetés. Ő az első magyar apa, aki ezért ül is. Cellatársai súlyosabb ügyek miatt kerültek a hűvösre. SZÉKELY ILONA írása. Udvariasan bemutatkozott. Minden gyanúsított ártatlannak mondta magát. A gyilkos már épp leülte tizenöt évét, de most zsarolás miatt vették elő. A szurkáló önvédelemből szúrt, a drier azt hitte, barna cukrot árul, a többmilliárdos áfacsaló törökül is tudott. A rabló, bár megkötözte az éjjeliőr lábát, megvolt rá az oka. A bankkártyacsalót tévedésből hozták be. Egyedül József ismerte be: valóban nem ment el egy a „tartásdíj nem fizetésének vétsége” miatt meghirdetett tárgyalásra. Értetlenül bámultak rá az „előzetes” fiúk. Ilyen rabbal, pláne exbölcsésszel még a régi motorosok sem találkoztak. Nézzük az előzményeket. Ha egy házasság megromlik, hiába a gyerekek, elválnak a szülők. Józsefüknél 1997-ben indult a procedúra, 2001- ben született meg a jogerős ítélet. Főleg a gyermekelhelyezés körül dúlt a vita. Három tizenéves fiú is várhatta a bíróság döntését, ám az ügy elhúzódott, s a fiúk önszántukból az apjukhoz költöztek. Másfél évig éltek négyesben, albérletben. A bíróság az anyának ítélte a három gyereket. (A kiskorúaknak ebbe nincs beleszólásuk.) József megkérte exnejét, írjon alá egy papírt: hozzájárul, hogy a gyerekek nála laknak. Az aszszony nem engedett. Maradt a kényszerköltözés. A bíróság százezer forint gyerektartást ítélt a három fiúra. „Azért írtam alá ezt a magas összeget - meséli a fogoly mert akkoriban jól mentek a dolgaim. Sok munkám volt, és elegem a pereskedésből.” József rendezvényszervezéssel, nyomdai kivitelezéssel foglalkozik. De egy kisvállalkozó életében megesik, hogy beüt a krach. Józsefnek megcsappant a jövedelme. Megpróbált egyezkedni az anyával, állapodjanak meg egy MAGYAR APA VASBAN szerényebb összegben. Kérése mind az asszonynál, mind a bíróságon süket fülekre talált. Hiába lobogtatta munkáltatói igazolását jövedelmének kedvezőtlen alakulásáról, nem foglalkoztak vele. „Amikor első perünk zajlott a tartásdíj leszállításáról, javasoltam volt feleségemnek, egyezzünk ki hatvanezerben úgy, hogy az addigi hátralékot kifizetem. Az ügyvédemnek igent mondott, mégsem írta alá a szerződést, mondván: inkább nyolcvanezret kér. Mert van egy hitele. Az pont annyi. Nem tudtam mit kezdeni.” József közben focizni, kirándulni, koncertre járt a fiúkkal. Megesett, hogy cipőt, könyvet vett nekik. A blokkokat nem tette el. A hátralék halmozódott. „Volt feleségemmel több éve az Ibolya presszóban beszéltem utoljára, amikor még nálam laktak a gyerekek. A legidősebb fiú továbbtanulásáról beszéltünk. Végül egyedül döntött. Később sem keresett soha. De elvárta, hogy pontosan fizessek. Alig szólhattam bele az életükbe, ezt nem szabályozza a jog. Csak a pénzt adhatom.” József havonta annyit küldött, amenynyit tudott. Az asszony bepanaszolta a gyámhatóságnál, az ügyész pedig hivatalból feljelentette az apát. Jöttek a tárgyalások sorra. József megpróbált pontosan megjelenni. Előfordult, hogy ügyvédje képviselte, s megesett, hogy orvos 28